A környezetvédelem nem valahol messze, a tudósok és döntéshozók világában kezdődik, hanem a saját háztartásunkban. Ott, ahol felelősen cselekszünk a környezetünk és a saját egészségünk megőrzése érdekében.
Többször is foglalkoztunk mostanában a fenntarthatóság kérdésével. Elsősorban amiatt, mert szívügyünknek érezzük felhívni a figyelmet sokszor és ismét arra, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben milyen felbecsülhetetlen károkat okozhat a környezettudatosságra való nevelés hiánya. A tudatos vásárlóvá, fogyasztóvá nevelés nem csak amiatt fontos, mert a vegyszerek, gyógyszerek, műanyag csomagolások a környezetünkbe jutva a bolygó életét veszélyeztetik, és ezzel a felnövekvő generációkat is, hanem mert ma már számtalan tanulmány bizonyítja azt is, hogy a tudatlanság - a környezeti ártalmakon túl - mennyire káros az egészségünkre nézve is. Sokszor hangsúlyoztuk az egyéni felelősség kérdését, de természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy pusztán ez nem tud változtatni a jelen állapoton. Ehhez össztársadalmi, gazdasági és politikai döntések egész sorára lenne szükség. Egy olyan globális szemléletváltásra, amely még várat magára, de amely már elindult a fenntarthatóság irányába.
A Pécsi Tudományegyetem munkatársai (József Tibor, Kiss Réka Szonja, Muzslay Ferenc, Máté Orsolya, Stromájer Gábor és Rácz-Stromájer Tímea) által készített Detection and Quantification of Pharmaceutical Residues in the Pest County Section of the River Danube” - Gyógyszermaradványok kimutatása és mennyiségi meghatározása a Duna Pest megyei szakaszán - című kutatás, amely 2023-ban jelent meg, és amelynek célja a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek és az antiepileptikumok kimutatása volt a Duna Pest megyei szakaszán vett természetes felszíni vízmintákban, megállapította, hogy a vizsgált szakaszon jelentős mértékű gyógyszerszennyezés mutatható ki. A kutatást az egészségtudományi kar munkatársai végezték, akik nem a vegyi lebontási folyamatokra, hanem az emberi egészségre és a környezeti hatásokra fókuszáltak. A kimutatott hatóanyagok stabil vegyületek, ellenállnak a környezeti hatásoknak. A tanulmány egyértelműen megfogalmazza, hogy a gyógyszerfogyasztás és a nem megfelelő gyógyszerhulladék-kezelés hozzájárul a Duna szennyezéséhez.
A kutatók egyebek mellett megfogalmazzák azt is, hogy a gyógyszerek felelős adagolására és hulladékkezelésére való társadalmi figyelemfelhívás szükséges lenne, hiszen a vizsgált hatóanyagok nem csak közvetlen ipari kibocsátásból, hanem az emberi szervezetből is ürülnek vizelettel és széklettel, majd a szennyvízcsatornán keresztül jutnak a szennyvíztisztító telepekre.
A legtöbb szennyvíztisztító nem képes a gyógyszerhatóanyagok és hormonmaradványok teljes eltávolítására, így ezek a „tisztított” szennyvízzel együtt az élővizekbe kerülnek vissza.
A kutatók hangsúlyozzák azt is, hogy Magyarországon még nem elég hatékony a gyógyszerhulladék-szelektálás, sokan a lefolyóba vagy a szemétbe dobják a lejárt készítményeket, pedig a gyógyszertárakban leadhatóak a veszélyes gyógyszerhulladékok, amelyeket kémiai úton semmisítenek meg.
A vizsgálat nem közvetlen toxikológiai kutatás, de a szakirodalom alapján megállapítható, hogy a vízben maradó gyógyszer- és hormonmaradványok biológiai aktivitású vegyületek, amelyek befolyásolhatják az élővilág hormonháztartását. Például a halaknál ivari eltolódásokat és szaporodási zavarokat okozhatnak, a vízgyűjtő területeken át a talajvízbe és végső soron az ivóvízbe is bekerülhetnek, még ha határérték alatti mennyiségben is. A lipidoldékony (zsírszerű) hormonhatású vegyületek különösen tartósak, mert nem vízoldékonyak, így lassan bomlanak és felhalmozódhatnak. Ez pedig összefüggésbe hozható a meddőségi problémákkal és egyéb hormonális zavarokkal is. A kutatás szerint a gyógyszerszennyezés mérsékléséhez nagyobb lakossági tudatosság szükséges a gyógyszerhulladék kezelésében, de a szennyvíztisztítási technológiai fejlesztése is elengedhetetlen.
