Lehet kicsi az ökolábnyomunk, ha nem látszik ki a digitális szemét alól – Tudtad, hogy most is szemetelsz?

Ma odaülünk a gép elé, vagy csak elővesszük telefonunkat, repkednek az e-mailek, indítunk egy zenei válogatást, kapcsolunk egy filmet és posztolunk párat a közösségi oldalakon. Nincs bélyeg a levélen, nincs sercegés a szalagon, nem csapdos az írógép. És ezzel nincs tárgyias világ sem. Vagy mégis? A megfoghatatlan térben repkedve hajlamosak vagyunk nyugtatni magunkat, hogy így nemcsak több emberhez érünk el, nemcsak időt spórolunk, de a környezetünkre is figyelünk – hiszen nincs autó, ami szállítja a leveleket, nincs műanyag kazettatok, nincsen tinta, nincs semmi.

Csak egy levegőben lógó élmény, egy elszálló üzenet. Pár héttel ezelőtt én is ezt hittem. Aztán megláttam valamit, ami láthatatlan, és döbbenten olvastam a tényeket. A tényeket, amikről fogalmam sem volt, és amelyek alapjaiban változtatják meg hozzáállásomat a virtuális világhoz való .

A részemről ellennék nélküle. Nem szeretem, de be kell látnom: sok esetben hasznos. A sok veszélyes és sötét oldala mellett számos előnye is van az internet használatának. Ahogy lenni szokott: ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk róla. De egy vitathatatlan: a világ már létezni sem tud, ha „leáll a net”. Behálózza mindennapjainkat, útjára indítja reggelünket, és mikor mi már alszunk, akkor is éberen figyel.

Az internet, aki csak úgy van, csak úgy lóg a levegőben. Csak éppen elfelejtjük azt az alapvető tényt, hogy egy rendszer sem létezhet adatközpontok, szerverek és kábelek egész világegyeteme nélkül. Bizony, az internet sem. Sőt! Az internetnek ez kifejezetten velejáró sajátja: van mögötte kézzel igenis megfogható, hatalmas infrastruktúra. Eszközök milliói, amiket le kellett gyártani, amiknek elkészülte már önmagában is hatalmas környezetszennyezés.

Ha pedig infrastruktúra, akkor a működéséhez energia kell, az pedig általában szén-dioxid termeléssel jár. Nem is kevéssel.

A napi e-mailek küldése, a keresők használata, az adatok tárolása, egy egyszerű unaloműző böngészés is rengeteg valós költséget jelent környezetünk számára. 1 MB e-mail teljes élettartama alatt 20 gramm szén-dioxidot bocsát ki. Ez olyan, mintha egy 60 wattos égőt 25 percig működtetnénk. Talán egy darabra számolva nem is olyan sok. De ha azt mondom, hogy egy óra alatt 12 milliárd e-mailt küldenek el világszerte? Az már döbbenetes szám, ugye? Amikor rákeresünk valamire a „guglin”, egy keresésünk 0,2-7 gramm szén-dioxidot termel. Egy nap körülbelül 3,5 milliárd keresést regisztrálnak. Egy nap alatt…

És mi a helyzet az internetes videókkal? Valószínűleg olcsóbb és fenntarthatóbb, mint a kazetta vagy a DVD, ugye? Én nemrég még így gondoltam. De most már tudom, hogy ez sem egészen így van. Az EWWR adatai szerint 2018-ban az online videóforgalom volt a felelős több, mint 300 millió tonna CO2 kibocsátásáért. Ez körülbelül akkora mennyiség, amit egy Spanyolország méretű állam egy év alatt bocsát ki. Nem kis szám, ugye? És ha azt mondom, hogy minden egyes nap több mint egymilliárd órányi Youtube-videót néznek meg az interneten? Már önmagában véve is megdöbbentő mennyiség.

Hoztam még egy számot. Csak azért, hogy lássuk: az internet mennyire nem megfoghatatlan,

és mennyire nem a levegőben lógó valami… Ez a minket körülölelő, világot behálózó rendszer több mint 830 millió tonna szén-dioxidot termel évente. 830 millió tonnát… Szép kis szám, ugye? Félreértés ne essék: sem összezavarni, sem befolyásolni nem szeretnék senkit! Csupán bemutatni egy ismeretlen szegletet, ami igenis nagy hatással van világunkra, és aminek pont abban rejlik a legnagyobb veszélye, hogy láthatatlanul ténykedik a háttérben.

Mert sem egy e-mail elküldésekor, sem a chatelés megkezdésekor, sem egy recept keresésekor nem gondolunk arra, hogy hány eszközt kell hűteni, mekkora energiát kell termelni, mekkora apparátust kell legyártani és működtetni ahhoz, hogy megtudjuk: mi az idei karácsonyfadivat vagy melyik a legfinomabb töltött káposzta.

Kétségtelen, hogy egyre nehezebb kiigazodni az információtengerben, újra és újra elbizonytalanodunk, hogy jól döntöttünk-e, egyre inkább össze vagyunk zavarodva, hogy most akkor melyik is a helyes út? Mivel egyikünk sem ismeri a jövőt, biztosat senki sem tud mondani, még a legnagyobb szaktekintélyek sem.

Hiszen nem tudjuk minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a mában végzett cselekedeteink milyen jövőt hoznak el nekünk, ahogy azt sem tudhatjuk pontosan, hogy milyen Földön élhetünk majd évtizedek múlva. De egy dologban rendíthetetlenül hiszek, és ezt szeretném most megosztani veletek!

Minden döntésünk, amelyet meghozunk – a legapróbbak is – hatással vannak a jövőnkre.

És nemcsak a saját, a közeli családunk, hanem a világ legtávolabbi pontján élők jövőjére is. És talán nem nyúlok mellé azzal sem, ha ki merem jelenteni: mindnyájan egy kiegyensúlyozott, biztos, testben és lélekben egészséges, boldog életre vágyunk. Ma, holnap és amíg élünk. Akiknek gyermekei vannak, azok valószínűleg abban is egyetértenek velem, hogy szeretnénk a lehető legszebb jövőt megteremteni számukra. Azt pedig, hogy mi hogy érezzük magunkat a világban, nagymértékben meghatározza a világ, amelyben élünk. Szárazföldjeink zöldje, vizeink tisztasága, levegőnk frissessége.

Nem mindegy, hogy egy sorvadó világban küszködünk, vagy küzdünk a lehetőségek útjain. Igen: rengeteg dolog van, ami nem rajtunk múlik, és amivel nem tudunk mit kezdeni. De mindazokon, amiken képesek vagyunk változtatni, változtatnunk is kell, ha igazán szebb holnapot akarunk.

Mindig az a legnagyobb kérdés: „de hogyan?”. Nincs általános és örökérvényű igazság. Már azzal is sokat tehetünk, ha tájékozódunk, ha a valóságot keressük, ha megpróbálunk mértékletesek lenni egy egyre inkább mértéktelen világban. Ha pedig másra is olyan nagy hatással voltak a számok mint rám, adok néhány mankót a változatáshoz.

Segítségükkel lassan, fokozatosan változtathatunk rögzült szokásainkon, és visszakanyarodhatunk egy kicsit a valódi világhoz, az igaz értékekhez. Egy kézzel írott levél, egy személyes beszélgetés, pillantások, érzések, magunkban őrzött emlékek. Lehetne ez is a jövő, a döntés a miénk!

Jó ötletek a digitális lábnyom csökkentéséhez: