Kakuk Zsuzsa Pátyon pátyolgatja kertjét: matyó lányként mindent dekorál, ehhez újrahasznosítja azt, ami a múltat idézi. Nála semmi nem megy veszendőbe, testközelből láthatjuk a körforgást és azt, hogy egy közepes méretű kert hogyan lát el egy családot. Mert ez a kert nem hatalmas, nem előre elkészült tervek alapján épült, hanem a tapasztalat és a praktikum formálta. Olyan, amiben az ember máris otthon érzi magát, amiben ott van az egész élet.
A szemed előtt zajlik le az élet körforgása, részese vagy. Erre olykor a gyerek csodálkozik rá, de ma sokszor a felnőttek is. Olyan egyszerű, hogy a fűből tojás lesz?
Egyszerű, látod? Itt vannak az én gyönyörűséges tyúkjaim, mind a 28-an. Úgy válogattam őket össze, hogy színes héjú tojásaim legyenek. Belül természetesen mind „rendes”, de kívül gyönyörű pasztellszínekben pompáznak, a halványkéktől a halványzöldön át a krém és bézs minden árnyalatában. Az a nagy tarajú itáliai fehér adja a hófehér tojásokat. Nem is tudom ezt a szépséges színvilágot kihagyni a dekorációból sem, annyira mutatósak!
Mindig szerettem volna a kertembe trágyát, de azt, hogy máshonnan idehozzam, nem éreztem magaménak. Amikor ideköltöztünk, itt adott volt a tyúkudvar. Nagyot dobbant a szívem, hogy akkor most már semmi sem tarthat vissza, és lesz saját tyúkom, saját tojásom, saját trágyám!
A tyúktrágyát egy évig pihentetni kell, mielőtt felhasználjuk, mert nagyon erős. Ezért vannak a nyuszik, mert a nyúltrágyát azonnal kivihetem az ágyásokba.
Jól érzik magukat a tyúkjaim, és mindig szem előtt vannak, nem kapnak mást, csak természetes táplálékot. Ez tényleg ilyen egyszerű, hogy kikel a tojásból a csibe, megeszi a füvet, a kukoricát, aztán lesz belőle pörkölt, tojás, a tojásból tészta. Igaz, kell vele dolgozni, de mivel nem?
Nézd, hogy fürdenek a porban, szórják magukra a száraz homokot, ezzel tisztítják a tollazatukat! Egyik szebb és méltóságteljesebb, mint a másik. A kapura kitettem egy táblát, hogy „rókának bejönni tilos”. Nem véletlenül, mert nem a falu szélén lakunk, mégis olykor éjjel ellátogat ide a ravaszdi, és elvisz egy-két tyúkot. Ez is a vidéki élet „örömei”-hez tartozik.
Csak ámulok, ekkora céklákat talán még sohasem láttam! Ez a trágya és a komposztod adja meg az az életerőt, amitől ilyen csodálatosak az ágyásaid?
Nem használok semmiféle mesterséges tápot, műtrágyát. A trágya és a komposzt az alapja a magaságyásaimnak. Ezek speciális ágyások, a férjem készítettet őket: vastag faluk van, hogy minél jobban tartsanak, időtállóak legyenek, és minél kevésbé tudjanak átmelegedni. Vegyesen ültettem a zöldségeket, mindent magról nevelek! Idén különösen szépek a színes paradicsomok, a szeder, a chili és a peperoni,
gyönyörűen mutat a mexikói egérdinnye. Kevesen ismerik ezt a különleges növényt, a gyerekek imádják. Olyan, mint olajbogyó, az íze meg az uborkáé. Nyersen is finom, de készítek belőle savanyúságot.
A zöldségek közt a borágó, a körömvirág, a bársonyvirág nem csak dísz, hanem remek társnövények.
Az ágyások végén a színes virágok sem csak azért vannak, hogy feldobják a hangulatot, tevékeny részük van a beporzók odavonzásában.
Ennyi ágyás ellátja az egész családot úgy, hogy közben gondoskodsz a téli időszakról is. Hiszen ha van kert, akkor kell befőzni is, a te kamrád pedig mindig csurig van.
Büszke is vagyok a kamrámra, nekem életformám a befőzés. Van egy fedett, szabadtéri befőzőházam, itt a legkellemesebb és a legpraktikusabb a feldolgozás.
Nálam nincs semmi kőbe vésve, nincsenek évek óta bevált receptek: mindig módosítok rajtuk, hiszen a zöldség, a gyümölcs sem mindig egyforma.
Vegyszert, tartósítószert nem használok, jó barátom és segítőtársam a befőzőautomata. Készítek lekvárokat, csatnikat, savanyítok, van kigőzölt kukoricám, aszalványok olívaolajban. Láthatod, szörpimádó vagyok, a gyümölcs egy része szörpként végzi, és kizárólag cukorral, nem bízom a mesterséges édesítőszerekben.
