A szecesszió kifejezés nemcsak a XIX. századi művészeti irányzatot jelöli, hiszen eredetileg azt jelenti: „kivonulás”. Emberekre is mondhatjuk, hogy szecessziós: az az ember olyan, aki – élete bármelyik szakaszában – úgy dönt, városi, kényelmes lakását hátrahagyva kiköltözik vidékre, a természet közelébe, és egy faluban vagy egy magányosan álló tanyán folytatja mindennapjait. És bár nagy trend ez az utóbbi években, idősebb korban az ilyen döntést százszor meg kell gondolni, hiszen rengeteg problémánk adódhat belőle.

Száz pszichológiai könyvből legalább kilencvenben biztosan szerepel ma már az a kifejezés, hogy „énidő”, s mindenhol körülbelül ugyanazt jelenti: rohanó életedben biztosíts magadnak egy olyan időszakot, amikor azt teszed, amit te szeretnél, elsősorban magadra koncentrálsz, s az sem baj, ha ilyenkor egyedül vagy. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy életünkben kell biztosítani egy olyan teret is – s ez még inkább igaz ötven év felett – ami a te világod szerint néz ki, téged tükröz, ahová vissza tudsz húzódni, ahol tudod elemezni a veled történt eseményeket és biztonságban érzed magad.

Online felületen másképpen olvasunk, mint amikor elmélyülünk egy könyvben, folyóiratban. A szövegek szerkezete is másképpen épül fel, de mi is átfutunk, kihagyunk részeket az interneten és másként figyelünk a nyomtatott írásra. A kétféle tevékenység eltérően mozgatja meg az agyunkat és fontos mindkét képességünket fenntartani, illetve gyakorolni mind fiatalként, mind időskorban. Az utóbbi esetben ez ugyanis kifejezetten védhet a demencia kialakulása, erősödése ellen.

Egyre többször hallani korbarát, avagy idősbarát városokról. Ezek a fogalmak egyrészt azokat a városokat jelölik, amelyek sokat tesznek az idősebbekért (életüket kényelmesebbé, olcsóbbá és gyorsabbá teszik), de a kifejezések ennél konkrétabb városcsoportra is vonatkoznak: 4 földrész azon településeire, amelyek megfelelnek a WHO nyolc pontból álló „korbarát város”-szabványának.

Ahogy zajlik életünkben az idősödés (ageing) folyamata, egyre több olyan egészségügyi problémát tapasztalunk saját magunkon, amelytől életterünk, mozgásunk egyre inkább beszűkülhet. Komoly derékfájdalommal vagy vizesedő lábbal nem lehet sokat gyalogolni, s ha enyhe vagy erősebb inkontinencia-problémák lépnek fel, szintén kiszolgáltatottá válhatunk, miután bizonyos időközönként megfelelő mosdóhelységre lesz szükségünk. Ez utóbbi nemcsak Magyarországon probléma, hanem a legfejlettebb városokban is. Mutatunk azonban egy applikációt, ami Budapesten segíthet.

Az öregedési órák jelenleg a gerontológusok és a szociológusok által kifejlesztett statisztikai modellek (ha úgy tetszik: számítógépes programok), amelyek lehetővé teszik a valódi, biológiai életkorunk mérését. Így kaphatunk egy számot, ami IGAZI életkorunkról árulkodik – szemben a kronológiai életkorral, amit a naptárból és a személyi igazolványunkból kiolvashatunk.

Egyre több idős tanítványom, ismerősöm fogalmaz meg a senior akadémián valamiféle szorongást az új eszközökkel kapcsolatban. Nem a készüléktől félnek, nem is attól, ami azt működteti – csak attól, hogy mi lesz, ha a gépek még okosabbak, ők maguk pedig még elesettebbek lesznek.

Egyre több könnyfakasztó, idősekről szóló reklámfilm készül, ami részben remek, részben viszont igen káros – talán pont azok számára a legkárosabb, akiket céloznak vele.

Becslések szerint a szájszárazság a népesség 25 százalékát érinti, gyakoribb jelenség a 60 év feletti korosztály esetében és a nőknél. Az okai között lehetnek az öregedéssel összefüggő folyamatok, krónikus betegség vagy valamilyen gyógyszer mellékhatása. Számos következménye van: negatívan befolyásolhatja a beszédet, a rágást, az ízérzékelést és a nyelést is. Fokozza a fog- és ínybetegségek kialakulásának esélyét, nem beszélve a kellemetlen szájszagról.

Unokázós csalásról, kamutermékek tukmálásáról, befizetett, de nem létező utak szervezéséről talán mind hallottunk már. De az utóbbi időben egy újfajta átverés is megjelent, s terjed egyre jobban az online térben: ez az előleges-csalás. 

Sokan tapasztalják, hogy a baj néha csőstül jön. Olykor nem egy, hanem rögtön három betegség támad le bennünket, és azt se tudjuk, hogyan maradjunk lelkileg épek. De a küldetés (és a teljes gyógyulás) nem lehetetlen!

Amióta a demencia nemcsak a gerontológiai kutatók körében, de a sajtóban is gyakran előkerülő téma lett, unos-untalan felmerülnek olyan „terápiák”, amelyek hamar népszerűek lesznek, de aztán – mivel valójában semmilyen hatásuk nincsen – elmerülnek a feledés homályában. Ilyen a kakaóbomba-szenzáció is, amely arról szól, hogy a rendszeres kakaóivás segít a demencia (különösen az Alzheimer-kór) elleni harcban, lassítja a folyamatokat, sőt: vissza is fordíthatja azokat. Erről a súlyos tévedésről – amely sajnos már idehaza is több cikkben megjelent – szól mostani írásunk.