A netikett az angol „network etiquette” szóból ered, és azokat az illemszabályokat foglalja össze, amelyekre a virtuális térben érdemes ügyelni. 21. századi találmány, néhány évtizeddel ezelőtt még csak nem is gondolták volna az emberek, hogy nemcsak a való élet fog bizonyos szabályokat követelni, hanem a virtuális tér is. Mindez pedig azért különösen fontos, mert az internet tényleg nem felejt: minden cselekedetünket, mondatunkat, lájkunkat, megosztásunkat figyelik, egy rosszul megfogalmazott, indulatból és dühből fakadt kommentünk akár az állásunkba kerülhet – számtalan, megdöbbentő példát hallani erre manapság.
Melyek azok az alapszabályok, amelyeket figyelembe véve sok-sok kellemetlen pillanattól kímélhetjük meg magunkat? Mire érdemes figyelnünk, mielőtt képet töltenénk fel a világhálóra? Hogyan válhatunk tudatos internethasználókká, és legfőképp melyek azok az elementáris illemtani hibák, amelyeket bárki könnyen elkövethet a virtuális háló használata során? Erre ad választ a netikett!
Noha a netikett fogalma meglehetősen tág, az interneten zajló céges levelezéseken át a videókonferenciákon való részvételig bármire kitérhet, én most csak a közösségimédia-használat legfontosabb alapelveit fogom fókuszba helyezni – talán erre van manapság a legnagyobb szükség.
- Mielőtt kommentelnél, gondolkodj!
Nem kell messzire mennünk, hogy alpári személyeskedések és minden határon túlmenő fröcskölődések szemtanúi legyünk. Számtalanszor megfogadtam már, hogy nem fogok elveszni a kommentszekciók sötét, vérvörös tengerében, ám sokszor mégsem bírom ki – azon kapom magam, hogy csak görgetek, olvasok, szörnyülködök, ritkább esetben elismerően bólogatok. De az tényleg csak a ritkább eset.
Mióta lett a kommentszekció stresszlevezetési eszköz?
Miért kommentelünk egy cikkhez, amit el sem olvastunk?
Miért szemeteljük tele az internetet? Mióta engedünk meg magunknak olyan stílust virtuálisan, amitől a való életben lesülne a képünk? Miért nagyobb a szánk az interneten? Mióta ócsárlunk idegeneket, mióta gondoljuk azt, hogy csak a saját magunk igazának van létjogosultsága? Mióta érezzük azt, hogy beleszólásunk van más magánügyébe, privát véleményébe, vallásába, döntésébe? Csak pár kérdés, amit fel szoktam tenni, míg a reggeli kávémat iszogatom.
A kommentszekció egy csodálatos tér lehetne, ha konstruktív beszélgetéseket, izgalmas véleménycseréket, a vitázás alapszabályait betartó (!) szócsatákat olvashatnánk ott. Bődületes erő és lehetőség van abban, ha a nappalinkból a világ másik felén élő személlyel is kapcsolódni tudunk, ám egyre inkább azt érzem, hogy rosszul használjuk ezt az ajándékot.
Kis lépés neked, nagy lépés az emberiségnek: mielőtt kommentelsz, mindenképp tegyél fel magadnak pár önellenőrző kérdést. Tartalmaz a mondanivalód személyeskedést? Ha igen, kérlek ne kommentelj! Hirtelen feltörő indulatból, dühből íród? Ha igen, kérlek ne kommentelj! Esetleg a higgadt információátadás, véleménycsere, támogatás, kritikus gondolkodás, alapszabályokat betartó vitázás a célod? Ha igen, nyugodtan szólj hozzá! A való életben is az illető szemébe mondanád azt, amit épp az idegességtől remegő ujjaiddal bepötyögni készülsz? Ha nem, kérlek ne kommentelj! És igen, erre a saját szememmel láttam példát. Mármint az indulatból pötyögő, remegő hüvelykujjas, dühtől fröcsögő komment megírására. Származhat problémád abból, ha a főnököd/legjobb barátod/anyósod/exed/tanárod/szomszédod/lakótársad látja a hozzászólásodat? Ha nem, csak nyugodtan. Ha igen, kérlek, a következő komment előtt gondolkodj el, biztos kiküldöd-e! És végezetül mérlegeld ezt is: ha évekkel később a szemed elé kerül az említett pár sor, vajon mit fogsz gondolni róla? Vagy ha a gyermeked meglátja: milyen példát statuálsz?
- Mielőtt közös képet töltenél fel valakivel, kérd a beleegyezését!
Divat a posztolás, jó móka a közös szelfi, de az etikett úgy kívánja, hogy
posztolás előtt kérjünk engedélyt az illetőtől.
Ha valaki rábólint a közös kép elkészítésére, az még nem jelent beleegyezést arra vonatkozóan, hogy felkerülhet a világhálóra a fotó. Ugyanúgy udvariatlan lépésnek számít az is, ha olyan képet szeretnénk feltölteni, amin csak mi magunk vagyunk előnyösek, a többiekről pedig kifejezetten előnytelen. De lehet még cifrázni a történetet: arra is láttam példát, hogy a jóváhagyást nem kérő posztoló megsértődik azon, ha a képen szereplő illető a kép utólagos eltávolítását kéri.
- Ha megosztasz valamit, jelöld a forrást!
Ha görgetés közben találsz egy idézetes képet, frappáns szöveget, kedves verssort vagy egy őszinte történetet, amit örömmel megosztanál az ismerőseiddel, akkor mindenképp illik jelezni, hogy a szellemi termék kihez tartozik – amennyiben a kép/idézet/vers forrása nem látható, mert például az egyik ismerősöd is csak az arra vonatkozó képet osztotta meg.
- Csak mértékkel! Ne szemetelj!
A virtuális hálón is lehet szemetelni, nemcsak az utcán sétálva. A posztolásban is létezik arany középút, és mint mindenben, ebben is a mértékletesség a kulcs. A gyakori, érdemtelen posztolás már inkább idegesítő, mintsem érdekfeszítő. Erre pedig figyelnünk kell, ha be akarjuk tartani a netikett szabályait.
- Nem mindenki a barátunk!
Ha csak egyszer láttunk valakit az utcán, az még nem jelent tényleges indokot arra vonatkozóan, hogy ismerősnek jelöljük a közösségi médián. Fordítva is igaz: minden jogunk megvan rá, hogy visszautasítsunk egy jelölést – az elutasítás az említett esetben nem számít udvariatlanságnak.
Ajánljuk még:
Tudatosabb, egészségesebb de még higiénikusabb is lehet, ha kézzel eszünk
„Mama, ne kommentelj a képem alá!” – avagy hogyan tanítsuk az idősebbeket a felelős internethasználatra?
„Világszerte csökken a koncentrációs képesség” – interjú Steigervald Krisztián generációkutatóval
