Amikor egy kamaszfiú szobájára gondolunk, legtöbbször könyvkupacok, sportcipők vagy egy monitor kék fénye jelenik meg előttünk. Horváth Mártonnál azonban egészen más kép tárul elénk: sűrű, zöld levelek rajzolnak árnyékot a falra, párás levegő tölti meg a teret, akváriumok és terráriumok finom zubogása hallatszik, és minden sarokban egy gondosan felépített élővilág ad hírt arról, hogy itt valami más világ fogad bennünket.
Horváth Márton
Marci és az őt körbe ölelő dzsungel története már egészen korán elkezdődött, amire a fiatal így emlékszik vissza: „Már háromévesen is jobban érdekelt a hóvirág vagy az aranyeső, mint a húsvéti tojásgyűjtés. Gyerekkori emlékeim közül különösen élénken él bennem az a pillanat, amikor édesapámmal együtt ültettük el a növényeket, majd hónapokkal később figyeltük, hogyan hoznak termést”. Ez az egyszerű, mégis mély élmény gyermeki érdeklődése legfontosabb időszakában megmutatta neki, hogy a természet működésének megértéséhez türelemre, figyelemre és gondoskodásra van szükség - és talán ekkor kezdett kirajzolódni az az út is, amelyen ma is jár.
Mert bizony Marci közel sem mondható átlagos tininek: a játékkonzol szürke műanyagát élő szövetekre cserélte, és a képernyő rabsága helyett a növényvilág sokszínűségének felfedezését választotta. Alig volt hét éves, amikor már saját küldetést is megfogalmazott: „Növénykórházat akartam csinálni” - mondja a lehető legnagyobb természetességgel. „Pátyon és környéken több virágárus is támogatott ebben: beteg, legyengült növényeket adtak, én pedig otthon addig ápoltam őket, amíg újra életre nem kaptak”.
Ami kívülről gyermeki játéknak tűnhetett, az valójában komoly tanulási folyamat volt: felelősségről, kitartásról, megfigyelésről és együttérzésről. Arról, hogy az élet törékeny, de gondoskodással újra erőre kaphat, így Marcit még az első kudarcok sem tántoríthatták el céljai elérésétől. Pár évvel később ugyanis lepkeorchideákkal kezdett foglalkozni, de ezek nem maradtak meg nála. A sikertelenség azonban nem lezárta az utat, hanem új irányt mutatott: a szukkulensek, yuccák és agávék világa felé fordult, és itt hamar utolérték a sikerélmények is. Az akkor befogadott növényei közül több ma már hatalmas méretűre nőtt, élő bizonyítékaként annak, hogy a türelem és a következetesség idővel mindig látható eredményt hoz.
„Nyolcévesen vásároltam meg az első szobapáfrányomat, ami különösen jól érezte magát nálam. Ez az apró siker újabb ajtókat nyitott ki előttem: elkezdtem gyűjteni a filodendronokat, majd egyre több párakedvelő trópusi növény került a szobámba. Rájöttem, hogy minél több növény él együtt, annál kedvezőbb mikroklíma alakul ki körülöttük, ezért ma már mintegy 130 szobanövény alkot egy gondosan felépített, körülbelül 60 százalékos páratartalmú miniatűr ökoszisztémát az otthonunkban”- mondja.
Marci érdeklődése azonban nem állt meg a növényeknél: az akváriumok, terráriumok és paludáriumok világában is otthonosan mozog. Egy közösségi bejegyzésében például Szilárd, a rák vedléséről mesél: „Ma előjött Szilárd. 4 hétig nem láttam, mivel elásta magát a vedlés miatt. 4 héten keresztül vedlett, majd benéztem a terráriumába és azt láttam, hogy egy bolond gomba futkározik fel-alá. Elcsodálkoztam, hogy Szilárd lenne az, megnéztem és ő volt, kétszer akkora lett mint volt, imádom”- írja.
Ugyanilyen lelkesedéssel beszél a bioaktív terráriumok apró segítőiről is: „Az ugróvillások nem ártanak, hanem segítenek a terrárium takarításában… ők a legjobb lebontók”. Ez a szemlélet mélyen meghatározza gondolkodását: hiszi, hogy még a legkisebb élőlénynek is szerepe van az egyensúly fenntartásában, és számára minden élőlény megfigyelése egy tanulási lehetőség is, amivel folyamatosan igyekszik is élni.
