Az utóbbi hetekben, de inkább hónapokban azt vettem észre magamon, hogy sokszor már-már menekülök a laptop vagy a telefon elől. Pedig imádom őket, szinte az egész életem megismerhető a két kütyü alkalmazásaiból. Napról-napra szárazabbnak éreztem a szememet, a bőrömnek szinte olyan hideg fehér árnyalata lett, mint a monitor fényének. Elegem lett a közösségi oldalak posztjaiból és a szorongást keltő hírekből. Közösségbe nem szabad menni, a barátaimmal főleg virtuálisan tartom a kapcsolatot. Ráadásul kint már alig süt a nap, egyre hűvösebb van, sokszor esik, a kedvem „szigorúan monoton csökken” minden téren. Nos, ekkor határoztam el, hogy utánanézek, mi is az a mentális vagy lelki méregtelenítés.
Merthogy azt már jól megtanultam, hogy a szervezetünket milyen fontos időnként megtisztítani a különböző méreganyagoktól, amik károsan hathatnak az egészségünkre. Ezért is fontos például az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás és az alkalmanként beiktatott tisztítókúra. Ezek egyébként mind segíthetnek abban is, hogy jobb legyen a közérzetünk. A sport nálam tényleg bevált, körülbelül két hónap szünet után két hete megint felhúztam a futócipőt, és napról napra úgy érzem, könnyedebb, fittebb, energikusabb vagyok. Viszont úgy éreztem, ez most nem lesz elég, további lépések is szükségesek,
ha nem akarok a vírushelyzet okozta szorongás mellé még egy kis szezonális depressziót is begyűjteni.
Hasznos tanácsnak tartom a rendszeres testmozgás mellett például azt is, miszerint igyekezzünk minél több időt a természetben tölteni. Mindig is híve voltam a sétáknak, a hétvégék pedig kiváló alkalmat nyújthatnak arra, hogy elszökjünk a városból egy nagy parkba, közeli erdőbe, kirándulóhelyre vagy turistaútvonalra.
De a négy fal között töltött időt is az előnyünkre és a mentális egészségünk védelmére fordíthatjuk. A digitális detox jól hangzik, jelenlegi helyzetemben azonban nem tudnám mellőzni több napon keresztül az internetkapcsolatot, viszont heti egyszer belefér. Egyébként pedig lehet csökkenteni a napi adagot, s a minimálisra redukálni a képernyő előtt töltött időt. Ha mégis a közösségi oldalakat bújjuk, tartsunk egy „tisztogatós napot”, rendszerezzük, hogy kit követünk, kit nem, szelektáljunk az ismerősök között, „iktassuk ki” a napi hírfolyamból a negatív emberek negatív kommentjeit, és törekedjünk arra, hogy olyanoktól olvassunk, akiket kedvelünk, akik jó hatással vannak a hangulatunkra.
Iratkozzunk le a fölösleges hírlevelekről, és nézzük át, „takarítsuk ki” a telefonkönyvünket. A virtuális világ után pedig tegyük meg mindezt a való életben is: mondjunk nemet az olyan dolgokra, amikre nincs időnk vagy nincs kedvünk megtenni, és kerüljük a rosszindulatú, mérgező embereket.
Ha rendet tettünk a digitális életünkben és a társas kapcsolatainkban, hozzáláthatunk a környezetünk kitakarításához. Leszelektálhatjuk a ruhatárunkat vagy a konyhát, tarthatunk egy hétvégi nagytakarítást, vehetünk néhány új kiegészítőt, őszi dekorációt, hangulatvilágítást.
Teremtsünk olyan környezetet magunk körül (minden téren), amiben szívesen létezünk, amiben jól esik eltölteni a szabadidőnket.
Találtam egy érdekes ötletet: próbáljunk egyetlen napot úgy megélni, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mások mit gondolnának, ha tudnák, vagy hogy félelemből inkább a biztonságos utat válasszuk vagy azon rágódjunk, hogy „de mi lesz akkor, ha...”
Több mint tíz éve történt (már olyan régen?!), hogy a barátnőm telefonhívására ébredtem, aki közölte, hogy tíz perc múlva ott van értem, addigra legyek lent az utcán. Nem tudtam, mi a terv, úgyhogy csak felkaptam egy farmert meg egy trikót, és reméltem, hogy kávéval érkezik. Beültem mellé a kocsiba, néhány óra múlva Kapolcson voltunk a fesztiválon. Életem egyik legjobb napja volt. Egy fénykép sem készült róla, viszont minden percét imádtuk, és a mai napig fel tudom idézni az egész kalandot. Azt hiszem, valami ilyesmire gondolhatott az, aki ezt a javaslatot tette a lelki felfrissülésre. Hogy merjünk valami jót csinálni. No meg arra, hogy aggódjunk kevesebbet és szeressünk többet!
Ajánljuk még: