Reneszánszukat élik-e a vágott virágcsokrok, vagy eltűnőben vannak? Lehet-e ma mondanivalója egy csokor virágnak az asztalon, vagy ajándékba, csak úgy? Vajon közösséget építhet-e pár szál vagy egy kazal virág? Csupa izgalmas kérdés, amire nem is olyan egyértelmű a válasz. Valamikor a piacokon, az utcasarkokon nénikék árulták kis színes csokraikat. A legtöbben észre sem vették őket, de akik megfigyelték, ezek nagy gonddal összeállított virágválogatások voltak. A kiskertek üzenetét szedték csokorba gondos kezek, és kínálták azoknak, akik egy pici örömöt szerettek a mindennapokba csempészni. Az új időkkel eltűntek ezek az egyszerű virágárusok a városok színfoltjaiból. A piacokon is egyre kevesebb az igazi, kerti virág. Éppen ezért üdítő és különleges kivétel a martonvásári Bokréta Bár. Időről időre kiköltözik a piacra a Virágvarázsló csodálatos vágott virágaival, hogy egy újfajta szemléletet vigyen a virágkultúrába. A virágokkal varázsló Menyhárt Otíliával beszélgettem egy szép tavaszi napon, két magvetés közti ihletett pillanatokban.
„Egy kertimádó rákkutató virágos kalandjai: minden, ami kertszépítés, palántanevelés, magok, dugványozás, virághagymák, rózsamánia, évelők, vágott virágok termesztése és saját virágokból készített zabolátlan bokréták.” Ebben az egyetlen mondatban összefoglaltad az egész életedet. Kibontanád bővebben, hogyan egyeztethető össze a család, a munkád, a kert, a zabolátlan csokraid egyetlen életben, 24 órában?
Soha nincs benne egyensúly! Mindig másra kell fókuszálni, mindig van egy fő csapásvonal. Ültetési időszakban például a késő délutánok, a hétvégék csak a kertről szólnak. Ez egy igazi csapatmunka, és szerencsére a gyerekek nagyon jó partnerek benne! Míg a fiúk a kertben játszanak, addig a nagylányok megfőznek. Férjem nagyon sokat segít, a nehéz fizikai munkákban, a talicskázásban, az ágyások építésében. Először csak eltűrte a virágos szenvedélyemet, de aztán egyre jobban megszokta, megszerette. Ma már? Büszke rá, sőt, nagyon élvezi az „agrofitneszt”, ahogyan ő nevezi. Ez egy igazi családi csapatmunka, nem is lehetne másként csinálni!
Miért fogtam bele? Mert a sok üléssel járó kutatómunka mellett egyre inkább hiányzott a kertészkedés. Szüleim révén minden oldalról kertész családból származom, korán belenőttem a kertészeti munkákba, kedves emlékem, ahogy anyukámmal együtt veteményezünk, ültetünk, virágot, paradicsomot, paprikát szüretelünk. Amibe belenő az ember, az bele is ég a bőrébe, lelkébe! Mindig volt saját kertem, gyerekként is, amit én terveztem, én alakítottam ki, én ültettem, én gondoztam, sőt a családi házunk körüli virágoskert egészen kis koromtól kezdve az én „hatásköröm” volt. Tehát volt bennem egy jó adag hiányérzet.
A másik pedig az interneten keringő információk felhígulása, ami zavarta a kertész-tudatomat. Bántanak a végtelen sületlenségek. Ebben a virágos műfajban is megjelentek, népes tábornak osztottak hiteltelen dolgokat. Szerettem volna egy hitelesebb csatornát, és úgy éreztem, a tapasztalataimat szívesen átadnám, megosztanám az érdeklődőkkel. Nem csak az a jó, amit én mondok vagy mutatok, másnak más dolgok, módszerek válnak be igazán, de ezek legalább valós tapasztalatokon alapuló, kipróbált módszerek. Szeretek tanulni, és szeretek tanítani is, és a kert az a műfaj, ahol bizony holtig tanulunk.
A harmadik pedig a gyerekkori kedvenc, Méhes György Virágvarázsló című meséje. Annyira megihletett, ahogy a mesében a virágok az ő gyengéd erejükkel győzik le a gonoszt, hogy kerti kalandjaimhoz bizony elcsentem a nevet.
