Nap mint nap találkozhatunk a világsajtóban újabb és újabb „csodagyógyszerekkel”, amelyek a hirdetők szerint megállítják vagy megfordítják a demenciát, miközben a dementálódási folyamatokat a gerontológia mai állása szerint legföljebb lassítani lehet, az elhalt vagy elhalóban lévő agyi területeket csak minimálisan lehet reaktiválni. Magyarország is gyakran átveszi ezeket a híreket, így a tájékozottabb demens betegek és a hozzátartozóik az indokoltnál jobban reménykedni kezdenek, hogy aztán még nagyobbat csalódjanak.

November végén egy angyalföldi nyugdíjas egyesület meghívására az időskori párkapcsolati problémákról tartottam előadást. A beszélgetésekből kirajzolódó kép teljesen más lett, mint amit elsőre gondolnánk: a 60 év feletti emberek ugyanis egyáltalán nem arról beszéltek, hogy a kapcsolatban a teljes demokrácia a jó. Hanem mi? – tehetjük fel a kérdést.

Baráti körömben sokszor hallom a negyvenes-ötvenesektől, hogy csalódtak a szüleikben. Nem arról beszélnek, hogy általában vannak velük ilyen-olyan problémáik, hanem azt mondják – néha zaklatottan sorolják –, hogy édesanyjuk és édesapjuk nem foglalkozik az unokáival, nem lehet rájuk számítani, legföljebb a családi szerepek okán rájuk jutó minimum feladatokat végzik el, azt se mindig szívesen. És bár minden helyzet egyedi, nagy általánosságban, azt hiszem, ilyenkor nem a nagyszülőkkel van a gond.

 A COVID-ból felépültek alaptüneteit sorolva sokan panaszkodnak izomgyengeségre, súlyos fáradtságra, vissza-visszatérő légzészavarokra, a szaglás és az ízérzés lassú visszanyerésére, súlyos hangulatváltozásokra vagy éppen depresszív alaphangulatra, de gyakran megjelenő tünet a „brain fog”, vagyis az agyköd is.

Több mint tíz éve tartok előadásokat az Időskori szexualitás és szerelem témakörében is, szerte az országban. Mivel nem szexuálpszichológus, hanem gerontológiai kutató vagyok, a találkozások során kutatásokat ismertetek, és olyan filmekre hívom fel a figyelmet (pl. a Szerelempatak c. csodálatos magyar dokumentumfilmre), ahol az időskori szerelemre jó és rossz példák megjelennek. Ilyenkor, az előadások után nagyon sokan ottmaradnak beszélgetni, s rengeteg történetet mesélnek. Ezek segítségével válaszolnám meg az alapkérdést: lehet-e 60 év felett új kapcsolatot kezdeni, van-e esély az egymásra találásra? 

Sokan hallottunk arról, hogy egyes emberek – elsősorban nyereségvágytól vezérelve – nem gondozzák vagy nem gondozzák megfelelő módon idős szüleiket, esetleg szociális otthonba vagy elfekvő osztályokra viszik őket akaratuk ellenére. Olyan esetekről is hallhatunk, amikor a gyermek fizikailag bántalmazza idős szüleit vagy elveszi a pénzüket, esetleg „pszichoterrort” alkalmaz velük szemben. Sajnos, a COVID idején az idősek ilyetén bántalmazása jelentősen megnövekedett, főként a folyamatos összezártság és a fertőzéstől való félelem okozta stresszállapotok eredményeképpen.

Ha azt a szót halljuk, hogy „hálózat”, van, akinek a közösségi média, van, akinek valamilyen menő amerikai kalandfilm jut eszébe. Egyesek a „deep state”-re gondolnak, mások pedig arra a divatos tudományos elméletre, amely a társadalomtudományban és a természettudományban is egyaránt sikerrel alkalmazott. Az időstudományban a hálózat azonban teljesen mást jelent – erről szó a cikk.

Az időskori túlzott alkoholfogyasztás okozta egészségügyi és családi problémáknak könyvtárnyi szakirodalma van, de kevés az olyan írás, amely konkrét tapasztalatokat bemutatva figyelmeztet minket a mértéktúllépés problémáira. Előadásaim során számos szenior hallgatóm mesél az alkoholproblémákról konkrét történeteket, ezekből tallózva született meg az itt olvasható cikk.

Nemzetközi szinten is általános probléma, de Magyarországon is tapasztaljuk: az 50 (nyugaton 55) év felettieknek szóló képzéseken nem tud 8-10 százalék fölé emelkedni a férfiak aránya. Az általam vezetett, s jelenleg 30 hazai helyszínen működő szeniorképzésekben ez az arány valamivel kedvezőbb, de itt is nagyon ritka a 25 százalék feletti férfiarány. Vajon mi ennek az oka, s mit tehetünk?

Az időskori kóros szellemi leépülést, azaz a demenciát kutató szakemberek már régóta tudják, hogy a nyugodt, kiegyensúlyozott, ún. distressz-, azaz negatívstressz-mentes élet csökkentheti a demencia kialakulását és lassíthatja a már meglévő betegség kibontakozását. Egy 2021 októberében publikált, 3000 résztvevővel lezajlott kutatás jelentősen megerősítette ezt az ismeretünket.

Hányan gondolják, hogy mások miatt siklott ki az életük, s lesznek boldogtalanok mindennapjaik a múlt miatt. S mennyivel helyesebben is hozzáállhatnánk ehhez...

Szakmai és tapasztalati tény: ahogy telnek az éveink, egyre kevésbé érezzük a szomjúságot. Ezért 50 év felett sajnos nagyon sokan sokkal kevesebb folyadékot vesznek magukhoz a szükségesnél, és nem is gondolják, hogy valójában ettől lesznek betegek. Különösen igaz ez a demenciával élőkre – ők még gyakrabban felejtik el a folyadékbevitelt. Cikkünk ezért mindkét csoportnak szól, mindenkinek, aki elmúlt ötven esztendős.