Nem célunk a pánikkeltés, mint ahogy a kutatóknak sincs ilyen szándéka. A cél a megoldáscentrikus figyelemfelhívás, hiszen mindenkinek lehetősége van a probléma csökkentésére felelős fogyasztással és tudatos hulladékkezeléssel.
Dr. Knisz Judit, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Vizi Környezettudományi Tanszék Víztudományi Karának tudományos főmunkatársa azt hangsúlyozza, hogy ez egy komplex probléma, ami csak komplex megközelítéssel kezelhető. A szerves mikroszennyezők problémájáról, annak környezeti hatásairól és a lehetséges kezelési megoldásokról beszélgettünk vele. “A víz életünk alapja, ugyanakkor egyre súlyosabb mértékben terhelik az emberi tevékenységből származó, gyakran láthatatlan szennyező anyagok” - mondja Judit és hozzáteszi: A mikroszennyezők különböző forrásokból (háztartási, ipari, mezőgazdasági eredetű kibocsátásokból, kórházakból) kerülnek a környezetbe, majd a felszíni vizekbe. A vizes közegben tovább sodródhatnak, akkumulálódhatnak,(felhalmozódhatnak) és biológiai hatást váltanak ki az élő szervezetekre, ami hosszú távon ökológiai és egészségügyi kockázatot jelent.
A mikroszennyezők sejtszinten befolyásolhatják a sejt működését: megváltoztathatják a homeosztázist, károsíthatják a membrán integritását, és felboríthatják az energiaháztartást. Judit szerint külön figyelmet érdemelnek a hormonrendszert zavaró vegyületek (EDC-k), amelyek a receptorokra, a hormonszintre vagy a hormonképzésre hatnak. Közel 800 ilyen vegyület létezik, és sokukról nem pontosan ismert, hogy milyen hosszú távú hatásuk van az ökoszisztémára és az emberi egészségre.
Az EDC-k hatásai
A női és férfi reproduktív rendszert egyaránt károsíthatják, megváltoztathatják az ivararányt és a fertilitási rátát, befolyásolhatják a pajzsmirigy, az idegrendszer, az immunrendszer működését és hozzájárulhatnak metabolikus betegségek kialakulásához.
A fejlődő szervezetek különösen érzékenyek: nekik olyan dózis is káros lehet, amely felnőtt szervezetnél még nem okoz tünetet.
Knisz Judit arra is felhívta a figyelmünket, hogy az élő szervezetek a valóságban nem egyetlen szennyezőanyaggal, hanem különböző anyagok keverékével találkoznak. Ez a kombinált hatás felerősítheti az egyes vegyületek önmagukban mért hatását is, ezért a mikroszennyezők együttes jelenléte fokozott kockázatot jelent. Az Európai Unió környezetvédelmi politikájának része az elővigyázatosság elve, mely szerint a környezeti károk megelőzésére akkor is intézkedni kell, ha a tudományos bizonyítékok még nem teljesek. Ez különösen indokolt, ha a lehetséges kár súlyos, visszafordíthatatlan vagy széleskörű. A cél: megelőzni, nem pedig utólag reagálni. A szennyvíztisztítás jelenlegi célja ugyan a kórokozók eltávolítása és a tápanyagterhelés csökkentése, de a legtöbb rendszer technológiailag nem alkalmas a mikroszennyezők maradéktalan eltávolítására. Bár a szennyvíztisztítók ellátják eredeti céljukat, amely a kórokozók eltávolítása és a tápanyagterhelés csökkentése, nem arra lettek tervezve, hogy az ipar által termelt újabb és újabb, a biológiai lebontásnak ellenálló szerves szennyeződéseket is eltávolítsák.
Ennek a problémának a kezelésére az Európai Unió új intézkedései szerint egy negyedik tisztítási fokozatot (quaternary treatment) kell majd bevezetni a szennyvíztisztító telepeken, amely kifejezetten a mikroszennyezők eltávolítását célozza. A szerves mikroszennyezők problémája régóta ismert, de az ipari fejlődés és a vegyianyag-használat növekedése miatt ma már globális kihívást jelent.
