Egy ideális világban mind a 7,5 milliárd ember törekedne az erőszak-, személyeskedés-, sértegetés-, vádaskodásmentes kommunikációra. De sajnos nem élünk ideális világban. Közel sem. Olvastad már a virtuális tér végeláthatatlan kommentszekcióját? Az ott felszabaduló indulatokat, hisztériás személyeskedéseket, nyers galádságokat? De nem kell ahhoz virtuális térben lenni, hogy hasonlókat tapasztaljunk: a való élet sem szenved hiányt vádaskodásból, kritikából, megfélemlítésből, morális ítéletekből.
Nem véletlenül mondja Marshall Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció (EMK) kifejezésének megalkotója, hogy társadalmunk a sakálnyelv használatára van szocializálva.
Ebben nőttünk fel, ezt látjuk, ezt kapjuk, ez vesz körül minket. Átgondolatlan szavainkkal játszi könnyedséggel gázol(hat)unk át bárkin, késztet(het)jük reflex-önvédelemre, kitörő, finomítatlan indulatokra, és mire észrevennénk, már a veszekedések, félreértések táptalaját öntözzük.
Marshall Rosenberg szerint az az aranyos, rókához hasonló kis állatka (sakál) kétféle reakcióval lép fel az állatvilág történéseire: ha úgy érzi, egy nála gyengébb állattal kerül összetűzésbe, akkor dominanciáját kihasználja, üvöltve rátámad; ha viszont nála erősebbel találkozik, fülét-farkát behúzva, vinnyogva elsomfordál, menekülőre fogja.
Mi, emberek, képesek vagyunk ugyanígy viselkedni, csak az „embervilág” szintjén, az egyik legbrutálisabb fegyverünkkel: a szavainkkal. Kritizálunk, bűntudatot keltünk, vádolunk, minősítünk. Ha idegesek vagyunk, pláne. Ha felhergeltek, annál inkább. Ha megbántottak, akkor is. Na, akkor nagyon. „Még mindig nem érti…”, „Hát mit gondol, hogy merészeli?”, „Még ő beszél?!”, „Ha még egyszer, akkor…!”, „Az ő hibája!”, „Már ezerszer megmondtam neki, elegem van!”, „Én soha nem lettem volna képes erre, nem úgy, mint ő…”
Ha általánosítanék, akkor azt mondanám, hogy sakálnyelvvel születtünk, és főleg a legkritikusabb, legnehezebb pillanatainkban szólalunk meg ezen a nyelven. Épp ezért nagyon nagy szükségünk van arra, hogy az úgynevezett zsiráfnyelv mesterségét is magunkénak tudjuk. Hiszem, hogy ennek tudatos, mindennapi használatával és gyakorlásával jobb hely lenne nemcsak az életünk, de a világ is.
A zsiráfnyelv, mint elnevezés, egyébként nagyon is átgondolt: a szárazföldi emlősök közül a zsiráf, mint masszív, erős állat rendelkezik a legnagyobb szívvel.
Nagyságából és súlyából adódóan könnyen válhatna domináns állattá, egyetlen rúgással leteríthetne szinte bárkit, ennek ellenére mégis rendkívül szelíd, szeretetreméltó jószág.
És most jön a lényeg: ahogy a zsiráf nyálával képes feloldani a tövist, úgy kell(ene) nekünk is megtanulni, hogy mások szurkálását, fullánkjait empátiával, együttérzéssel, higgadtan fogadjuk. Ez egyszerűnek hangzik, de a valóságban közel sem az. Úgy kiállni saját érzéseink, szükségleteink mellett, hogy közben a másik igényét is figyelembe vesszük – megteremtve ezzel a felek számára előnyös, win-win, azaz nyertes-nyertes szituációt – ugyan embert próbáló, de nem lehetetlen.
Erről szól a Rosenberg-féle erőszakmentes kommunikáció, az EMK-módszer lényege. Nagyobb együttérzéssel, kevesebb félreértéssel nyertes-nyertes viszonyt létrehozni még akkor is, ha már készülnek kitörni az indulatok. Együttérző figyelemmel fordulni a másik felé, míg saját érzéseinket, igényeinket is nyíltan kifejezzük.