Nekifogtál tehát a saját kert létrehozásának. Miért pont itt Martonvásáron, és miért döntöttél a vágott virágok mellett?
Teljesen véletlenül sodort minket az élet Martonvásárra. Több éves külföldi tartózkodásból hazatérve kerestünk valami szép és élhető helyet. A férjem ötlete volt, hogy a szüleitől nem messze, egy szép kisvárosban van egy gyönyörű kastély, hatalmas park, nézzük meg. Éppen volt is egy eladó ház, amit hála az eladók végtelen kedvességének, sikerült megvásárolnunk. Így lettünk martonvásáriak, tagjai ennek a dinamikus, tudatos, remek közösségnek. Egyre több a kisgyerekes család, jó óvoda, iskola, művészeti iskola van, hamar megszerettük itt.
„A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.”Jane Goodall
A vágott virágok szeretetét otthonról hoztam. Szüleim hatalmas fóliasátrakban alstroemeriát, vagyis inkaliliomot termesztettek, egy szép, rózsaszín hibridet. Népszerű, tartós vágott virág, de termesztésével nem sokan foglalkoznak ma sem. Kissé kényes, a rizómái sérülékenyek, fagyérzékenyek, olyanok, mintha kis, folyadékkal teli gumócskákból állnának. Ezeket minden télen be kellett mulcsolni kukoricaszárral majd egy méter magasan, hogy meg ne fagyjanak. Március végén, április elején leszedtük a kukoricakórót, lett egy nagy kóróégetés. A kis hajtások akkor már kezdtek éledezni.
Koranyáron indult a virágzás, addigra két szinten be kellett hálózni az ültetvényt, hogy a szárak egyesen nőjenek. Amikor elérkezett a virágnyílás, a szedés nem volt egyszerű a háló miatt, osztályoztuk, mennyi virág, mennyi bimbó van egy szálon, nyalábba kötöttük és vittük a virágboltokba. A vágott virágok iránti szenvedélyem talán innen indult, és híve vagyok, hogy ne a holland virágtőzsdéről ideérkezett, vegyszerekkel felhizlalt és ki tudja, hol termett virágokkal vegyük körbe magunkat, hanem legyen igazi, hazai vágott virág! Virág-farmerré váltam, képzéseken veszek részt, új technológiákkal, új fajtákkal kísérletezem, amelyekből merőben más csokrok születhetnek, mint a virágüzletek hagyományos kínálata.
El is érkeztünk a csokraidhoz, amelyekre felkaptam a nyáron a fejemet. Tényleg különlegesek, szertelenek, zabolátlanok. Vadvirág-jellegűek, színesek, olyan jó rájuk nézni!
Örülök, hogy neked is tetszenek! Először én is a „piaci csokros nénike” voltam, amikor megjelentem az első virágaimmal, emlékszem, az első piacra mindössze nyolc kis csokrot vittem ki. Aztán szép lassan átváltozott az egész, amikor megnyitottam a Bokréta Bárt. Egy-egy piacra gyakran húsznál több vödörrel viszek ki a friss szedésből. Ez egy igazi közösségépítés, hiszen itt mindenki maga kötheti meg a csokrát az aktuális virágkínálatból! Sokszor – különösen liziantusz nyíláskor - akkora a lelkesedés, amit korábban álmomban sem reméltem, már kora reggel kígyózik a sor a stand előtt! Verbuválódott több barátnőm, akikkel szívesen kanyarítunk esztétikus csokrokat, ha valaki nem érezne magában elegendő bátorságot az alkotáshoz. Afféle helyi asszonyok virágterápiája alakult ki, mert amikor éppen nincs virágszezon, akkor is összejövünk, összekovácsolódtunk rendesen. Sőt, tavaly megnyitottam a vágott virágos kertem az érdeklődők számára, ahol egy Szedd magad – kösd magad akció keretein belül mindenki leszüretelhette és megköthette álmai csokrát. Csodás alkotások születtek!
