Újév napja kiváló alkalom arra, hogy valami újba fogjunk. Fogyókúra, rendszeres testmozgás, nyelvtanulás, több idő eltöltése a családdal – csak hogy néhányat említsünk a legnépszerűbb fogadalmak közül. Azonban a rideg statisztikai adatok szerint sajnos az emberek mintegy 80 százaléka nem tudja tovább tartani az elhatározását februárnál. Ha tényleg ennyire nincs értelme az újévi fogadalmak listájának, akkor talán ideje lenne valami megvalósíthatóbb szokást beiktatni szilveszter közeledtével.
Az elsődleges probléma az, hogy a kívánságok nagy része nem cél, hanem csak vágy(álom). Többségüket túlontúl nehéz elvégezni és mindennap gyakorolni, ezért egy idő után nem csoda, hogy elveszítjük a motivációnkat.
Ennek több oka is van.
Többnyire túl sok mindenen szeretnénk egyszerre változtatni, ráadásul mindent azonnal akarunk. A Chicagói Egyetem egyik 2016-os tanulmánya szerint új elhatározásainkra leginkább az hat negatívan, ha törekvéseinket nem koronázza rövid időn belül látható, érezhető siker.
Épp ezért mindig az első néhány hét a legveszélyesebb, hiszen a nagy elhatározás egy-két korgó gyomorral való lefekvés után igencsak erejét veszti. Ráadásul hideg és szürke az idő, a munkahelyünkön is ilyenkor kezd el mindenki megőrülni, holott mi még épphogy csak kipihentük a karácsonyi fáradalmakat… Hát nem jobb ilyenkor csak egy kicsit eldőlni a kanapén, megbontani egy csipszet, elvégre az is csak zöldség, és esetleg megnézni egy újabb sorozatot, felirattal, mert ugye az is tulajdonképp nyelvgyakorlás...
És már nyakig benne is vagyunk az önbecsapásban, céljaink pedig épp ebben a pillanatban csapták be maguk mögött az ajtót.
A jó cél akkor valósítható meg, ha elérhető, gondosan megtervezett és szigorú menetrendje van minden egyes megvalósulási fázisának. Ugyanúgy, ahogy a maratont sem tudjuk lefutni egyik hétről a másikra, a nagy és komoly célokat is körültekintően kell előkészíteni. Felejtsük hát el a „Mindent vagy semmit!” hozzáállást. Már csak azért is, mert így szinte biztos, hogy csak kudarcélmények várnak ránk 2021-ben.
Az első és legfontosabb tanácsunk, hogy a célok megvalósításával ne várjuk meg a január 1-et.
Érdemes úgy gondolni az akaratunkra, mint egy izomra, amit napi rendszerességgel kell edzenünk.
Hát nem megtanultuk minden testnevelésórán, hogy kötelező bemelegíteni? Kezdjük el most, még ebben az évben!
Az is nagyon hasznos a már említett szakaszos és körültekintő tervkészítés mellett, ha keresünk egy-egy olyan csoportot, amelynek tagjai hasonló célokat tűztek ki maguk elé, mint mi, vagy legalábbis a motivációjuk hasonló a miénkhez. A csoportdinamika ugyanis akkor is megtart minket, amikor már magunk miatt feladnánk a céljainkat. Kit a közösséghez tartozás motivál, kit a versenyszellem. A lényeg az, hogy nem maradunk magunkra.
A jó cél tehát nem hétfőn, hónap elején vagy január elsején kezdődik, hanem akár most, a cikk elolvasása után. Miért hazudnánk magunknak tovább?
Nyitókép: Jukan Tateisi/Unsplash
Ajánljuk még:
„NEM VOLT MÁS HÁTRA: ÖNKRITIKÁT GYAKOROLTAM” – EGY ANYA VALLOMÁSA A KARANTÉNBÓL
ÍGY OLDOTTÁK MEG A LÁTOGATÁST IDŐSEK OTTHONÁBAN, KÓRHÁZAKBAN
EGY FALUNYI ADVENTI KALENDÁRIUM: ÍGY HOZHAT ÖSSZE EGY TELEPÜLÉST AZ ADVENT
„Jó, de nem tökéletes, ezért belepusztulok” – A (hívő) perfekcionizmus nyomában
Önismereti csoportokat vezetek már évek óta, és valahogy folyton visszatér a tökéletesség iránti kényszeres ragaszkodás, és érdekes módon mélyen vallásos embereknél ez az igény általában még erősebben jelentkezik. Épp ezért kíváncsi lettem arra, honnan is fakad ez az előfeltevés, hogy mindenáron jól kell teljesíteni Isten előtt (is).