Rosenberg szerint négy egyszerű lépés követésére van szükségünk ahhoz, hogy az EMK megvalósuljon.
1. Megfigyelés
Az első lépés a megfigyelés. Fontos, hogy kizárólag a megfigyelt tényt tartalmazza! A megfigyelés általánosítástól, minősítéstől, ítélettől mentes, ezért célszerű ehhez hasonlóan megfogalmazni a mondanivalónkat: „Az elmúlt egy hónapban mindig én voltam az, aki beszélgetést kezdeményezett.” Nem pedig így: „Most már kezdek besokallni, hogy nem is érdekellek!”
2. Érzés
A második lépés az érzés azonosítása. Ez az EMK egyik legnehezebb része, hiszen valódi érzéseink dekódolása önmagunknál és a másiknál egyáltalán nem egyszerű feladat. „Bevallom, csalódott vagyok, hogy az elmúlt egy hónapban nem hívtál fel.” Az, hogy csalódott vagyok, az az érzésem, az pedig, hogy az illető nem hívott fel, az tény. A zsiráfnyelv célja, hogy saját érzéseink felvállalásával egyidejűleg meghalljuk a másik fél érzéseit is – közvetítse azt akár sakálüvöltéssel, vagy zsiráfnyelvvel.
3. Szükséglet
A harmadik lépés a szükséglet felismerése. Az összes érzésünk abból fakad, hogy szükségleteink kielégültek-e, vagy sem. Könnyebb azt mondani, hogy „nem érdekellek, állandóan csak én kereslek”, mintsem azt, hogy „hiányzik a barátom, nehéz időszakon megyek keresztül, szükségem van arra, hogy valaki meghallgasson”.
4. Kérés
Miután dekódoltuk, hogy milyen érzésünk van, az pedig milyen szükségletünkből fakad, megkérhetjük a másik felet, hogy tegyen valamit ellene. Fontos, hogy kérésünk visszautasítható (tehát nem követelés), konkrét és teljesíthető legyen. „Bevallom, csalódott vagyok, hogy az elmúlt egy hónapban nem hívtál fel. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy ha szeretnél beszélgetni, találkozni, akkor kérlek te is keress engem.”
Sakálnyelv példa:
Én: Most már kezdek besokallni. Ez nem egy valódi barátság. Állandóan csak én kereslek, úgy látszik, nem is érdekellek.
Ő: Ez nem igaz! Miért jössz állandóan azzal, hogy nem érdekelsz? Hisz a legjobb barátom vagy!
Én: Hát mert így érzem!
Ő: Hát rosszul érzed!
...majd egy „még neki áll feljebb” felkiáltással megszüntetem a kommunikációt.
Zsiráfnyelv példa:
Én: Bevallom, csalódott vagyok, hogy az elmúlt egy hónapban nem hívtál fel. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy ha szeretnél beszélgetni, találkozni, akkor kérlek te is keress engem.
Ő: Sajnálom, tényleg nagyon húzós hónapom volt, de igyekszem erre figyelni. Mit szólnál, ha a következő héten összefutnánk és mindent bepótolnánk?
Tömören: Amikor te azt csinálod, akkor én úgy érzem magamat, mert valójában arra lenne szükségem, hogy, ezért arra kérnélek, hogy… Ezzel a módszerrel akkor is sikert, eredményt lehet tapasztalni, ha beszélgetőpartnerünk sakálnyelven kommunikál velünk.
Épp ezért, ha azt mondom, sakálnyelv, akkor te vágd rá, hogy zsiráfnyelv! Szavainkban, stílusunkban egy olyan fegyver lakozik, amit meg kell tanulnunk építően használni. Egy ideális világban mindenki zsiráfnyelven kommunikálna. Sokkal szebb hely lenne a világ.
Felhasznált irodalom: Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak
Ajánljuk még:
„EMBER EMBERNEK TÁMASZA, DE NŐ NŐNEK FARKASA” – MIÉRT ÖLIK EGYMÁST A NŐK?
GENERÁCIÓK EGY FEDÉL ALATT: A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS 6 ARANYSZABÁLYA
