18

Figyelem!

Ez a tartalom olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek.

Ha ön elmúlt 18 éves, az „ELMÚLTAM 18 ÉVES” gombra kattinthat és a tartalom az ön számára elérhető lesz. Ha ön nem múlt el 18 éves, kattintson a „NEM MÚLTAM EL 18 ÉVES” gombra; ez a tartalom az ön számára nem lesz elérhető.

„Ez nem olyan dolog, amit simán bevallasz a másiknak” – Egy szexfüggő gondolatai

SZPSZ

„Ez nem olyan dolog, amit simán bevallasz a másiknak” – Egy szexfüggő gondolatai

Évek óta ismerem a most negyvenes évei elején járó F-et, aki egy budapesti székhelyű cégnél dolgozik pénzügyi elemzőként, idestova 10 éve. A munkaideje már a járványt megelőzően is rugalmas volt, a 9-től 3-ig tartó törzsidőt leszámítva ő dönthette el, mikor dolgozza le a kötelező 8 óráját. Neki és a munkatársainak gyakran engedélyezték a home office-t, F. pedig élt is a lehetőséggel: havonta egy-kétszer otthonról vagy éppen a nagyszüleitől örökölt nyaralójából dolgozott. 

Bár együtt élnek barátnőjével egy kis, másfélszobás belvárosi lakásban, a járványügyi korlátozások bevezetéséig F. így mégis sokat lehetett egyedül. Barátnője egy héten két-három alkalommal már kora reggel úszni ment munka előtt, és ritka volt az is, hogy este 7 előtt hazaért volna. Tavasz óta azonban szinte állandóan távmunkában dolgoznak mind a ketten. Ez pedig azért okoz gondot F-nek, mert a férfi évek óta szex- és pornófüggőséggel küzd.

„Régebben fizettem is a szexért, emiatt pedig több kapcsolatom tönkrement. Ha nem élhettem ki a fantáziáimat az éppen aktuális barátnőmmel, akkor néha »eltünedeztem« pár órára, de ennek előbb-utóbb lebukás lett a vége. Volt, aki a telefonomat csekkolta le, onnan jött rá, hogy nem is beszéltem azzal a barátommal, akiről azt állítottam, vele találkozom. Azt is nehéz volt megmagyarázni, hogy miért rohanok rögtön zuhanyozni, ahogy hazaértem. Hogy milyen fantáziák ezek? Szerepjátékok, például főnök-beosztott viszony, meg egyáltalán az az érzés, hogy egy idegennel szexelhetek.

Sajnos bármilyen jó volt az ágyban az aktuális barátnőm, ez a »személytelen szex« mindig hiányzott.”

Ez olyannyira így volt, hogy ha F. (más függőkhöz hasonlóan) nem kapta meg az „adagját”, akkor feszült lett és magába fordult, aminek szintén a magánélete látta meg a kárát. Egy idő után úgy döntött, ez így nem mehet tovább.

„Rendbe akartam hozni a magánéletem, ezért néhány éve egy erre szakosodott pszichológushoz mentem. Ő sokat segített abban, hogy bevalljam magamnak is: függő vagyok, és megpróbáltam így is kezelni a helyzetet. Ma már nem keresem máshol a szexet, csak otthon. Meg talán az is közrejátszott, hogy rájöttem, milyen sok embert bántottam meg ezzel a viselkedéssel, a hazudozással. Kicsit megundorodtam az egésztől. Van viszont egy dolog, amiből nem tudok visszavenni: a pornó.”

Bár a szexfüggőséget megtanulta kezelni, F. arról a mai napig nem tudott leszokni, hogy a fantáziáit pornó segítségével élje ki. Erre a korlátozások bevezetése előtt bőven volt lehetősége, most viszont szinte egész nap össze van zárva valakivel, aki elől bujkálnia kell, ha éppen pornót nézne.

„Napi egy-kétszer még el lehet bújni negyedórára a fürdőben a telefonommal, de a barátnőm sem hülye, észreveszi, ha sokáig eltűnök. A legrosszabb az, hogy nem tudom neki megmagyarázni a dolgot: szerintem egyből valami rosszabbat gondol, például azt, hogy megcsalom, mással beszélek. 

Ez egyszerűen nem olyan dolog, amit simán bevallasz a másiknak, még akkor sem, ha egyébként őszinték vagytok egymással.”

F. példája persze extrém. De tényleg annyira szélsőséges?

A számok azt mutatják, hogy a férfiaknak például mindössze 2 (azaz kettő) százaléka nem néz sohasem pornót, ehhez képest a kapcsolatban élő nők 42 százaléka állítja azt, hogy tudomása szerint a párja sohasem tesz ilyesmit. Nem kell atomfikzikusnak lenni ahhoz, hogy már ebből megállapítsuk: nem csak a konkrét függőséggel küzdőknek vannak szégyellnivaló titkaik egymás előtt. És valószínűleg nem is csak a férfiak azok, akik nem szeretnék bevallani, hogy ez így van.

Nem kizárólag akkor lehet baj, ha F. esetéhez hasonlóan komoly függőségig jutunk. A kapcsolatban élők pornófogyasztása a pszichológusok szerint ugyanolyan menekülés, mint az, amikor a szexfüggők keresik máshol a boldogságot. Megcsalásnak még nem megcsalás, de lehet annak a jele, hogy az érzelmi képességekben, a szeretet adásában vagy elfogadásában van zavar,

a pornó pedig egy olyan világ, ahová el lehet menekülni, ahol ezekkel a problémákkal nem kell megküzdeni.

Oka lehet az is, ha mások a párkapcsolati igények, ha a felek társas magányban élnek egymás mellett, de lehet akár a feszültséglevezetés eszköze is. Persze az is lehet, hogy sok ember esetében ez a viselkedés nem egy problémának a jele, hanem annak, hogy az ember nem feltétlenül monogámiára lett teremtve, és ha már hűséget várhatunk is a másiktól, azt mégsem, hogy a fantáziáját és a kíváncsiságát is adja fel miattunk.

Bármi is legyen az ok, egy dolog biztos: az emberek egy része, még ha nem is küzd függőséggel, időnként ki-ki lép a kapcsolatából, és talán szüksége is van erre ahhoz, hogy kapcsolatát egyáltalán fenn tudja tartani.

Abban a nagy összezártságban viszont, amiben most élünk, erre nem mindenkinek van lehetősége – és lehet, hogy ez nemcsak a közeli, de a távoli jövőben is így lesz. Ez a nagyobb fokú összezártság pedig sokunktól lehet, hogy nagyobb fokú őszinteséget is követel majd: vagy megdöntjük azt a tabut, hogy a másik elől még egy fantáziavilágba sem menekülünk sosem, vagy elkezdünk annyira egymás felé fordulni, hogy erre szükség se legyen. Semelyikre nem lehet azt mondani, hogy könnyű lépés lenne.

Ajánljuk még:

AKI ZÁSZLAJÁRA TŰZI, HOGY CSAK KOMOLY KAPCSOLATBA HAJLANDÓ BELEMENNI, LEHET, HOGY NAGYON ROSSZUL JÁR MAJD!

AMIKOR MINDIG TE KÉRDEZED MEG, MIKOR LESZ A KÖVETKEZŐ RANDI... MENEKÜLJ!

„MEGJELENT, ÍGÉRGETETT, AZTÁN ÚJRA ELTŰNT HETEKRE. ÉS ÍGY VOLT JÓ NEKÜNK”