Pécel nem csupán egy kisváros Budapest keleti peremén, hanem egy olyan földrajzi, történelmi és természeti csomópont a Gödöllői-dombság kapujában, ahol lépten-nyomon mesél a táj. A szarmatáktól a Ráday családig, Indiától a Kilenc bokor völgyéig, a Rákos-pataktól a Csunya-erdőig, a környék olyannyira vadregényes, hogy még Lázár Ervint is megigézte.
(Rossz) szokásunk, nekünk pestieknek vagy nagyobb városokban élőknek, hogy ha túrázni vágyunk, jó messzire utazunk – minél távolabbi pontot választunk a térképen, gondolva, hogy az majd biztos sokkal szebb lesz. Pedig a főváros környékén is annyi felfedezetlen, meseszép érték lapul, melyek részletes ismertetéséhez egy vaskos trilógia is kevés lenne. Egy ilyen gyűjtemény méltó szereplője lehetne Pécel és térsége is, ahol sem történelmi, sem természeti kincsekből nincs hiány.
Kalandozzunk a „Vasúton túli területre”, ismerjük meg „Indiát” és a Csunya-erdőt, fedezzük fel a Kilenc bokor völgyet, tekintsünk alá Pécel szeméről, s tárjuk fel, hol is lakik Vacskamati és Dömdödöm a Négyszögletű Kerek Erdőben.
Pécel története – az ősidőktől a Ráday családon át egészen „Indiáig”
Pécel térsége a régészeti feltárások alapján már az időszámítás előtti korszakokban is lakott volt. A település térségében kő- és rézkori csontvázas sírok kerültek elő, a Várhegyen bronzkori urnatemetőt tártak fel, míg a Tó-malom környéke és a Lebuki-dűlő feltehetően szarmata temetkezések emlékét őrzi. A helyi régészeti lelőhelyek közül különösen jelentős az a késő rézkori műveltség, amely egykor a teljes Kárpát-medencét benépesítette. Ezt a kultúrát a magyar régészet először Pécelen azonosította és különítette el, ezért kapta a péceli kultúra elnevezést. A középkor folyamán a település folyamatos fejlődésen ment keresztül. A 14. században a Rákos-patak mentén már több vízimalom is működött, ami a korabeli gazdasági élet élénkségét bizonyítja, majd a környék iparát évszázadokon át meghatározta.
Buda és Pest 1541-es török elfoglalását követően Pécel is oszmán fennhatóság alá került. A lakosság egy része ekkor elmenekült a vidékről vagy a környékbeli erdőkben bujdosott. A település 1647 és 1683 között mindössze egy portával szerepelt az összeírásokban, 1686-ban teljesen lakatlanná vált, majd 1689-től kezdődött meg újbóli benépesülése.
Később a Ráday család házasság útján szerezte meg Pécel területének egyik felét, míg a másik rész a Fáy család birtokában maradt. Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem kancellárja a szatmári békét követően költözött a településre, ahol 1733-ban hunyt el. Nevéhez fűződik a később híressé vált Ráday Könyvtár megalapítása. Fia, Ráday Gedeon (1713–1792), az ismert író és irodalomszervező, Pest-Pilis-Solt vármegye követe volt az 1764. évi országgyűlésen. 1782-ben grófi címet kapott, és ő építtette a gödöllői Grassalkovich-kastély mintájára a péceli Ráday-kastélyt, amely napjainkban is a település egyik legfontosabb műemléke és látványossága.
A péceli villanegyedet, amelyet ma már gyakran csak „vasúton túli területként” emlegetnek, egykor virágzó nyaralóövezetként tartották számon. Bár a tehetős nyaralótulajdonosok jelentős szerepet vállaltak a város fejlődésében, napjainkra már csak néhány család él közülük a területen, mely többnyire elvesztette prominens villanegyed hangulatát. Az épületeken az idő múlásának nyomai jól láthatók, ennek ellenére a város történetének számos fontos emlékét őrzik. A Villanegyed egykor kedvelt üdülőhely volt, és a „Pécel India” elnevezés az itt található különleges, egzotikus hangulatú épületekhez kapcsolódik. Egy másik magyarázat szerint a név arra utal, hogy a korábban erdővel borított terület parcellázása során az új lakóknak az indiánok lakóhelyeihez hasonló, sűrű növényzettel benőtt, vadregényes környezettel kellett megküzdeniük.
