Azon gondolkodtam, miközben Borbás Marcsival és Márfi Márkkal beszélgettem, hogy mennyire vagyunk hajlamosak a látszat alapján ítélkezni? Hiszen, ha egy bármilyen kisebb vagy nagyobb társaságból ki kellene választanom a két leghasonszőrűbb embert, nagy valószínűséggel kettejüket nemigen helyezném egy csapatba. Mégis, ha a dolgoknak jobban a mélyére nézünk, sokkal több bennük a hasonlóság, mint a különbözőség. Mostantól pedig közös cél is összeköti őket. Az Aktív Magyarország támogatásával országjárásra indulnak, mégpedig két keréken.
Marcsi, honnan indult ez az egész bringás dolog a te életedben?
Én egész életemben kerékpároztam. Egy alföldi faluban nőttem fel, a kerékpár a fő közlekedési eszköz volt, tehát kerékpáron éltem. Aztán hobbi lett belőle, és sokat bringáztunk az Őrségben és a Balatonon is. Akkor lett belőle sport, amikor kipróbáltam az országúti biciklit. Addig ugyanis egy normál túrabiciklivel bicikliztem, és fájt a derekam rajta. Aztán felültem egy szuper bringára a boltban, és ott azt mondták, hogy nincs mit megtanítani nekem, mert tökéletesen ülök rajta. Ettől az előredőlő pozíciótól ráadásul nem fáj a derekam. Ez segített abban, hogy jól érezzem magam a biciklin. Így lett a bringa hobbi, sport és egészségügyi kérdés is.
És aztán forgatás….
Az Őrség eleve egy kerékpáros környék, a kerékpáros turizmus fellegvára, úgyhogy rengeteget biciklizünk, és miután a forgatás mindennapi része az életemnek, először poénból forgattunk néhány kis színes anyagot önmagunk szórakoztatására. Amikor ezt megosztottam, olyan sokan örültek neki, hogy egyértelmű lett, dolgom van ennek a sportnak a népszerűsítésével is. Láttam Olaszországban, például amikor a Garda-tónál bicikliztünk, hogy a régi divatruha boltokból mind bringabolt lett, mert annyi kerékpáros van, és olyan kiterjedt bicikliút hálózat épült az elmúlt pár évben, hogy elmondhatatlan. Ez vitt magával. A biciklizés ugyanis számomra végre egy olyan sport, ahol nem arra gondolok, hogy ezt most valahogy ki kell bírni. Nem végigszenvedem az ezzel töltött időt az egészségem érdekében. Az én koromban a kalóriákkal már bőven harcol mindenki, itt pedig egyszerűen nem veszed észre, hogy sportolsz, mert közben kirándulsz, nézelődsz, és úgy edzed a tested, hogy fel sem tűnik. Amikor először volt komputer a biciklimen, meg szívpánt rajtam nagyon meglepődtem, hogy 1500 kalóriát égettem el pillanatok alatt. Ez is adott egy plusz lendületet.
A lelkesedésből, ahogyan beszélsz egyértelműen látszik a rajongás, téged ismerve pedig az is evidencia, hogy ha valamit jónak és hasznosnak, ráadásul még élvezetesnek is tartasz, akkor azt meg kell osztanod másokkal is.
Igen, van egy állandó küldetéstudatom, és kétségtelen, hogy bringázni nemcsak nagyon jó és szórakoztató, hanem hasznos és egészséges is. Úgyhogy azért lesz sorozat belőle, hogy mások is megérezzék ezt. Hogy biciklire üljenek és sportoljanak, mert az egészségük és ezáltal az életük is jobb lesz tőle.
Hogyan találtad meg a Márkot ehhez?