Adott tehát egy fiatal, aki képes volt arra, hogy felfedezze a körülötte élő világ szépségeit, és ennek a felfedezésnek köszönhetően kapukat tárt ki a nagyvilág felé. Fiatal kora ellenére otthonosan mozog a kertbarátok és egzotikus növénygyűjtők között, akik értékelve érdeklődését, nagyon sokat segítenek neki a szakmai fejlődésben, az apró részletek megismerésében. „A nyarakat Siófokon töltjük, ahol egy pálmakert tulajdonosával barátkoztam össze - itt mélyültem el a pálmák és banánfélék világában, és itt tanultam meg az is, hogy milyen sok tévhit él bennünk ezekről a növényekről. Kedvenc gyümölcsöm a datolya, ezért a datolyapálmák iránt is érdeklődtem, majd gyűjteni is kezdtem őket- ma már több példányuk megtalálható a kertemben”.
Az orchideákhoz különleges, hullámzó kapcsolat fűzi. Bár kezdetben nem tudott kiteljesedni a tartásukban, a rajongás megmaradt, és végül a Vanda orchidea hozta meg az áttörést számára: kiderült, hogy a botanikai fajok jól érzik magukat nála. Ezért Marci újabb lendületet kapott, belépett a Magyar Orchidea Társaságba, kiállításokra járt, tanult és kapcsolatokat épített. Ma már hatalmas csónakorchideái is vannak - némelyikük olyan nagy, hogy szinte elfoglalja a nappali jelentős részét.
Időközben a család kertje is egyre fontosabb szerepet kapott az életében: „Egy mediterrán hangulatú teret szerettem volna kialakítani pálmákkal, agávékkal, leanderekkel és különleges fákkal. A szobanövényeket is kiköltöztetem nyáron, az ágyások pedig a fényviszonyokhoz igazodva változnak. Saját zöldségeket és gyümölcsöket is termesztek, mert szeretek saját termesztésű ételeket fogyasztani”- mondja, de a fenntarthatóságról szóló gondolatai is különösen érettek. Közösségi oldalán ezt írja: „Ma volt időm kiszabadulni a kertbe, kertészkedni. Végre nem csak egyedül voltam kint, hanem a tesómat is be tudtam avatni a munkába. A lombgyűjtéssel foglalkoztam, de nehogy azt higgyétek, hogy kidobtam, mert nem! Az ágyásaimat lombbal kellett betakarnom, hogy tavasszal élő talajba tudjam ültetni a palántáimat. A komposztálómat is feltöltöttem lombbal, mivel én abszolút nem használok műtrágyát, hanem tavasszal friss komposztot és lótrágyát szórok a gyepre! Feltenném a kérdést, miért is használunk műtrágyákat? Volt időm gondolkodni, elgondolkodtam azon, hogy aki ősszel összegyűjti a faleveleket, elszállíttatja, majd tavasszal teleszórja a kertjét műtrágyával egy csomó pénzért, miért csinálja ezt? Miért nem hagyja a gyepen a lombot és hagyja komposztálódni, vagy miért nem épít egy komposztálót és komposztálja abban a lombot és az egyéb zöldhulladékot? Szerintem pont ezek azok a dolgok, amikkel nagyon sokat lehetne tenni a környezetünkért! Amíg ezeken a dolgokon törtem a fejem, besegített a kilenc éves kisöcsim, aki nagyon szívesen segített. Óriási büszkeséggel tölt el az, hogy taníthatok neki egy csomó mindent, ami a növényekkel kapcsolatos! Ma megtanítottam rózsát metszeni és olyan precizitással metszette, hogy lassan én veszek róla példát, pedig én tanítottam! Azt is megtanítottam neki, hogy hogyan tudja hatékonyan összegyűjteni a lombot, majd betakarni az ágyásokat és azt is, hogy miért nem gyűjtjük össze a sövények alól a lombot. Bátran állítom, hogy ő lesz a legnépszerűbb környezetórán a suliban! Úgyhogy ez egy újabb csodás nap volt sikerekkel tele…”
És ha már közösségi oldal, nem szabad elfelejtkeznünk az egyik legfontosabb dologról sem: a Marci által életre hívott Kis Dzsungel a Szobámban oldalról, aminek bejegyzéseiben a fiatal megmutatja mindennapjait, az általa megélt természetkapcsolódásokat és igyekszik megszerettetni a látogatókkal a növények és apró élőlények sokszínű világát. „Sokan írtak privátban tanácsért, ezért hoztam létre az oldalt”- mondja, és kiemeli, hogy az oldalán nemcsak a sikereket, hanem a kudarcokat is megmutatja, hogy ezzel is támogassa azokat, akik most kezdik az ismerkedést ezzel a világgal. Hiszen Marcinak is hosszú út vezetett idáig, és bizony ő is megfizette már a tanulópénzt. Egy atkás orchidea például szinte a teljes állományát tönkretette, de ebből a veszteségből sokat tanult: ma már minden új növény karanténnal kezdi nála az életét.