A Csunya Erdő – az igazi Négyszögletű Kerek Erdő
Ki ne ismerné Kossuth-díjas írónk, Lázár Ervin 1985-ben megjelent A Négyszögletű Kerek Erdő című izgalmas gyermekregényét. Vacskamati, Dömdödöm, Mikkamakka, Ló Szerafin és társaik kalandjai sok gyermek mindmáig kedvenc történetei között kapnak helyet. A kötet 1986-ban elnyerte az Év Könyve jutalmat. Lázár Ervin 1971-től kilenc éven át élt Pécelen, a Petőfi utca 7. szám alatti társasház harmadik emeletén, majd a Kölcsey utca egyik villaépületében. Nyilatkozataiban csak évekkel később tudatta az olvasókkal, hogy a mesesorozat helyszínét a Pécel északi határában elterülő Csunya-erdő ihlette.
A város északi határában húzódó erdőfoltok a Gödöllői-dombság jellegzetes élőhelyei közé tartoznak. Nevének eredetére több magyarázat is született az utóbbi évtizedekben, melyek közül egy sem teljesen elfogadott/tisztázott, ám annyi biztos, hogy a csúnya szavunkhoz (hosszú ú-val) semmilyen köze nincs. Sőt, kifejezetten vadregényes, tájképileg dekoratív, kellemes, dús környezet fogadja az ide látogatókat. A löszös és homokos alapkőzeten kialakult tölgyesek, akácosok és cserjések olyan mozaikos tájat alkotnak, amely a Gödöllői-dombvidék jellemző erdőtársulásai, tájképi meghatározói. A terep folyamatosan változik: kisebb völgyek, mélyutak, vízmosások, szurdokok, löszfalak és rejtett tisztások váltják egymást. Nem véletlen, hogy a hely hangulata sokak számára Lázár Ervin mesevilágát idézi.
A Csunya-erdő egyik legfontosabb eleme, a Csunya-tó azonban mint olyan, az utóbbi években megszűnt létezni. A 2022-es súlyos nyári aszály sok társával egyetemben a Csunya-tavat sem kímélte: az egykor kedvelt horgászhely és szabadidős tevékenységekre alkalmas terület a pusztító szárazság martalékává lett: a tó mára teljesen kiszáradt, a csapadékvizet elvezető kisebb vízfolyások jelentős része megszűnt, elapadt. Az egykor fontos élőhelyként ismert tó medre ma – mint egy holdbéli táj – száraz lábbal bejárható, a hajdani stégek pedig szebb napokért kiáltva, roskadozva, a cserjék által egyre inkább visszahódítva kiáltanak az üresség felé.
Túrák a Csunya-erdőn át a Látó-hegy és Pécel szeme felé
Akik a rövidebb sétákat, kirándulásokat kedvelik, azoknak teljesen ideális terep a Csunya-erdő ösvényein barangolni, ám akik a hosszabb túrákat preferálják, a Csunya-erdő tökéletes kiindulópont lehet a Látó-hegy és Pécel Szeme felé.
A vasútállomásról a sárga jelzésen észak felé indulva, hangulatos utcácskákon érjük el a Csunya-erdő területét, majd a zöld sávra térve folytatjuk utunkat a Kilenc Bokor völgy felé. Egy kalandos lösz szurdokot magunk mögött hagyva egyre változatosabbá válik a táj: a sűrű, vadregényes erdőterületeket szelíd domboldalak, széles völgyek, mesebeli legelők és rétek váltják fel. Az előttünk hullámzó terep szelídségével, lágyságával, mégis karakteres körvonalaival maximálisan hozza a Gödöllői-dombvidékre jellemző, sajátos jegyeket.