Mesebeli műhelyedben tésztakészítő foglalkozásokat tartasz. Miért éppen a tészta az, aminek a titkait szeretnéd átadni másoknak?
Életünknek volt egy nehéz része, éveken át ápoltuk autóbalesetben súlyosan megsérült leányunkat. Akkor alakítottunk ki nekem egy „tulipánkuckót”, ami a feltöltődés, a kikapcsolódás helyszíne volt. A tészta az, ami megnyugtat, amibe belegyúrhatod a bánatodat vagy a boldogságodat.
Amíg a tésztával dolgozol, addig ki tudod rekeszteni a külvilágot, átadhatod magad az alkotás örömének.
Annak az alkotásnak, amivel aztán újra örömet szerezhetsz annak, akinek feltálalod. Nekem ez terápia volt, és azt érzem, sokak találják meg hozzám hasonlóan a maguk útját ilyesféle alkotó tevékenységen keresztül.
Én már nem tudom a tudást átadni Vivikének, éppen ezért szeretném másoknak, akik szintén továbbviszik. Mert a tésztát meg lehet venni a boltban is, megfőzni és kész. De gyúrni, nyújtani, saját kezünkkel formázni, az más. Aki egyszer is megízleli ezt az érzést, annak mást fog jelenteni azután.
Hozzám jönnek anyák a lányaikkal, és tanulnak mindketten, hiszen
a generációkon átívelő tudásátadás valahol megrekedt, hiányzik belőle egy láncszem. Vannak, akik érzik ezt, és legtöbbször a lány hozza el anyukáját!
Nemrég pedig „hozd el a nagyit” programot tartottam, és olyan jó volt így, együtt dolgozni! Jött nagypapa is, az óvodás és a 17 éves is. Minden évben hívok iskolás csoportokat, az alsósok csillogó szemekkel nézik a kertet, a tyúkokat, lelkesen gyúrják a tésztát, öröm nézni őket. Úgy érzem, sokan szomjazzák ezt a fajta tudást, és a személyes tapasztalás óriási erővel bír.
Készítünk egyszerű, hétköznapi tésztákat, aztán színeset, töltöttet is. Sok eszköz nem is kell hozzá: a tésztanyújtó gép, egy kés és egy derelyemetsző. A tésztázáshoz a tyúkjaim adják a tojást, a kertből a cékla, az új zélandi spenót a céklák színezésére, a friss fűszernövények a dekorálásukhoz, a tésztalamináláshoz kell. Tehát a tésztázás is benne van ebben a körforgásban.
Ilyen a réteskészítés is, hiszen az a másik legegyszerűbben elkészíthető sütemény. Hihetetlenül hangzik? Nem véletlenül lett olyan népszerű a paraszti konyhában, hiszen kevés hozzávalóval készül: az kerül bele, ami éppen van a kezünk ügyében vagy a kertben. Két asztalon készül olykor a rétes is, aki kipróbálja, rájön, hogy mennyire magától értetődő, mennyire ott van benne a kezünkben!
A közös munka generációkat köt össze, ami a körforgásnak ugyancsak elengedhetetlen része: minden, mindennel összefügg!
Ahová nézünk nálad, sok-sok régi tárgy kelt életre. Nem csak a régi használati tárgyakat virágoztad fel, de a sodrófából készült ajtókilincs, a szitába álmodott lámpa is nagyon kedves tárgyak. Jól értem, hogy ezek is az élet körforgásának a részeit képviselik?
Ezekben a tárgyakban ott van az idő, az egykor volt nagymamák kezének érintése. Ha tudnának mesélni! A férjem kezét dicsérik, ő felújítja az autentikus nagyszülői bútorokat, elkészíti azt, amit megálmodtam. Aki belép ide, általában megdobban a szíve, mert vagy emlékezteti valaki régi, nagyon kedvesre, vagy érzi azt a szeretetet, ami árad ezekből a tárgyakból, és ami rögtön átölel.
Bennem ott duzzad a matyó vér, imádom szép tárgyakkal körbevenni magam, és ezek a használati tárgyak megérdemlik, hogy akkor is szerepet kapjanak, ha már eredeti funkciójukat nem tudják betölteni.
Ha a tál zománchibás, ha nem működik a daráló, vagy van nála korszerűbb, higiénikusabb, a szemnek akkor is szép. És van bennük valami varázsos, az emberi kéz, meg talán a lélek is.
Olykor, amikor van egy szusszanásnyi idő, leülök a diófa alá, kezemben a kedvenc kávés bögrémmel, gyönyörködöm a virágruhát öltött selyemmirtuszban, és arra gondolok, hogy jó itt,
olyan szép, olyan kerek így minden.
Nyitókép: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