„Az is célom volt, hogy megismerjék a munkámat, és hogy ismerkedjek hasonló érdeklődésű emberekkel: a hüllők világától kezdve az akváriumok növényein át a fenntartható kertészkedésig. Az oldalon sokféle tartalmat igyekszem megosztani: a florárium készítésről kezdve az orchideák tartásán át a kert élőlényeinek életéig. Emellett szerettem volna azt is bebizonyítani ezzel az oldallal, hogy nem minden fiatal a gép előtt ül, hanem igenis a fiatalabb generációk is tudnak kapcsolódni a természethez, és tudnak értékes hobbikat, időtöltéseket választani maguknak”- mondja.
Aki növényekkel foglalkozik, az pontosan tudja, hogy nincs növényvilág állatvilág nélkül, így nem meglepő, hogy Marci sem csak növényeket nevel, hanem komplett élőhelyeket is épít. Saját készítésű paludáriuma vízi és szárazföldi növényeknek, valamint állatoknak ad otthont, terráriumaiban pedig különleges élőlények: vámpírrákok, gekkók, teknősök élnek. Ezek az apró ökoszisztémák nem csupán látványosak, hanem tanulási terek is: a természet működésének kicsinyített modelljei.
„A paludáriumot én építettem - a nyolcadikos éves munkám volt, elmentem egy hüllős boltba, ahol mentorálást kértem egy üveg terrárium felépítéséhez, de amikor mondták, hogy mennyibe kerül, más elképzelésekkel kellett tovább haladnom, mert nagyon drága lett volna. A paludárium az akvarisztika és terrarisztika különleges ötvözete: egy részben vízzel töltött tartály, amely szárazföldi és vízi növényeknek, valamint állatoknak biztosít otthont. Lényege a vízi rész fölé nyúló, a vízszintből kiemelkedő, buja növényzet kialakítása, ami látványos, természetközeli életteret hoz létre a lakásban. Jávai mohák, hínárok és egy Srí Lankáról származó talajtakaró vízinövény van benne, és egy sávos nappali gekkó is lakik ott”- meséli.
A fiatal gyűjteménye lenyűgöző: több száz növényfaj, mediterrán és trópusi különlegességek, hatalmasra nőtt agávék, gondosan kialakított kerti terek. „Trópusi növényekből körülbelül 130 fajta van, kedvenceim a Monsterák és az orchideák. Vannak szukkulenseim a körülbelül 80 féle mediterrán növény között. A kertben körülbelül 200 növényem van - az olajfák és a pálmák a kedvenceim. Van egy agavém, ami most körülbelül ötven kilót nyom, de annak idején egy kis 30-40 centis növényként kaptam, őt most fogom kiültetni”.
A legnagyobb érték nem a számokban lakozik, hanem abban, hogy miközben sok kortársa még keresi az útját, ő már pontosan tudja, mi érdekli. „Szerintem mindenkiben rejlik egy tehetség, és ezt fel kell fedezni, ki kell tartani mellette”- mondja.
És hogy miért írtuk meg Marci történetét? Mert az túlmutat a kertészkedésen és a növények szeretetén. Arról szól, hogy a természethez való kapcsolódás nem kor kérdése, és hogy a gondoskodás érték. Hogy a türelem jövőt épít, és hogy egy szobában növekvő dzsungel néha sokkal többet mond a világról, mint bármelyik képernyő vakító fénye.
Fotók: Horváth Márton/Kis dzsungel a szobámban
Csodálatos tárlat a régi fényképeket kedvelőknek
Hogyan változott a fényképezés társadalmi szerepe az 1890-es évektől az első világháború végéig
