Csoki néni, Józsi néni, Didi és a többi mókás becenév vajon a családban marad?

Család

Csoki néni, Józsi néni, Didi és a többi mókás becenév vajon a családban marad?

Ismerek jó néhány embert, akik a világ legkomolyabb emberének tűnnek az idegenek, a családon kívül állók számára. Mélységes tisztelet övezi őket, és a megszólítás is ebből a tiszteletből fakad.

Főorvos asszony – mondják egy nagyon közeli ismerősömre mások, míg a családban ő már csak Csokika, vagy a már apróbbak számára Csoki néni marad. Igen, nem kell sokat törni rajta a fejünket, a név származása végtelenül egyszerű, Csoki néni nagyon-nagyon szerette az édességet kisgyerekként, különösen a csokoládét, a család ezt a gyerekkori szenvedélyét elfogadta, és meg is őrizte, így, ezzel a szeretettel teli névvel. Rajta ragadt, mint az olvadt csoki az ujjain gyerekként, Csoki néni nem hadakozik a név ellen, de arra azért nagyon ügyelnek, hogy kívülállók ne nagyon hallják meg, – a családban lehet, sőt, de idegenek előtt tilos így szólítani a hölgyet.

Jómagam ötvenéves vagyok, és Tininek szólítanak, bár ez a név nem maradt családi körön belül, barátok neveztek el így még tinédzser koromban, megőriztem, ezt használom családon innen-családon túl. Szerettem ezzel a névvel azonosulni, bár egyértelműen szokatlannak hathat mások számára a Tini néni, még inkább a Tini mama, ahogy a legnagyobb unokám szólít.

A már beszélni tudó második unoka szerint ennek azonban semmi értelme, ezért egy ideig Tomi mamának szólított – így két legyet ütött egy csapásra, mert a férjem is, én is egyszerre kaptuk fel a fejünket a szólításra. Mostanában azonban a Téni mamára áll a szája, én örömmel fogadom, lehet, ennyi idősen ideje elhagyni a Tini becézést. Ugyan ez a legfrissebb is folytonos magyarázatot követelne, de lehet, hogy ezzel óvatosan bánunk majd, és kizárólagos családon belüli használatra tartjuk fenn. Gyerekként azonban Bársony Ilonkának szólított a nevelőapám, és becsületére említem,

hogy ő így is bánt velem, bársonyos óvatossággal, hogy még véletlenül se bántson meg soha. 

Van a családban más szokatlan elnevezés is. A volt anyósom, férjezett neve okán eleinte Pap Mamaként szerepelt a családi szótárban, ezt valamelyik gyerek Papimamira változtatta, majd a válást követően, miután Bandi kutyánk hozzá szegődött, a legnagyobb unoka elnevezte Bandis Mamának. Ezt rövidítette le a családja apraja-nagyja: ma már Bandisként emlegetik, és ha a nem figyelnek oda, így is szólítják a nyolcvanhoz közeli dédmamát. Elhiszitek, hogy lehet szeretettel-tisztelettel kiejteni egy kutyáról átvándorolt nevet ember esetén is? Tanúsítom, hogy igen, és azt is, hogy soha egy pillanatra se haragudott, ha meghallotta az elnevezést, csak szelíden tudomásul vette a beazonosítást.

Emlékeimben élénken él egy apró, töpörödött anyóka is: Csöpike. Persze nem ez volt a becsületes neve, mégis így hívta a családja. Én csak azért ismertem erről a névről is, mert varrónő volt, és kicsi gyerekként

gyakran csetlettem-botlottam mellette, a varrógépolaj- és almaszagú kis kamrájában,

ahol csoda dolgokat alkotott. Hetente odahúzott a szívem, hátha csurran-cseppen egy kis anyagmaradék csöpp játékbabáim számára Csöpikétől.

Ismerek azonban Józsinénit is, meg Rózsikabá'-t is. Józsinéni nő, Rózsikabá’ azonban férfi, és csak az a „bűnük”, hogy a család „belső tagjai” révén kerültek egy bizonyos rokonságba, vőnek érkeztek vagy valamely sokadik unokatestvér párjaként kerültek képbe. A rokonságba kerülés beazonosítását szolgálta eleinte az elnevezés, aztán mivel az emberi elme és nyelv mindig egyszerűsítésre törekszik, hát a Rózsika férje Rózsikabá’ lett. Egyébként Józsinéni is, meg Rózsikabá’ is megbékélt az elnevezéssel, az ellen tudomásom szerint sose ágáltak.

Egy volt kolléganőm testvérét meg Dianának nevezték el a szülők, de gyerekként (a kolléganő) nem tudta jól kiejteni a Dianát, ezért leegyszerűsítette és csakis Didinek szólította a kicsi, aztán már a nagyobb nővért, végül felnőttként is maradt az elnevezés. Nem egy mókás helyzet éltek már át, amikor utcán, magáról megfeledkezve nővére után kurjantott hangosan: „Didiiiii, várj már meg!” 

Egyszóval vannak szeretetből alkotott, aztán gyökeret eresztő becézések, amelyek tényleg jobb, ha a családban maradnak. Ott viszont, ahogy én látom, semmit nem csorbít a másik iránti tiszteleten a szokatlan, sőt meghökkentő, vagy faramuci elnevezés se, ha amögött igazi szeretet és elfogadás van.

Nyitókép: Fortepan / Fortepan/Album002

Ajánljuk még: 

DOLLÁROS PISTA, CSALFA MARI, CSOKI JUCI ÉS A TÖBBIEK – A FALUSI CSÚFNEVEK KÜLÖN VILÁGA
EGY KÖZMONDÁS, AMIBEN AZ EGÉSZ ÉLET BENNE VAN
VÁROD MÁR AZ ÉV VÉGÉT? A JÓ HÍR, HOGY A MÚLT HÉTEN VOLT