Itt a pötyögés vége – a beszélgetős közösségi médiáé a jövő?
 A kétezres évek elején a blogok felforgatták a médiapiacot: csodálkozva figyeltük, hogy hirtelen bárki újságíróvá válhatott, egy-egy „amatőr” soraira sokszor többen voltak kíváncsiak, mint a profik által írt és szerkesztett, nagynevű sajtótermékek cikkeire. Aztán jött a Twitter, a Facebook, az Ask.fm, és a hétköznapi emberek gondolatai végleg elárasztották az internetet, és ezzel együtt megnőtt az interakció lehetősége is.
Legyen helye a videójátékoknak a könyvtárakban!
Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy (főképp a nagyobb) könyvtárakban könyvek mellett mindenféle audiovizuális anyagokat, CD-ken zeneműveket, DVD-ken filmeket is lehet kölcsönözni. Ez egyébként nagyon helyes, támogatandó gyakorlat, egy baj van csak vele: kicsit talán eljárt felette az idő. 
„Ha egy jobb világban szeretnénk élni, akkor rivalizálás helyett segítenünk kell egymást” – interjú Fábián Sárával
Fábián Sára gyerekként egy évet kórházban töltött, ahol egy nagyobb lány, aki már meggyógyult, egyszer meglátogatta, és ezzel erőt adott neki. Később úgy gondolta, miért ne lehetne már ő az a „nagy lány”, aki néhány percre, órára elfeledteti egy-egy beteg gyerekkel, hogy a kortársaikkal ellentétben ők nem az iskolában, a barátaikkal és a családjukkal, hanem a kórterem unalmában és magányában töltik a mindennapjaikat. Így jött létre az Amigos a gyerekekért Alapítvány, ahol egyetemista önkéntesek nyelvtanítással, kézműveskedéssel, játékkal és barátkozással teszik színesebbé a kis páciensek életét. Digitális kórházlátogatásokról, inspiráló pulóverekről beszélgettünk, és arról, hogy miért fontos nemcsak karácsonykor, de egész évben segítenünk egy általunk választott jó ügyet. Interjú.
„Ez nem olyan dolog, amit simán bevallasz a másiknak” – Egy szexfüggő gondolatai
Évek óta ismerem a most negyvenes évei elején járó F-et, aki egy budapesti székhelyű cégnél dolgozik pénzügyi elemzőként, idestova 10 éve. A munkaideje már a járványt megelőzően is rugalmas volt, a 9-től 3-ig tartó törzsidőt leszámítva ő dönthette el, mikor dolgozza le a kötelező 8 óráját. Neki és a munkatársainak gyakran engedélyezték a home office-t, F. pedig élt is a lehetőséggel: havonta egy-kétszer otthonról vagy éppen a nagyszüleitől örökölt nyaralójából dolgozott.