A zöld sáv jelzésről – immár cserjések és rétek mozaikjain haladva tovább – hamarosan a zöld + jelzésre térünk, mely a környék egyik legmagasabb „csúcsára”, a 265 méter magas Látó-hegyre vezet, immár Pécel, Nagytarcsa és Isaszeg határában. Neve egyértelmű: belátni innen az Alföldtől kezdve a Rákos-patak-völgyén át a Budai-hegyeket, a Pilist és még a Visegrádi-hegységet is, persze a Gödöllői-dombság szomszédos lankáival egyetemben. Feltűnik a szomszédos Pécel és Nagytarcsa, de szinte látszik az egész főváros: elsősorban a peremkerületek, de egy jó távcső vagy fényképezőgép segítségével akár a belváros központi épületei, például a Budai Vár vagy a Citadella, a Mol-torony, a Puskás Ferenc Stadion, de még a Csepeli víztorony vagy éppen a Naplás-kilátó is. Nem csak nappal, de éjszaka is érdemes ide ellátogatni, hiszen különleges perspektívában figyelhetjük meg a környező települések, városok fényeit.
A szomszédos, pár méterrel arrébb található Pécel szeme kilátópont hasonló panorámát nyújt: megpillanthatjuk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér irányítótornyát, a Széchenyi-hegyi TV-torony hatalmas oszlopát, a János-hegyet, de még a Hármashatár-hegyet és a Pilis-tetőt is. Jó idő esetén itt akár egy piknikezésre vagy természeti feltöltődésre is tökéletesen alkalmas helyszínre lelünk: alattunk a természet mozaikszerű „terepasztala”, míg a távolban a hegyek koszorúja és az Alföld délről bekúszó síkja egyesíti harmonikusan a látképet.
A környék nem csak látnivalókban, de gyógynövényekben és vadvirágokban is igazán gazdag. Tavasztól őszig gyűjthető a közelben többek között medvehagyma, cickafark, akácvirág, kakukkfű, galagonya, som, kökény, szeder, orbáncfű, erdei szamócalevél, szurokfű, turbolya, csipkebogyó, bodzalevél-és virág is. Védett növények közül a tavaszi hérics fordul elő leggyakrabban.
Vissza Pécelre
A városba visszavezető turistaút igazán látványos, teljesen ellentétje a túra elejét kísérő Csunya-erdőnek: a zöld sávra visszatérve belepillanthatunk a Gödöllői-dombvidék olyannyira kedvelt, látványos világába: fennsíkokkal gazdagított dombok végtelen, hullámzó ívei gazdagítják a tájat, melyeket olykor akácosok, máskor tölgyesek, akár fenyvesek borítanak, megint máskor nyílt, vadvirágos rétek követnek.
Az ösvény kígyószerűen kanyarog a legelők szélén, miközben többször legelésző nyájakkal, és a Pécel vagy Budapest felé nyíló panorámapontokkal is találkozhatunk. Útközben érintjük a Várhegy területét, melynek jellegzetes, a bronzkori erődítmények mintáját tükröző vese – vagy bab alakja mindmáig fellelhető. Miközben folyamatosan ereszkedünk, Pécel háztetői között a távolban feltűnik a Ráday-kastély ikonikus épülete is. A zöld sáv jelzés lassan kanyarulatot vesz, majd a Bajcsy Zsilinszky utcán vezet vissza a vasútállomás felé.
Pécel és környéke talán nem szerepel a legismertebb hazai kirándulóhelyek között, éppen ezért képes ennyi meglepetést tartogatni. Itt a történelem, a természet és a helyi legendák szinte észrevétlenül fonódnak össze: a bronzkori emlékektől a Rádayak örökségén át egészen Lázár Ervin mesevilágáig minden ösvény egy új történetet mesél. A Csunya-erdő árnyas útjai, a Kilenc Bokor völgyének lankái és a Látó-hegy panorámája olyan arcát mutatják a Gödöllői-dombságnak, amelyet sokan még ma sem ismernek. Pedig elég egyetlen nap, hogy ráébredjünk: nem mindig a legtávolabbi hegycsúcsok vagy a legismertebb turistacélpontok rejtik a legnagyobb élményeket. Néha a főváros szomszédságában, egy sokak által csupán átutazóként ismert kisváros határában találjuk meg azt a csendet, szépséget és felfedezésre váró világot, amelyért máskor az ország túlsó végéig indulnánk. Pécel ilyen hely – egyszerre történelmi emlék, természeti menedék és egy darabka élő meseország a Gödöllői-dombság kapujában.
Fotók: Demecs Norbert
A titokzatos Fekete-tó
A Mátra kevés vizes élőhelyeinek egyike bújik meg Galyatető és Rudolftanya között