A környezetvédelmi megoldás kulcsa a megelőzés, a technológiai innováció, a gyártói felelősség, a korrekt szabályozás és a tudatos fogyasztás, vagyis az egyéni felelősségvállalás.
A víz, mint alapvető élettér és erőforrás, csak akkor maradhat biztonságos, ha a „láthatatlan terheit” is komolyan vesszük - mondja Judit. A mikroszennyezők kezelése tehát összetett, több szinten történő beavatkozást igényel. Az ipari felelősség megkerülhetetlen, ezen belül is a biológiailag lebomló termékek fejlesztése. Az egyéni felelősség csak ezután tud kialakulni, hiszen a fogyasztó csak akkor tud felelősen dönteni, ha információval és alternatívákkal rendelkezik. Továbbá elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése is: a szennyvíztisztítók korszerűsítése, a negyedik tisztítási folymat bevezetése, utótisztítási megoldások.
Juhász András, a Bibo Franchise Kft. ügyvezető-tulajdonosa “ A műanyagok társadalmi és környezeti hatásai” című tanulmányában megállapítja, hogy a műanyag-felhasználás a modern társadalmak egyik legnagyobb paradoxona: egyszerre szolgálja a kényelmet és az ipari hatékonyságot, miközben súlyos, hosszú távú egészségügyi és környezeti kockázatokat hordoz. András szerint Magyarországon a vendéglátóipar (HoReCa szektor) az egyszer használatos műanyag eszközök egyik legnagyobb felhasználója, hiszen a napi működés során több százmillió darab evőeszköz, pohár és ételdoboz kerül forgalomba évente. Az Európai Unió ugyan kötelezővé tette a műanyaghasználat csökkentését, ám a szabályozás jelenleg még nem biztosítja, hogy a hazai gyártók versenyképes helyzetbe kerüljenek az ázsiai import termékekkel szemben. A magyar gazdaságpolitika számára ez kettős kihívás: egyrészt környezetvédelmi és egészségügyi szükségszerűség, másrészt gazdaságfejlesztési lehetőség a bioalapú gyártás előmozdítására.
A tanulmány megállapítja, hogy a fosszilis alapú műanyagok (polisztirol, polipropilén, polietilén, PET stb.) gyártásuk, használatuk és lebomlásuk során több ezer kémiai adalékanyagot bocsátanak ki, amelyek közül számos ismerten endokrin diszruptor, mutagén vagy karcinogén hatású. Ezek a vegyületek (pl.ftalátok, biszfenol-A, sztirén, formaldehid, vinil-klorid) kis mennyiségben is biológiailag aktívak.
A 2020-as években végzett nemzetközi vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a mikroműanyag részecskék jelen vannak az emberi vérben, a tüdőben, az emésztőrendszerben, a májban és a vesében, valamint a méhlepényben is.
A ftalátok és biszfenolok az ösztrogén- és androgénreceptorokat blokkolják vagy aktiválják felborítva a hormonális egyensúlyt.
A Bibo Kft ügyvezetőjének tanulmányából kiderül, hogy az IARC (Nemzetközi Rákkutató Ügynökség) 2023-ban a sztirént és a vinil-kloridot az „emberre bizonyítottan rákkeltő” kategóriába sorolta. A műanyagok bomlása során felszabaduló monomerek, illetve az adalékanyagok (pl. égésgátlók) pedig mutációt idézhetnek elő a sejtek DNS-ében, ami hosszú távon daganatos elváltozásokhoz vezethet. András szerint a magyar vendéglátó- és szállodaipar évente több tízezer tonna egyszer használatos műanyag terméket használ fel. A pontos becsléshez a tanulmány az NTAK (Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ) és a KSH vendéglátói forgalmi adatait vette alapul. Ezek alapján Magyarországon évente körülbelül 32 000 vendéglátóhely és 4 000 szálláshely működik, amelyek jelentős részben használnak műanyag evőeszközöket, poharakat és csomagolóanyagokat. A hulladék nagy része pedig nem újrahasznosítható, és vagy égetésre vagy lerakókba kerül, ahol további metán- és széndioxidkibocsátást okoz. A műanyag termékek döntő többsége nem bomlik le természetes körülmények között, hanem mikroműanyagokra esik szét, amelyek bekerülnek a felszíni vizekbe, a talajba és élelmiszerláncba, valamint az égetés során a levegőbe is.
