Szinte észrevétlenül költöztem össze a párommal. Valahogy úgy alakult az életünk, hogy egyszer csak ráébredtünk, mi valójában együtt élünk. Korábban voltak próbálkozásaim: egy ott felejtett sál vagy kardigán, ami az első hónapokban mindig ott várt rám szépen összehajtogatva az ajtóban, jelezve, hogy nem kívánatos tárgyak a „férfilakban”. Nem sértődtem meg, így megtudtam, hogy hol tart a kapcsolatunk. Aztán egyszer csak abbamaradt. Azon kaptam magam, hogy már észre sem veszem, ha ott hagyok valamit. Megkeresem. Mert egy ideje már nincs összehajtogatva, kikészítve. Sőt, már nem megyek haza, vagy csak hazaugrom valamiért. Alig vettük észre, hogy összeköltöztünk. Örültem neki, és kicsit ijesztő is volt egyszerre.
Anna barátnőm nagyjából ugyanebben az időszakban tudatosan készült az eseményre. Alig várta, hogy összeköltözzenek a párjával. Úgy tervezte, fél év után jön el majd az ideje. Kitalálta, hogy majd az ő lakásában fognak élni, mert az egy kicsit nagyobb, és szerinte jobban felszerelt. Ahogy közeledett az általa kitűzött időpont, úgy csinált egyre több helyet a barátjának. Majd eljött a várva várt pillanat, a fiú azonban nemigen lépett az ügyben. „Voltak már egymásnál cuccaink, de valahogy nem mozdult a kapcsolatunk az összeköltözés felé. Ekkor rákérdeztem, mi lenne, ha együtt élnénk? Ádám egy kicsit vonakodott ugyan, de néhány hét múlva beadta a derekát. Annyira nem akartam erőltetni, nem akartam, hogy megijedjen, így fokozatosan költözött át hozzám” – emlékszik vissza Anna, mikor rákérdezek. Egyébként Ádám eleinte megtartotta a saját lakását, amolyan biztonsági tartaléknak. Két év múlva aztán úgy döntöttek, inkább eladják, és lépnek még egy szintet a közös életükben.
Persze nem csak ez a két példa van. A baráti társaságunkban van egy másik lány, Timi, aki egy éve volt együtt a párjával, amikor egyre inkább elkezdte foglalkoztatni a költözés témája. Úgy gondolta, hogy ez előrelépés lenne, biztosíték, hogy együtt maradnak. A férfi viszont nemigen mutatott hajlamot arra, hogy összeköltözzenek.
Hiába vetette fel a lány, hogy szerinte már itt lenne az ideje, a srác ezt nem vitatta, de nem is tett lépéseket az ügyben.
Kifogásokat talált, amiért inkább külön kellene aludniuk, hétből négy napnál többet sosem voltak együtt. Aztán mégis úgy alakult az életük, hogy össze kellett költözniük. „Bíztam benne, hogy az együttélés majd olyan jól fog sikerülni, hogy Gábor is belátja, milyen jó ötlet volt. Sajnos nem így lett. Bár eleinte úgy tűnt, tényleg erre volt szüksége a kapcsolatunknak, a »mézeshetek« után elkezdett romlani a helyzet közöttünk” – részletezi Timi, mikor a cikk kapcsán megkeresem. Ők a költözés után egy évvel már külön voltak – érzelmileg és fizikailag is.
Nagy lutrinak tűnik ez, hiszen olyan párt is ismerek, akik két hónap után költöztek össze és azóta is jól megvannak, már évek óta – úgy látszik, kapcsolata válogatja, mi a megfelelő recept. Ha két ember között működik a kommunikáció, jól érzik magukat együtt, szeretik egymást, miért ne vághatnának bele akár már a kapcsolatuk legelején? Hallani olyan szerencsésekről, akik egyszerűen érzik, hogy jól kijönnek a másikkal. Akkor meg mire várjanak?
A szakemberek persze óva intenek a meggondolatlan összeköltözéstől. Szerintük fontos kérdéseket kell tisztázni és bizonyos eseményeken jó túllenni a partnerünkkel, mielőtt az együttélést választjuk, ugyanis ezekből már látható lehet, hogy sikeres lesz-e az összeköltözés, esetleg várni kellene még vele, de akár az is kiderülhet, hogy nem is a megfelelő emberrel vagyunk együtt.
Az események közül, amik segíthetnek ráébredni, készen állunk-e a költözésre a közös nyaralást javasolják a legtöbbször. Egy utazáson sok minden kiderül a másikról, a kapcsolatról – az összeköltözés előtt érdemes lehet egy-két hetet együtt eltöltenetek, akár kétszer, háromszor is, hogy meglássátok, miképp tudtok közösen, egymásra utalva létezni.
Néhány kérdést sem árt tisztázni mielőtt hurcolkodni kezdtek. Az egyik legfontosabb a pénzügyi helyzetetek átbeszélése: fontos, hogy ne legyenek titkaitok etéren a másik előtt, és eldöntsétek, a jövőben miképp fizetitek majd a bérleti díjat, a számlákat. Beszéljétek meg, hogy kinek mennyi külön a rezsije, kinek, mi a fontos, hogy az otthonában meglegyen, így elkerülhetitek a későbbi vitákat az internet- vagy kábeltévé-előfizetés, illetve a szokatlanul magas villanyszámla miatt. Persze pusztán financiális okok miatt senki se döntsön a közös lakás mellett – már csak azért sem, mert érzelmileg is készen kell lenni rá, hogy megosztozzunk a javakon és a terheken is.
Emellett azt is javasolják, hogy
mielőtt az együttélés mellett döntötök, mindenképpen legyetek túl az első nagy vitátokon.
Ez minden kapcsolatban eljön egyszer – ha sikerült egészségesen vitáznotok, és mindkét fél számára optimálisan lezárni egy-egy problémásabb témát, a sikeres együttélésnek is nagyobb esélye lehet. Ahogyan akkor is, ha a fontosabb párkapcsolati témákat már rég megbeszéltétek. Ilyen például a jövőképek egyeztetése. Mindketten szeretnétek házasságot? Gyerekeket? Hol látjátok magatokat öt vagy tíz év múlva? Ha ezekre a kérdésekre hasonló válaszokat adtatok, talán tényleg csak a kulcsmásolás van hátra.
Ajánljuk még:
Így beszél a sakál, és így a zsiráf: erőszakmentes kommunikáció, egy jobb világért
Szerethetünk bárkit is igazán? Megosztó gondolatok a házasságról
Évek óta tartom magam a szokáshoz, hogy a számomra elgondolkodtató gondolatokat kijegyzetelem egy füzetbe. Egy helyre pakolgatom azokat a sorokat az elolvasott könyvekből és interjúkból, amelyek hatással voltak rám – még akkor is, ha nem teljesen értek velük egyet. A lényeg számomra az elgondolkodtatás, nem az egyetértés: ilyenkor mindig új, nem ismert kiskapukat fedezek fel önmagamban.
Ásó, kapa, Jóisten – Így írta át egy földi házasság az égi játékszabály sorait
Minden család, minden ember viszonyul valamiképpen a házassághoz. Akkor is ha van, akkor is ha nincsen. Pláne akkor, ha egyszer volt, de soha többet nem lesz...
