Nagymosás – ha munkát rakunk bele, kevesebb vegyszer kell és kevesebb lesz a szemét

GolfÁramlat

Nagymosás – ha munkát rakunk bele, kevesebb vegyszer kell és kevesebb lesz a szemét

Valamelyik nap beszélgettem hazánk egyik környezetvédelemmel foglalkozó neves bloggerével, aki évek óta arra törekszik, hogy minél kevesebb szemetet termeljen a családja. A beszélgetést megelőzően végignéztem az oldalán pár videót, amely a mosás mindennapi gyakorlatába vezeti be az érdeklődőket.

Az egyik videóban a blogger éppen nagymosást végzett és nekem megakadt a szemem jónéhány mozzanaton. Az általa bemutatott mozdulatok, maga a folyamat is gyerekkoromat idézte fel, amikor a mosás gondos munka volt.

Először is kiválogatta a (fehér) szennyesek közül azokat a darabokat, amelyek foltosak, koszosabbak voltak a többinél, majd beáztatta azokat külön. Utána beáztatta a többi darabot is. Majd a nagyon foltosakat bedörgölte szappannal és darabról darabra erős mozdulatokkal dörzsölni kezdte azokat. Áztatott, előmosott, majd az ilyen módon gépi mosásra előkészített darabokat rakta be a mosógépbe.

Időt, figyelmet szánt minden egyes darabra és fizikai munkája is volt abban, hogy aztán a gépből, durva vegyszerek használata nélkül is gyönyörű fehér, tiszta darabok kerüljenek elő. Nem használt se mosóport, sem mosógélt vagy mosókapszulákat, és illatosított, műanyag flakonos öblítőszer helyett üvegből (kimérten vásárolt) ecetet öntött a mosógépbe.

Nevelőanyám pont így mosott régen, csak akkor a kiválogatott, beáztatott, majd alaposan átdörgölt darabokat nem automata mosógépbe, hanem keverőtárcsás gépbe rakta, ott forgatta át azokat, majd többszörös öblítővízváltás után rakta centrifugába és amíg csak az időjárás engedte, egészen biztosan kinn, szabad levegőn, a napon szárította meg azokat. Mert hiába fakíthatja a nap a ruhák színét, ő még engedte, hogy a napfény penész és baktériumölő hatása a maga természetes módján érvényesüljön. Ahogy a blogger, ő maga is időt és munkát rakott a mosásba.

Ezzel nem arra utalok, hogy feltétlenül szakadni kellene a verítéknek rólunk, ha mosunk és a jövőben el kellene engednünk a már meglévő, minket kímélő technológiát (dehogy!) – hiszen ha figyelmet fordítunk rá, és munkát, energiát fektetünk ebbe a tevékenységbe, akkor

jóval kevesebb környezetünket károsító vegyszert kell használnunk ahhoz, hogy a ruháink tiszták legyenek. Ráadásul ezáltal kevesebb szemetet is fogunk termelni!

Már felnőttként jó pár évig mostam én is így, ahogy a blogger, automata mosógépem se volt, és hogy emeljem a tétet: az első három gyereknél csak textilpelenkát használtam, amiket állandóan mosni kellett. Mindegyik fiam bőre extrán érzékeny volt mindenféle vegyszerre, ezért én a leghagyományosabb módon próbáltam azokat fertőtleníteni és fehérré varázsolni – a mosási folyamat egyik fázisaként, egyszerűen kifőztem őket.

Igen, én még használtam mosófazekat,

a volt anyósom padlásán talált mosószappant is (szerintem azok sose romlanak meg), és állítom, hogy a kifőzött textilpelenka is éppolyan szép fehér volt, mint azok a ruhadarabok, amelyeket ma rapid vegyszerekkel próbálunk fehérré varázsolni.

Rengeteg időmbe tellett ugyan a mosás, és ahogy gyerekkoromban a nagymosás elvitte a szombat délelőttöt a családtól, úgy fiatal anyukaként naponta mostam a gyerekekre, ami akkoriban nagyon fárasztó, soha véget nem érő kihívásnak tűnt. Viszont a műveletnek köszönhetően alig került a kukába valami.

Később én magam is más útra léptem, lett automata mosógépem, vásároltam én is a drága és rapid mosószereket, illatosított öblítőket literszám. Kipróbáltam mindent, amit csak lehetett, mert megengedhettem magamnak és

mert egy pillanatra sem volt fókuszban előttem sem, hogy ezzel a magatartással mennyi kárt okozok.

Pár éve ébredtem rá, a sokadik költözésnél, amikor nemcsak a mérhetetlen mennyiségű ruha (amikhez ugye én ragaszkodok), hanem a mosáshoz használt vegyszerek, flakonok átcipelése is feladat volt, hogy mennyi, de mennyi mindent vásárolok és használok azért, hogy tiszták legyenek a ruháim. Akkor figyeltem fel arra is, hogy havi szinten mennyi műanyag flakon kerül csak az én háztartásomból a szemetesbe.

Körülbelül két éve hagytam el a bolti mosószerek vásárlását, öblítő helyett ecetet használok és ha azt szeretném, hogy mégis illatosak legyenek a mosott ruhadarabok, akkor pár csepp narancsos illóolajat teszek az utolsó öblítő vizébe. Ám ami a legfontosabb, hogy folyamatosan keresem azokat a megoldásokat, amelyek a természetes anyagok erejét használhatja fel a mosás, a higiénia során. Biztató tesztelések vannak folyamatban, és ha képesek vagyunk engedni a kényelemből, akkor akár a természet kincseivel – zéró hulladékkal is megoldhatjuk majd a mosás, a nagytakarítás feladatait.

 

Nyitókép: Frederik Trovatten.com

Ajánljuk még: 

EGY SZAKRÁLIS FALU ITTHON, AHOL NINCS HŰTŐ, MIKRÓ, ÉS KÉZZEL MOSNAK: A KRISNA-VÖLGY TITKAI
EGY ÍZIG-VÉRIG KÖRNYEZETTUDATOS APA IS ELBUKIK NÉHA...
A TEXTIL A TUTI? – IGAZSÁGOT A ZSEBKENDŐNEK!