GolfÁramlat

A textil a tuti? – Igazságot a zsebkendőnek!

Valamikor a római kor idején kezdődött: a muccinum, ahogy akkoriban nevezték, még egy kevésbé elfogadott kis vászondarab volt, nyilvánosan nemigen használták, kifejezetten illetlen dolognak számított. Érdekes, hogy a történelem milyen sok, színes formában ismétli önmagát: már az ókori Rómában is rosszallóan néztek a közösségben zsebkendőt használó emberekre, hiszen úgy tartották, hogy aki orrot fúj, az beteg, aki pedig beteg az maradjon otthon.

Sok-sok évszázadot kellett várni arra, hogy Európa-szerte elterjedjen a zsebkendő használata. Egyes történészek úgy vélik, hogy a 11. században történt meg ez, az azonban biztos, hogy a 16. századi leírásokban már a mindennapi élet szerves részeként olvashatunk róla. Elsőként Rotterdami Erasmus németalföldi filozófus és teológus értekezett használatáról a XV. század végén: „illendő az orrlikak váladékát kendőbe felfogni; méghozzá kissé elfordított testtel”.

A későbbi írásokban társadalmi köröktől, anyagi helyzettől és földrajzi régiótól függően olvashatunk kézkendőről, arannyal vagy ezüsttel díszített darabokról vagy éppen parasztkeszkenőkről.

Érdekes, hogy a valódi higiéniai funkció kiteljesedése egy másik szokáshoz, méghozzá a dohányzáshoz köthető.

A dohányzás térhódításával szükség volt egy olyan megoldásra, amely nem szennyezi az ingujjat. A textilkendő erre tökéletesnek bizonyult, megkímélte a felsőruházatot a barnás dohányszemcsék okozta szennyeződésektől.

A textil zsebkendőt majdhogynem kiváltó, ma használt papír zsebkendő őse azonban igen távolról érkezett: vannak, akik már a második századi Kínában felfedezni vélik a papír zsebkendő gyártás alapjait, mások szerint a japánok találták fel, és kezdetben minden elhasznált darabot tűzben égettek el. Nyugaton az első világháború hozta el a papír zsebkendő korszakát: a gázmaszkok szűrőjében található anyagot fejlesztették tovább, és hoztak létre belőle egy arctisztító kendőt 1924-ben, az Egyesült Államokban. Arra már csak a véletlennek köszönhetően jöttek rá, hogy orrfújásra is kitűnően alkalmazható, és higiéniai szempontból is megfelelőbb, mint textil elődjei.

De miből is készül a papír zsebkendő?

A mai modern korban az óriási gépsorokon készülő papír zsebkendők alapanyaga a fapép, amely fából vagy újrafelhasznált papírból készül. A forró víztől fellazuló cellulózrostok a megfelelő technikai háttér segítségével hálószerű anyaggá alakulnak, majd egy szárító berendezésen áthaladva ultravékony papír zsebkendő lesz belőlük. A gyárakból kikerülő változatos termékek behálózzák az egész világot, olyannyira, hogy a mindennapok egyik legalapvetőbb fogyasztási cikkévé nőtték ki magukat.

A környezettudatosság térnyerésével kutatók egy csoportja feltette a jogosnak vélhető kérdést: vajon rendben van-e ez így?

Nem volt-e jobb, környezetkímélőbb a textil zsebkendők használata?

A Duke University 1995-ös kutatása mögött kiemelkedő tudományos munka állt, minden jelentősebb környezeti hatást figyelembe vettek a kutatás közben. Az átfogó felmérés a következő számszerűsíthető eredményeket hozta: míg egy papír zsebkendőt egyszer, egy textil zsebkendőt 520 alkalommal tudunk használni. Előállításukat tekintve egy papír zsebkendő 2.2 liter vizet, míg egy textil zsebkendő 165 liter vizet igényel. Számottevő különbség. (Ebben a számított értékben szerepel az alapanyagként szolgáló növény felnevelésének vízigénye is, és a gyártás során felhasznált vízmennyiség is.) Fontos különbség még, hogy amíg a papír zsebkendőt nem mossuk, a textil zsebkendő rendszeres mosása vízigényes: egy mosás alkalmával egy zsebkendőre jutó vízigény 0.15 liter. Ne ítéljünk azonban elhamarkodottan: ha az 520 használatot figyelembe vesszük, akkor egy-egy használatra már csak 0.47 liter vízigény jut, így pedig sokkal kedvezőbb értéket kapunk, mint a papír zsebkendő 2.2 literes vízigénye.

