Pontosan tudom, hogy a volt tanárom lánya mikor szült, meddig vajúdott és hogy hívják a trónörököst (hála az égnek az anya és a kicsi is rendben). Nem hagy élni a sok emlékeztető arról a bizonyos eseményről, amit fél éve jelöltem be, és ami tegnap volt, de elmaradt és ezért holnap lesz. Boldog Születésnapot kívánhatok az exem édesanyjának (sokáig!), vagy leróhatom kegyeletemet a webshopok oltárán, akkor is, ha soha életemben nem vásároltam mosható pelenkát, és egy darabig nem is fogok (de amúgy most elég jó akcióik vannak).
Szóval itt tartok. A görgetésben meg az életben. És felmerül bennem a kérdés, mikor nőtt fejemre ez a virtuális világ, hol kezdődött és vajon meddig megy még ez az egész?
Bár a kérdésesekre még nincs válaszom, azt eldöntöttem, hogy rendbe teszem a Facebook-helyzetem.
- Lépés: Személyválogatás
A legfontosabb kérdés: ismerős, haver, barát vagy hívatlan vendég, akiről éppen tájékozódom? Mert igenis, van, akivel már nem fogunk beszélni, van akivel pedig még nem is beszéltünk úgy igazán! Mindenkinek van olyan ismerőse, akire általában a bejegyzéseit látva csodálkozik rá, hogy... létezik. Mert már elfelejtettük, hogy ő is van, vagy sosem emlékeztünk rá igazán, mert egyszer egy fél órára találkoztunk csak vele egy amúgy is érdektelen helyen, mégis valahogy az ismerősünk lett.
Viszont ha elfogadjuk, hogy
a Facebook a közösségi életünk, és esetenként a magánéletünk színtere is,
akkor igenis fontos megválasztanunk, hogy kit engedünk a köreinkbe. Nem vagyunk kegyetlenek, ha valakit törlünk az ismerőseink sorából. És igaz az is, hogy soha nem volt, és most sem kötelességünk visszajelölni olyan személyeket, aki egy találkozás után már „barátkozna”. Az pedig, hogy privát profilt használjunk, kifejezetten fontos lehet, már ha nem szeretnénk, hogy illetéktelenek is láthassák, nézhessék megosztott tartalmainkat.
- Lépés: kitalálni, mit akarunk
Hírportál, viccmagazin, szakmai oldal, vagy hobbifelület legyen a Facebook-oldalunk? Igazából kis energiával bármilyen igényünknek megfelelhet. Semmibe nem telik, hogy kiscicás tartalommal nyugtassuk a lelkünket végeláthatatlanul, ha erre van szükségünk, de ha úgy tetszik lehet a programfüzetünk is (ha bekövetjük kedvenc koncerttermeinket), vagy meghagyhatjuk közösségi térnek, ahol barátainkról tájékozódhatunk, magunkról mesélhetünk.
Érdemes persze azzal is kalkulálni, hogy a telefonunk résen van, így (ha igazak az összeesküvés-elméletek) bármilyen elejtett beszédfoszlány vagy korábbi netes keresési előzmény táptalajt nyújthat arra, hogy tematikus reklámokkal bombázzanak minket. Ez valamelyest tompítható azzal, ha az internetes szörfölés során igenis vesszük a fáradtságot, és korlátozzuk a cookie-kat. Emellett a Facebook-oldalon is megerősíthetjük adatvédelmünket, például ezen az úton: Beállítások /Facebook-adataid/ Facebookon kívüli tevékenységek.
- Lépés: kitalálni, mit mutatunk meg
Egészen kellemetlen, mikor az ember egy tíz évvel ezelőtti begyezése alatt talál egy friss kommentet: jön az értesítés, és bumm, máris húsz ismerősünk találkozik valamivel, amit legszívesebben mi is elfelejtenénk. Lehet ez egy görbe éjszaka, vagy egy felszólítás önmagunknak, hogy tanuljunk a vizsgára... teljesen mindegy, tíz év elteltével sok minden lehet kellemetlen. Érdemes tehát átnézni, mi mindent osztottunk meg magunkról az idők során, és átgondolni, ezek közül mi az, amit továbbra is elérhetőnek hagynánk.
Fontos végiggondolni azt is, mi az, amit egyáltalán megoszt az ember, bármilyen felületen is. Az Instagram például egy, a Facebook tulajdonban álló alkalmazás, és az ott bekövetett és megosztott tartalmakat a Facebook a maga módján nyomon követi akkor is, ha az ember nem kapcsolja be az automatikus megosztást a két felület között.
Bárhol is teszünk közzé képet, bejegyzést, bárhova lépünk fel, azzal elektronikus lábnyomot hagyunk magunk után.
Bármilyen oldal ezek alapján a nyomok alapján szinte könnyedén kitalálja azt, hogy épp mire van szükségünk, mi érdekelhet minket. Elavultan hangzik, de szinte minden mindennel összefüggésben van, ezért is olyan találó a világháló elnevezés…
Ajánljuk még:
„Hé, ne bántsd a másikat!” – Nagyot bukik a morális nevelés, ha csak össze-vissza dumálunk
5 dél-koreai sorozat, amiről eddig nem tudtad, hogy szükséged van rá
Így beszél a sakál, és így a zsiráf: erőszakmentes kommunikáció, egy jobb világért