Magyarországi kutatások szerint a Tisza vizében literenként 3–4 mikroműanyag-részecske található, ami már mérhető ökológiai kockázatot jelent az élővilágra és az ivóvízbázisra is - állapítja meg a tanulmány.
András sürgeti a hazai bioalapú műanyag-gyártás fejlesztését, amely szerinte nemcsak környezetvédelmi, hanem nemzetgazdasági érdek is. A magyarországi gyártás előnye, hogy az alapanyagok és az energia egy része helyben áll rendelkezésre, a szállítási útvonalak rövidek, a termék pedig megfelel az Uniós irányelveknek is. A bioműanyagok (PLA, PHA, CPLA stb.) használata nem csupán technológiai alternatíva, hanem stratégiai egészségügyi és környezeti megoldás. Ezek az anyagok ugyanis növényi eredetűek, biológiailag lebomlanak, és nem bocsátanak ki toxikus adalékokat sem a használat, sem a lebomlás során. Vagyis a környezeti lábnyomuk gyakorlatilag nulla. A bioanyagok nem tartalmaznak ftalátokat, biszfenol-A-t, formaldehidet és égésgátló vegyületeket sem. Ezáltal nem váltanak ki hormonális vagy immunológiai reakciókat, és nem járulnak hozzá mikroműanyag-terheléshez a szervezetben. Ez közvetlenül csökkenti az endokrin, légzőszervi és onkológiai megbetegedések kockázatát.
A Bibo Kft. 15 éve a HoReCa szektorban dolgozik, nem ismeretlen cég a gasztronómiában, főleg az ország felső-középkategóriás vendéglátóegységeinél és szállodáinál. A közelmúltban indították el a háztartási üzletágat, amelynek keretében bio tisztítószereket és más, egyéb kiegészítő termékeket forgalmaznak. Ezek a termékek gyakorlatilag nulla környezeti lábnyommal rendelkeznek a beltartalom és a csomagolás területén is. András szívügyének tekinti az edukációt, hiszen a fent említett tanulmányból is látszik, hogy ezen a területen rendkívül sok még a tennivaló. ”El kéne tudnunk magyarázni a felhasználónak azt, hogy mi az az érvrendszer, amin belül ne a multinacionális cégek szervetlen vegyipari alapanyagaiból előállított termékeket vásárolják meg, hanem ugyanazon, vagy akár alacsonyabb áron az organikus termékeket.”
A fenti tanulmányok tükrében nem szorul sokkal részletesebb magyarázatra az, hogy mi a feladat. Az összes kutatás egyhangúlag egyetért abban, hogy az egyik legfontosabb dolog az edukáció. Juhász András szerint az egyik kulcskérdés az, hogy el tudjuk magyarázni a felhasználónak, alapvetően a lakosságnak, hogy mi is van egyáltalán a vegyszerekben, és a műanyag csomagolásokban. Ezt követően mi kerül a lefolyókba, és a lefolyón keresztül hogyan jut el egy szennyvíztelepre majd onnan az élővizeinkbe az összes olyan káros anyag, amit ők egy polcról megvettek nem sokkal azelőtt.
A gyógyszerfogyasztás pedig önmagáért beszél, az edukáció ezen a területen is létfontosságú.
Kezdhetnénk mindjárt azzal, hogy csak a feltétlen szükséges és orvosilag javasolt mennyiségeket szedjük, és a lejárt, nem felhasznált gyógyszereket visszavisszük a patikákba. A gyógyszercégek felelősségéről nem is beszélve.
A minket körülvevő világ körforgásában vannak olyan lépések, amelyek elengedhetetlenek lennének a fenntarthatóság érdekében, de sajnos nem az átlag fogyasztón múlnak. Csak remélni lehet, hogy az elmúlt évtizedekben az ember által elkövetett hibákat a gazdasági és politikai elit a jövőben valamilyen módon szabályozza, helyrehozza és megnyugtatóan megoldja. Ettől függetlenül az egyéni felelősség nem lényegtelen, hiszen a környezetünk és egészségünk iránti érzékenység nem a kutatólaborokban, hanem az egyéni döntéseknél kezdődik. Bár a mikroszennyezők problémája globális, a megelőzés egyik első lépése az, hogy mindannyian felelősen bánjunk azokkal az anyagokkal, amelyeket nap mint nap használunk és a környezetbe juttatunk.
A tatai Platán Gourmet Étteremben jártunk
A BIBO-val a fenntarthatóságért