Kik és miért vásárolnak vágott virágot? Nekem az utóbbi időben az volt az érzésem, hogy kicsit megkopott a vágott virágok iránti kedv, kevesen vesznek „csak úgy” virágot, kevés helyen van az asztalon virág.
Azt hiszem, egyre többen hisznek abban, hogy kell, hogy örüljön a lelkünk, akár egy csokor szép virágnak is! Legalábbis itt, Martonvásáron. A helyiek szerencsére egészen rászoktak arra, hogy egy-egy bokrétát hazavigyenek a vázába. Van egy kedves családapa, aki minden hétvégén visz egy csokrot a feleségének és a lányának. Akadt, aki a neten látta, miféle extra vágott virág-felhozatal van itt, és eljött Gödöllőről egy csokorért, vagy sok-sok kilométerről egy komplett esküvői dekorációért. Más Pécsről Debrecenbe menet tett kitérőt az autópályáról, előre eltervezve, hogy nálam köti meg az ajándékba szánt csokrát. Az idősebbek legtöbbje a temetőbe visz tartósabb, főleg száraz virágokból kisebb-nagyobb csokrokat, de van jó néhány törzsvásárlóm, akinek már előre tudom, milyen csokor lesz a kedvére. Tehát érdeklődésből szerencsére nincs hiány, és a virágok, csokrok szeretete is egy további közösségépítő, formáló erővel bír. Sokszor a gyerekek kérik meg a szülőket, hogy álljanak meg egy kis csokor erejéig.
Van-e kedvenc virágod? Ezt mindenkitől megkérdezem, pedig tudom, hogy ha az ember virágok közt éli az életét, a virágok határozzák meg a tudatát, akkor nagyon nehéz választani.
Így igaz! Nincs olyan, hogy kedvenc. Imádom a rózsáimat, már több mint 200 tő sorakozik a két kertemben, az illatos nyári violákat, amikor elbódítanak az illatukkal, a sóvirágot, a dáliákat, a liziantuszt. És nagyon, de nagyon szeretem a cickafarkat! A finom, pasztell árnyalatúakat, amikor ott sorakoznak szépen sorban, rózsaszínen, halványsárgán, krémszínűen, azokkal a szépen formába rendezett, aprócska virágocskáikkal.
Liziantusz! A kertedben bőven van belőle. Sokan nem mernek liziantuszt ültetni, mert félnek tőle, hogy túl nagy falat a termesztése. Tudnál adni néhány tanácsot a liziantusz, más néven a préritárnics neveléséhez?
Vágott virágként fóliában termesztik, a fény felé igyekezve szép hosszú szárat növeszt. Szabadföldben is megnő, csak rövidebb lesz a szára. Ami nem baj, mert a túl hosszú szár sokszor csak bonyodalmak forrása, könnyebben eldől, elgörbül a növény! Április második felében szoktam kiültetni a kis palántákat laza, tápanyagban dús földbe. Előtte a talajt mindig meg kell lazítani, különben a karógyökerek nem tudnak mélyre hatolni. Geotextilben nevelem, mert annyira lassan növekedik, hogy könnyedén lehagynák a gyomok. Az első hónapban általában semmi sem történik, a második hónaptól kezd el növögetni, tehát türelem mindenképpen kell hozzá! Július elejétől egészen szeptemberig virágzik, gyönyörűek a levelei is, kissé pozsgásak, jó őket megfogni. Fontos, hogy egymás utáni években a betegségek terjedése miatt ne ültessünk ugyanoda liziantuszt, csakis vetésforgóban gondolkodjunk!
A kerti tapasztalataimról videókat, blogbejegyzéseket készítek, hogy a virágaim révén bővülő tudást és tapasztalatot megosszam másokkal is. Szeretném segíteni azokat, akik saját virágos kertben gondolkodnak, akik saját, egyéni édent szeretnének létrehozni. Adok tanácsokat a hagymásokhoz, a kisgyerekes kerthez, a diófa alatti árnyéki virágoskerthez, nem titkok ezek, minél többekhez jutnak el, annál több virágos kertünk lesz, talán annál több ma még parlagon heverő vagy térkővel borított telek fog újra virágba borulni.
fotó: Menyhárt Otilia Virágvarázsló