Olyan embereket kerestem, akik népszerűek és bringáznak. És azonnal Márkba botlottam. Ő nem egyszerű bringás, hanem teljesítménytúrákon is indul. Az oldalai - a monodrámáin és előadásain kívül - tele vannak a bringás kalandjaival. @markmarfi Instagram fiókján a kezdetektől nyomon követhető a fejlődés, a kerékpárok váltása, a távok és emelkedők növekedése, a leírásokban megosztott tapasztalásai, az ő előremenetele egészen a Hungarian Divide-on való küzdelméig. Transzaparens és érző fiú. Egy kiemelkedő kerékpárosról beszélünk, ráadásul egy ritka jó emberről, aki tisztában van önmagával meg a körülötte lévő világgal. Végtelenül jó szándékú, igazi pozitív lélek, szereti az embereket, a természetet, az állatokat. Szóval meglepően sok a hasonlóság abban, ahogy a világot szemléljük, nagyon egy hullámhosszon tudunk lenni.
A közös bringázásban egy dolog biztosan van, ami, ha úgy tetszik az ő malmára hajtja a vizet, ez pedig a kettőtök között lévő korkülönbség.
25-26 év korkülönbség van köztünk. De ennek kifejezetten örülök. Nagyon szerettem volna, hogy különböző korosztályoknak szóljon ez a sorozat, hiszen a bringázás kortalan dolog, mint ahogy a sport, az egészség, a szabadság, a természet szeretete is az életszemléletünk része, és egyáltalán nem korfüggő. A biciklizés jótékony hatással van az ember egész szervezetére, a lelkére, az agyára, az ízületeire. Nagyon összetett mozgás, hiszen tájékozódni és egyensúlyozni is kell, miközben fizikai erőt fejt ki a tested. Amióta az egy.hu felületén elindítottuk a biciklis rovatot rengeteg olyan kutatást megismertünk, ami azt bizonyítja, hogy a bringázás az egyik legegészségesebb sport.
Márfi Márk neve nem ismeretlen a kultúrát kedvelőknek. Monodráma Trilógiája a TELIK, LASSAN és TOVÁBB nagy sikerrel, folyamatosan repertoáron van.
Az egy.hu követői is találkozhattak már vele az oldalunkon, hiszen az Átvinni a napot az égen műsorunkban Marcsi vendége volt. A beszélgetést itt láthatják.
Márk, hogyan született meg a három előadás?
Vidéken, egy pulykafarmon cseperedtem fel. Az ott történt és látott, megélt dolgok, tapasztalások zsigerileg belém épültek. Édesapám megállíthatatlan munkássága, ahogy egy tanyából felépített egy óriási birodalmat, a testvéremmel való kapcsolatom, édesanyám betegségének a végigkísérése és aztán az ő elvesztése, az egyetemi tanulmányok, tapasztalások - ezek együtt eredményezték azt az írást, amiből a TELIK készült, és amit estéről estére a nézők elé tárok. Ez gyakorlatilag egy unikális független színházi előadássá nőtte ki magát, amivel bejártuk fél Európát, és egészen Ausztráliáig jutottunk. A darab folytatásért kívánkozott, így született meg a LASSAN, ami Tóth Ildikó elementáris játékával látható. Ez egy Anya és fia közti halogatott fontos beszélgetést mutat be. Majd, hogy teljes legyen a felnövéstörténet, ezt követte a TOVÁBB, Terhes Sándorral és Ertl Zsomborral. Három férfi egy szigeten éjjel. Beszélgetnek. Ez már önmagában nagy dolog.
Már ennyiből is látszik, hogy a te életutad a látszat ellenére nem szokványos, egyenes vonalú, egyenletesen haladó út, hiszen kevés kezdő színésznek van bátorsága ahhoz, hogy saját életéből merítkezve mutassa meg önmagát a közönségnek.