A papír zsebkendő előállításához szükséges fa felnevelése és feldolgozása háromszor annyi energiát igényel, mint a textil előállítása. Itt fordítottan megismétlődik az előző számítás: amíg egy darab papír zsebkendőre vetítve már csak 0.013 kWh az energiaigény, addig egy darab textil zsebkendő előállításának energiaigénye 0.78 kWh. A textil zsebkendő mosása ráadásul további energiát igényel. De ne álljunk itt meg! Vegyük számításba, hogy a textil zsebkendő 520 orrfújásra felhasználható, így már csak 0.01 kWh egy textilzsebkendő-használat energiaigénye.

És mi a helyzet a mai korban leginkább előtérbe helyezett kérdéssel, a hulladéktermeléssel? Tény, hogy a papír zsebkendő jelentős mennyiségű szemetet termel. Egy darab zsebkendő esetében ez 1,3 gramm. A textil zsebkendő előállításához szükséges erőművek viszont szintén nagy mennyiségű szennyeződést bocsátanak ki, a mosásonkénti energiához szükséges széndioxid szennyezés viszont „csak” 0,05 gramm. Szelektáláskor ne essünk a „papír” csapdájába:

a használt papír zsebkendő nem gyűjthető szelektíven, nem helyezhető a papírgyűjtőbe, a kommunális hulladék közt a helye.

Mindent összevetve a kutatás arra enged következtetni, hogy a textil zsebkendő sok szempontból környezetkímélőbb megoldásnak tekinthető, mint a papír zsebkendő. Ne menjünk el azonban amellett, hogy a kutatás 1995-ben készült! Az elmúlt 25 évben nagyot változott a világ, a technológiai fejlettség, és ma már számos más alternatíva is rendelkezésünkre áll a papír zsebkendők világában is.

Más megközelítést és változatosabb eredményeket olvashatunk az Ecosystem Analytics független tanácsadó cég 2012-es kutatásának elemzésekor is, amiben az eldobható papír zsebkendő és az újrahasználható pamut zsebkendő környezeti hatásait hasonlították össze. A kutatás különlegessége, hogy a „bölcsőtől a sírig” figyelemmel kísérték a két lehetőség környezeti hatásait. Az Ecosystem Analytics egyéves életciklus-elemzése – az előző kutatással ellentétben – arra a megállapításra jutott, hogy nincs környezeti előnye a pamut zsebkendő használatának az eldobható zsebkendővel szemben. Részletes indoklásukat itt érheted el

És hogy miért fontos objektíven (de szubjektív mezsgyén) átgondolnunk zsebkendőhasználatunkat?

Mert életünk és mindennapjaink meghatározó része. 2018. és 2019. közötti egy éves időintervallumban Magyarországon összesen 16 milliárd forintért vettünk papír zsebkendőt, összesen 80 millió csomagot. Ez az előző évhez képest 8%-os növekedés. Hogyan vizualizálhatjuk ezt? Ha a megvásárolt zsebkendőket kiterítenénk, 280 négyzetkilométernyi felületet kapnánk, amivel például Szeged egész városát betakarhatnánk. Ha a számokat a magyar lakosság számának megfelelően elosztjuk, akkor egy lakosra évente átlagosan 716 darab zsebkendő jut. Nem kis számok, ugye?

Döntésünkkor számos jellemzőt mérlegelnünk kell, és saját, kialakult napi rutinunkhoz, életmódunkhoz kell alakítani. Az egészségügyi szakemberek – főleg vírusidőszakban – az egyszer használatos papír zsebkendőt ajánlják, de megfelelő mosási eljárások mellett a textil zsebkendő is teljesen biztonságos az orvosok szerint is. Ehhez magas hőmérsékleten, fertőtlenítő hatású mosószerrel kell mosni, majd utána vasalni, hogy valóban teljesen kórokozómentes legyen. Nincs más hátra, mint kiválasztani a számunkra leginkább preferált megoldásokat, és odafigyelni a körültekintő használatra. No meg a megelőzésre, hogy minél kevesebbszer kelljen a zsebkendő után nyúlnunk!

Ajánljuk még:

Varázscukor: több tucat gyógynövényt megettek a gyerekek, és nem is tudtak róla
Egyszer, miközben rozmaringos bőrradírt készítettem a műhelyemben, gondolataim önálló életre keltek. Sorra vettem a készülő natúrkozmetikum hozzávalóit, és arra gondoltam: ha már minden összetevője emberi fogyasztásra alkalmas, miért nem próbálok meg valami izgalmas ételt létrehozni belőle? Így született meg a gyógynövényes varázscukor, ami azóta is az egyik legkedveltebb romonyai vendégváró különlegesség.