„Harmincasként párt keresni olyan, mint vegetáriánusként a húspiacon válogatni”

Megosztó

„Harmincasként párt keresni olyan, mint vegetáriánusként a húspiacon válogatni”

Egy péntek esti sörözés alkalmával egy szingli barátnőm és egy egyedülálló haverom között a párkapcsolatokra terelődött a szó, én pedig beindítottam a diktafont. A nagy röhögések mögött mély témákat boncolgattunk, többek között arra kerestük a választ, hogyan ismerkednek a harmincasok, egyáltalán, akarnak-e ismerkedni, mit várnak egymástól, s mit várnak a házasságtól?

Szilvi: 38 éves múltam és már kezdem azt érezni, hogy már meg sem kérdeznek, mikor lesz férjem, mert lemondtak erről. Ez engem egyáltalán nem zavar, mert van bennem egy biztos érzés, ami azt mondja, lesz majd komoly párom. Mivel sokat éltem külföldön, sokat utaztam, így az ismerőseimnek eszükbe sem jutott a húszas éveimben ilyen kérdésekkel nyüstölni engem, inkább a harmincas éveim első felében volt jellemző – ma már viccet tudok belőle csinálni. De hogy milyen nehéz azt elfogadnia az embereknek, hogy egyedül élek, íme egy példa: a minap kifestették a lakásomat és a szomszéd néni megkérdezte:

- Festés van nálatok?
- Igen, de nem nálunk, nálam, egyedül élek.
- Akkor nálatok festenek?
- Nem, nálam...

Ez egy nagyon intim téma, de ha egy ilyen korú nőnek, mint amilyen én vagyok, nincs családja, annak oka van. Édesapám az őrületbe tud kergetni azzal, hogy ha bármi bajom van, egyből azt mondja: „tudom, hiányzik egy társ...”, ami persze igaz, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy minden esetben ez a gondjaim forrása.

Kivagyok attól is, hogy folyton azzal jön, hogy iratkozzak fel valami társkeresőre. Rosszul vagyok a gondolattól is, hogy majd viselkedve ülünk egy randin, és azokra az unalmas kérdésekre kell válaszolgatnom, hogy mit szeretek enni meg mi a kedvenc színem vagy mit dolgozom. Lehet, az lenne jó, ha egy régi ismerőssel jöhetnék össze, akit már ismerek és szeretek. A személyes varázsban hiszek, ahol egyből benne vagyunk egy szituációban.

András: Oké, de ma már senki nem megy oda senkihez. Ezért vannak a társkereső applikációk.

Szilvi: Hát, sajnálom! De te például miért nem mész oda a csajokhoz?

András: Az elutasítás miatt. Egy társkeresőn, ha match-em van (amikor a profil alapján az érdeklődés kölcsönös – a szerk.) akkor legalább tudom, hogy külsőre már bejövök neki.

Szilvi: Beszariak vagytok. Én ettől a húspiac jellegtől rosszul vagyok! Mi alapján húzod jobbra meg balra a csajokat az alkalmazásban? Nem is látod, hogy igazából milyen a lány, nem érezni kisugárzást.

András: Igen, ez egy piac. Én úgy válogatok, hogy ha még a legjobb képén is ronda, akkor nem húzom jobbra.

Szilvi: Akkor elég is, ha csak csinos egy csaj?

András: Ahhoz igen, hogy elmenjünk egy randira, majd ott úgyis kiderül tetszünk-e egymásnak. Valami mégis meg kell fogjon benne, hogy akarjak vele randizni. Ez egy olyan csatorna, amit sokan használnak, de sokan csak felregisztrálnak és nézegetik egymást. A ronda csajok mindenkit jobbra húznak, így növelve az esélyt, hogy valakivel csak összeakadnak.

Szilvi: Na, én ezt gondolom elvesztegetett időnek.

András: Ezt másképp kell felfogni: először tök jó érzés, hogy van egy kölcsönös érdeklődés, aztán persze rájössz, hogy te is csak egy vagy a százból. Ez egy esély, pont úgy, mint amikor a buszmegállóban állsz, és hátha jön valaki. Több ismerősöm is így találkozott, azóta össze is házasodtak.