Látszólag egyenes út vezetett ide, de csak látszólag. Ha példának vesszük mondjuk az Északi-középhegységet, és húzunk két pont között egy vonalat, az csak felülről lesz egyenes. A nyeregben ülve valójában dombra fel és dombról le. Ha oldalról vizsgáljuk, akkor egy brutál hullámvasút, ami nehézségekkel tarkított. Nem volt nyílegyenes az utam, minden lépést ki kellett taposni, mindent meg kellett tapasztalni, mindent át kellett vészelni és megélni. Érzelmileg, mentálisan, fizikailag és anyagilag egyaránt. Nem csak arról van szó, hogy megírtam és játszom ezeket a történeteket, nekem kell menedzselni, átlátni, egyeztetni, technikai dolgokat intézni, ha utazunk, sofőrködni stb. Nagyon komplex az egész, és talán ezt látta meg bennem valamilyen szinten Marcsi is. Itt vagyok 32 évesen, és ultra energiával tolom a dolgokat. A látszat sokszor az, hogy amit valaki tesz az könnyű és egyszerű, de a rengeteg befektetett munkát és a nehézségeket nem mindenki látja. Hozzáteszem ez nem panasz. Ez tény. Része az útnak. Az emelkedők mindig nehezebbek, de én az a típus vagyok, aki inkább mászik, mint lejtőzik.
Hogyan lett az életed része a bringázás?
A hétköznapokon is sokat bringázom. Sokszor kevés idő van a próbák, adott esetben forgatások és az előadások között, és ha az embernek csak egy vagy két órája van, de vágyik a természetbe, akkor egységnyi idő alatt sokkal több mindent láthat a nyeregből, mintha csak sétálna vagy futna. Eddig két 1440 km-es ultramaratont teljesítettem sikerrel. Ez összességében 18 nap volt az életemből. De tudom, hogy ezek az utak 1000x növelték az életutamat. Remélem az ideinek is nekivághatok. Ha egy ilyen volumenű kalandot sikerül végigküzdenie és megélnie az embernek, akkor olyan dimenzióba kerül, amilyenbe a hétköznapokban esélye sincs. Az Elgurulva című műsorunkban nem ultramaratonistákat tervezünk nevelni, de azért majd szeretnék néhány tapasztalatot megosztani a nézőkkel, amik talán az ő hétköznapjaikban is előrelendítőek lehetnek.
Az értékteremtés, a példamutatás, az emberek jóra való ösztönzése mindkettőtök közös ügye. Mit vársz a Marcsival való közös bringázástól?
Hiszem, hogy mindannyiunknak van egy útja. A miénk Marcsival most egy kicsit összeér. Így ezen most egy kicsit együtt megyünk. Hogy ez 15 epizód-e vagy több, még nem tudjuk, de semmiképp sem kevesebb és már ez is végtelen öröm nekem. Óriási megtiszteltetés és ajándék az élettől, hogy Marcsi észrevett bennem valamit, amit érdemesnek tart másoknak is megmutatni. Ha megpróbálom magunkat kívülről nézni, akkor szerintem nagyon motiváló lesz az embereknek ez a sorozat. Marcsi rengeteg embert meg tud szólítani, és remélem, hogy azáltal, hogy ott leszek én is, - egy másik korosztályból jövő bringás srác, aki ráadásul színész - még több embernek tudunk inspirációt adni. Annyit azért elárulhatok, hogy játszani nem fogok, - a saját előadásaimban is inkább önmagam vagyok, mint szerepet játszó színész, de itt kiváltképp élni szeretnék a lehetőséggel, hogy önmagam lehetek. Marcsi mellett és a stáb előtt is, mert fontos kiemelni az ő szerepüket is. Szeretném megmutatni, hogy mennyi mindenben segít a kerékpározás a hétköznapi életben. Várom a közös beszélgetéseket, és természetesen igyekszünk majd figyelmet fordítani arra is, hogy ne csak a megszokott helyekre menjünk, hanem mutassunk újat is. Olyan helyeket, ahová talán autóval vagy gyalogosan nehezebb lenne eljutni, és például bringával sokkal praktikusabb is.
Guruljatok el sokan velünk!
A sorozat 13 részes, az első epizódot április 23.-án láthatják itt, az egy.hu felületén.
