A tavasz első hírnökeként jelzi a hideg téli napok lassú elmúlását. Számos néven jegyezték már: fejér tavaszikának, gergelynapi virágnak, fejér kankosnak és hagymagyökerű violának is, de árva virágként is találkozhatunk leírásaival. „A hó még teljesen el sem olvadt, s e csinos, és bizonyosan a legelső tavaszi növény, mely déli Németország, Helvetia és Olaszországban, a ligetekben és erdei réteken igen közönséges s bőven tenyészik, az időjárás szeszélyeinek nyűge alól kibontakozva virágzik, hogy elsőként rója le Flóra istennő irányában háláját és tartozását”- emlékezik meg róla Kunszt János a Természet 1874-es számában.
A tavasz első hírnöke
Nemcsak a gyermekversek és népdalok gyakori szereplőjeként vonult be a köztudatba, hanem a legkülönfélébb érdekességekkel is. Egyike ezeknek a „Les Mondes" című francia folyóirat tudósítása, amiben arról számoltak be, hogy Anthoskoff gróf 1863-ban Szibéria legészakibb részében egy hóvirág fajt talált. „E bámulatos virág az év első napja körül búvik elő a megfagyott földből s valami három lábnyi magasra nő, harmadnapra virágozni kezd, huszonnégy óráig teljes virágzásban áll s azután elfagy és a föld szinéről elenyészik. Egyetlen egy napig virul csak és azután törzse, levelei és virágai hóvá változnak. A növénynek három levele van, melyeknek átmérője körülbelül három hüvelyk; a leveleket puszta szemmel alig fölfedezhető jégkristályocskák borítják, melyek azonban csupán azon az oldalon vannak kifejlődve, amely észak felé áll. A virág, mikor teljesen ki van nyilva, csillag alakú, szirmai épen olyan hosszak, mint a levelek s körülbelől félhüvelyk szélesek. A harmadik napon, mikor tehát a virág egészen ki van fejlődve, öt porodája hegyén gombostűfej nagyságú, gyémántként csillogó foltocskák jelennek meg, és e csillogó kis foltok képezik e csodavirág magvait. Anthoskoff gróf összeszedett néhány ilyen virágmagot s azokkal Szentpétervárra sietett. Hóval telt virágcserépbe ültették a magvakat és ezek mozdulatlanul maradtak ott egész éven át, mig aztán 1864. január 1-jén a hóvirágcsirája keresztül törte hideg takaróját s kitárta titokszerü szépségeit a czári udvar bámuló szemei előtt”- olvashatjuk a Vasárnapi Újság 1874-es számában.
Megpróbáltunk utánajárni a történetnek, ugyanis igen kevés azon források köre, amelyek igazolnák Sámi Lajos cikkét, de meglepetésünkre több külföldi oldalon is hasonló beszámolókat találtunk. Ugyanerről a felfedezésről írnak a The Rocky Mountain News 1889-es számában, olvashatunk Anthoskoff munkásságáról az Ecuadori Nemzeti Könyvtár dokumentumaiban, ahogyan az Indian Forester hasábjain is beszámolnak különleges felfedezéséről, és egy eredeti The Red Cloud chief beszámolót is felkutattunk 1874-ből. A történetnek tehát nagy valószínűséggel minden alapja megvan, azonban a pontos részleteket és a felfedezett faj nevét egyik forrás sem említi. Így nem kizárt, hogy valóban a Galanthus növénynemzetség egy fajára bukkant rá Anthoskoff, amelyek közül ma vadon termők közül körülbelül 23 fajt ismerünk: köztük az általunk olyannyira kedvelt kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis).
A hóvirág, mint gyógynövény
Már az 1900-as évek eleje óta ismert, mint gyógyhatású növény: a bolgárok például szívbántalmak esetén alkalmazták. A hatvanas években kísérletezték ki belőle a Nivalin nevű készítményt, amelyről így írtak: „Egy házinyúl szervezetébe például erős mérget fecskendeztek, amely teljesen megbénította izmait. Amikor az állat már mozdulni sem tudott nivalin injekciót adtak be neki, amely a méreg hatását teljesen semlegesítette. Az állat hirtelen felugrott és nekilátott a répaevésnek. Szakértők véleménye szerint a nivalin aktív hatást gyakorol a központi idegrendszerre és igen hatásos gyógyszer különösen gyermekparalízis esetében.”
De nemcsak betegségek gyógyításában volt ismert: a női szépség segítőjeként is hivatkoztak rá, ahogyan azt egy 1908-as reklámban is olvashatjuk: „SZÉPSÉG, csak addig tart, ameddig ápolják! Erre a legbiztosabb szer a „Hóvirágtej-krém", amely a bőrt három nap alatt törtbársony puhává, hófehérré teszi”. Évtizedekig szerepelt az Illatszerész bőrápoló szerei között, és úgy vélték, hogy használatával megelőzhető a szeplő, a májfolt és egyéb bőrkiütés megjelenése.
Ma már nem ajánlott - komoly mérgezést okozhat
Ma már sem belsőleges, sem külsőleges használata nem ajánlott, nemcsak védettsége miatt, hanem azon nagyszámú alkaloidok és hatásaik miatt, amelyeket a különböző hóvirágfajok tartalmazhatnak. Ezek olyan természetes növényi vegyületek, amelyek kis mennyiségben is hatnak a szervezetünkre: az idegrendszerre, a gyomorra, a nyálkahártyákra és más szerveink működésére is, adott esetben komoly mérgezést okozva.
A kikeleti hóvirág napjainkban a nyirkos erdők, ligetek és cserjések lakója: a tápanyagban gazdag, humuszos vályogtalajokat kedveli. Virágzási ideje február és március közé tehető, így a legkorábban virágzó növények egyike. Mivel évtizedeken át szedték tömegesen, - ki ne emlékezne a piacokon apró csokrokban árult hóvirágokra - állományai komoly nehézségekkel néztek szembe. A szedés sokszor a teljes növényt elpusztította, a hagymákat is károsítva, így a hazai állomány jelentős része leromlott vagy elpusztult.
És ha mindez nem lett volna elég: élőhelyeit az erdőirtások, beépítések és a mezőgazdasági terjeszkedés is veszélyeztették, aminek következtében megszületett a döntés: a hóvirág védettséget kapott Magyarországon. 2005 óta számít természetvédelmi szempontból jelentős fajnak, így leszedése, kiásása vagy eladása szigorúan tilos- természetvédelmi értéke 10 000 forint.
A Védett növényeink sorozatunk gyűjtőoldalát itt találják.