Szilvi: Én csak azért nem fogok egy tűsarkúban tipegni vagy énidegen fotókat feltölteni, hogy rám nézzenek, mert nem az van az agyamban, hogy nekem el kell kelnem. És azt sem akarom, hogy rám legyen írva a kétségbeesés.

András: Szerintem mindenkinek fontos, hogy legyen valakije, csak te már lemondtál róla.

Szilvi: Nem mondtam le róla, csak már nem mindenáron akarom. Annyi rossz kapcsolatot látok magam körül, hogy akkor inkább egyedül vagyok.

András: Oké, de nekik meg az fontos, hogy ne legyenek egyedül. Mert ha sokáig egyedül élsz, egy idő után nem tudsz alkalmazkodni senkihez. Valahol el kell kezdeni. Egyfelől neked nagyon romantikus elképzeléseid vannak a nagy találkozásról, másfelől meg azt mondod, úgyis minden pasi hülye.

De az igaz, hogy a regisztrált emberek fele tényleg utálja ezeket a társkeresőket, főleg, mikor egyből valaki nemi szervéről kapsz egy fotót...

Szilvi: Ez a legalja, engem nem tudsz erről meggyőzniAz ilyen társkeresők arra jók, hogy végül nem az megy el randira, akivel cseteltél, nem úgy néz ki, bunkó, tapló, és nekem nincs szükségem arra, hogy miután éppen összeszedtem magam lelkileg, egy ilyen gyökér újra elvegye az önbizalmamat. A nőket le kell nyűgözni! Akármilyen ronda egy pasi, ha jó szövege van, ha jó fej, ha vicces, akkor futunk utána! Egy férfi ne várja, hogy egy nő szedje fel.

András: A nő meg a készet akarja egyből a férfiaktól: legyen háza, pénze, autója és folyton utazni vigye őt. A fotókon is ezt keresgélik. Tíz csajból ötnek nagyon is számít, hogy mid van. Ő meg kitesz egy „bölcsészpózt” magáról, hogy áll a Budai várban vagy az Empire State Buildingen vagy Dubaiban.

Szilvi: Igen, mert egy nő úgy gondolkodik, ha elmegy szülni, akkor ne kelljen a pénzen aggódnia. Én nem akarom eltartani a férjemet.

Kizárt az is, hogy ha most összejövök valakivel, közös kasszán legyünk.

Nem fordulhat elő soha, hogy a férjem leszedje a pénzemet, amit eddig gyűjtögettem, míg én gyereket nevelek. Olyan pasi kéne, akinek horgászós fotó a profilképe, mert akkor tudom, hogy legalább nincs otthon – csak vicceltem!

András: A sok rosszat, amit láttál, előrevetíted. Egy kapcsolathoz kell a bizalom.

Szilvi: Nekem nagyon kényelmes így, de tény, hogy egyedül vagyok sokszor, nem azt mondom, hogy nem szorul össze a szívem, hogy nem vár senki otthon.

András: Én úgy vagyok vele, hogy a rosszban is kitartok, munkában, kapcsolatban, próbálkozom, hogy működjön... persze tény, mi is lusták lettünk. De a nők meg egymásnak akarnak megfelelni, nem akarnak kilógni a sorból: ha a barátnője házasodik vagy gyereke születik, akkor ész nélkül ugrik bele mindenbe ő is, mert úgy érzi, teljesítenie kell. Mikor megvannak ezek, akkor meg megrémül és lelép vagy válni akar.

Egy kolleganőmtől kérdeztem nemrég, mikor másodszorra házasodott:

-És ő az igazi?
-Nem, az előző volt.

(nagy nevetés)

Ajánljuk még: 

AZ ELSŐK ÉS AZ UTOLSÓK: BESZÉLJÜNK AZ EXEKRŐL A PÁRKAPCSOLATBAN!?
TÉNYLEG AKKORA PROBLÉMA EGY PÁRKAPCSOLATBAN A KORKÜLÖNBSÉG? LE AZ ELŐÍTÉLETEKKEL!