Az irigy, a kritikus és a pletykafészek: a mérgező emberek köztünk élnek

Volt egy vidám baráti társaságunk az egyetemen. Persze mindenkinek voltak rosszabb napjai, megvoltak a magunk gondjai, bajai, de alapvetően optimistán álltunk a hétköznapokhoz. Valahogy közénk keveredett egy új ismerős. Nem bántuk, szívesen ismerkedtünk. Egyre többször hívtuk magunkkal kávézni vagy szórakozni, mígnem egyikünk felvetette, hogy „mi lenne, ha most nem szólnánk Juditnak”. Majd szembesített bennünket azzal, amit mi is éreztünk, csak még nem fogalmazódott meg bennünk: Judit hozzáállása a dolgokhoz igencsak pesszimista. Semminek nem tud örülni, mindenben csak a rosszat látja, mindent kritizál, bármiért lelkesedünk, ő azt lehurrogja, semmi nem jó, semmi nem szép. Annyira negatívan látott mindent, ami körülöttünk történt, hogy a mi kedvünket is rendszeresen elrontotta úgy, hogy alig vettük észre. Egyszerűen több minden miatt aggódtunk, a rosszat véltük a jó helyett, és egyre inkább a sötét oldalát láttuk meg a dolgoknak a napsütésessel szemben.

Olyan volt, mintha egy dementor csöppent volna közénk, aki elszívta az életkedvünket.

Végül sikeresen „eltávolítottuk” Juditot a társaságból. Ez után az eset után azonban mindannyian jobban odafigyeltünk önmagunkra és másokra. Hangsúlyozom, nem az a baj, hogy valakinek rossz napja, vagy rossz kedve van, hanem ha egyáltalán soha nincs jó kedve vagy jó napja. Egyes tanulmányok szerint az ilyen „mérgező” emberek feleslegesen szítják a feszültséget mások életében (is), veszekedéseket generálnak, negativitást sugároznak, és fokozzák az életünkben a stresszt. A tartós stressz pedig árthat a mentális és a fizikai egészségünknek. Vagyis minél előbb fel kellene ismernünk azokat az embereket, akik mérgezik az életünket, és időben „megszabadulni” tőlük. Nem találkozni velük, illetve nem hagyni, hogy a szavaik hatással legyenek a gondolatainkra.

Természetesen ez nem mindig olyan egyszerű, mint amilyen nekem volt Judittal, aki nem volt több egy ismerősnél. Azok számára, akiknek közvetlen szerettei, esetleg szoros barátai között akadnak mérgező emberek jóval nehezebb a helyzet. Ugyanakkor számukra is a távolságtartást javasolja a szakirodalom: megpróbálni érzelmileg a lehető leginkább függetlenedni a megsebző embertől, nem belemenni játszmáikba – vagyis racionálisan viszonyulni hozzájuk, résen lenni, mikor a már jól ismert minta szerint elkezdnek rossz hatást gyakorolni ránk (például felzaklatnak, dühítenek vagy oktalanul keserűvé tesznek). Ha fel tudod ismerni a „mérgező ember”, már félsiker: megértheted működésmódjukat és határokat húzhatsz, úgy, ahogyan az neked kényelmes. Ilyen módon lehetőséged van megvédeni magadat, az érzelmeidet akkor is, ha nem szeretnéd megszakítani a kapcsolatot az illetővel. 

És hogy mégis kiket nevezhetünk „mérgezőnek”? Íme néhány közülük, akikkel én találkoztam az elmúlt években:

Ott vannak például azok, akik állandóan pletykálnak. Az információ hatalom, persze, de aki különösen élvezi, hogy másoknak rossz, hogy mások szenvednek, az egy idő után fárasztó és frusztráló lesz. Vajon lehet jó ember az, aki lelkesen beszél mások szerencsétlenségéről éjjel-nappal?

Azokat is fontos megemlítenünk, akik mindig áldozatok. Eleinte talán megértjük a problémáikat, sőt, még azonosulni is tudunk velük, mert velünk is történt már hasonló… Csakhogy ők azok, akik mindig minden felelősséget elhárítanak, és úgy állítják be a dolgokat, hogy az mindig más miatt, más hibájából történt úgy, ahogy. Ő pedig nemhogy tanulna az esetből, de újra és újra áldozattá válik – legalább is így meséli. Mintha szeretnének szenvedni.

A szomszéd fűje mindig zöldebb az irigy emberek szerint, akik mindent azon a bizonyos sárga szemüvegen keresztül látnak. Bármilyen jó vagy fontos dolog történik velük az életben, sosem tudnak örülni neki. Örökké elégedetlenek, sokkal inkább a másik javait nézik. Összehasonlítgatják magukat másokkal, mások életével, s ebből mindig ők kerülnek ki vesztesként.

A manipulátorok jellemzően úgy viselkednek másokkal, mintha barátok lennének. Tudják, ki mit szeret, ki mit szeretne. Viccesek és érdeklődőek, miközben mindent megjegyeznek, minden információt elraktároznak, hogy a megfelelő alkalommal elvegyék, amit szeretnének. Kihasználják az környezetükben lévőket, csak a saját hasznuk érdekli őket.

Szívesen kikérjük mások véleményét, vannak azonban olyanok, akik kéretlenül is megmondják, mit gondolnak. Dicséretre ne számítsunk tőlük, kritikára annál többre. Ők azok a „mérgező” emberek, akik mindig pontosan tudják, mi a jó és a nem jó, s jellemzően semmi nem jó szerintük. Vélemény helyett kritizálnak. Nem érzik jól magukat a bőrükben, és így akarják elérni, hogy mások is velük együtt szenvedjenek.

Hogyan szabadulhatunk a hatásuk alól? A legjobb az lenne, ha el tudnánk kerülni őket, de ez sokszor lehetetlen, mert találkozhatunk velük például a rokonok és munkatársak között is. A szakemberek szerint az a legfontosabb, hogy

érzelmileg el tudjunk távolodni tőlük. Próbáljuk meg kívülről szemlélni őket, mintha tanulmányoznánk a viselkedésüket.

A mondandójukból hámozzuk ki a tényeket, és csak arra reagáljunk. A kulcsszó ebben az esetben is a tudatosság: ha sikerült felismerni a környezetünkben élő, mérgező személyt, idővel egyre könnyebbé válhat a negatív energia távoltartása. Húzzuk meg a határokat, ne hagyjuk, hogy érzelmileg hassanak ránk a szavai vagy tettei. Nem könnyű feladat, de ha éberek maradunk, sikerrel járhatunk.

(Nyitókép: Polina Zimmerman fotója a Pexels oldaláról)