Gabriel Garcia Márquez mondta, hogy novellát írni nehezebb, mint regényt. A jó novella ugyanis tömörségénél fogva olyan, mint az esszencia, a történet tetemes része kimondatlan marad, és az olvasóban teljesedik ki. Ennek az egyik legismertebb példája Hemingway hat szóból álló novellája: „Kisbaba cipő eladó. Soha nem hordták.”

A multitasking lényege, hogy egyszerre több dologgal is foglalkozunk. „Rohanó világunkban” ugye máshogy nem is lehet élni. Vagy mégis?

Száz év nagy idő. Mészöly esetében azonban valószerűtlenül soknak tűnik. Műveiből ugyanis valami olyan kortalanság árad, ami teljesen maivá, modernné teszi művészetét még akkor is, amikor bibliai időket vagy épp a kommunista diktatúra világát idézi meg.

Valószínűleg sokunknak mondták gyerekkorukban azt a szülei, hogy a tányéron hagyott maradékot Afrikában milyen jóízűen megennék az éhezők. Felnőttként ugyan már egyáltalán nem vagyok válogatós, olykor-olykor mégis a kukában landol a maradék. Ez pedig nemcsak pénzkidobás, hanem környezetszennyezés is.

Évek óta nem kérek ajándékot karácsonyra, és a hozzám legközelebb állókkal ezt kölcsönösen tiszteletben is tartjuk. Nagyjából. A saját kézzel készített dolgok kivételt képeznek. Idén úgy döntöttem, hogy tovább haladok az önkéntes minimalizmus útján, és az otthonomat a csillogó gömbök, girlandok és villogó izzók helyett megpróbálom tartalommal megtölteni.

A karácsony a nagy vacsorákról is szól. De miért pont ekkor kell hat-hétfogásos vacsorát főzni? Miért pont ezen az ünnepen roskadozik leginkább az asztal? A választ a hagyományainkban érdemes keresni.

Majd újévtől… És biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki ne tudná folytatni valahogy ezt a mondatot. Kár, hogy a nagy elhatározások hosszú távon meghiúsulnak. Kivéve, ha nem időpontokra, hanem valami másra tesszük fel a tétjeinket.

Hogyan változtatta meg olvasáskultúránkat a covid?

Önismereti csoportokat vezetek már évek óta, és valahogy folyton visszatér a tökéletesség iránti kényszeres ragaszkodás, és érdekes módon mélyen vallásos embereknél ez az igény általában még erősebben jelentkezik. Épp ezért kíváncsi lettem arra, honnan is fakad ez az előfeltevés, hogy mindenáron jól kell teljesíteni Isten előtt (is).

Az elmúlt években tökélyre fejlesztettem az őszi és téli olvasási szokásaimat. Ráadásul most aztán tényleg minden lelkifurdalás nélkül olvashatok otthon. Egy nagy adag tea – termoszban, hogy ki se kelljen kelni a pokróc alól –, telefon lehalkítva, kutya a hónom alatt. Ahogy a természet is megpihen, nekünk is jó lelassulni, újragondolni az elmúlt időszak történéseit a könyvek segítségével, vagy épp egy szebb, szabadabb jövőről álmodozni. 

Magunkhoz venni egy kutyát olyan mély elköteleződés, mintha tíz-tizenöt vagy akár még ennél is több évre magunkhoz vennénk egy csecsemőt. A róla való gondoskodás azonban nem egyoldalú. Én például, amióta gazdi vagyok legalább hat dologban változtam meg!

Három könyv tengerre vágyóknak.