„Bosszú által vezérelt alváshalogatás”, pótcselekvések koronázatlan királya, így nem szeretlek én

Pszicho

„Bosszú által vezérelt alváshalogatás”, pótcselekvések koronázatlan királya, így nem szeretlek én

Világéletemben éjszakai bagoly voltam: akkor vagyok igazán elememben, amikor végre minden elcsendesül, az érzékszerveimet nem bombázza a nappal mozgalmassága és nyugodtan halogathatom a lefekvést. Mert hát be kell vallanom magamnak, hogy többnyire ezt csinálom, véletlenül sem valami produktív tevékenység tart fenn, néha egészen a hajnali órákig.

Nemrég megtudtam, hogy ennek a furcsa jelenségnek tudományos neve is van, amit magyarul körülbelül „bosszú által vezérelt alváshalogatás”-nak lehetne lefordítani. Az elnevezés (még „bosszú” nélkül) egy 2014-es holland tanulmányban jelent meg először, és a definíciója a következő volt: „elmulasztani a tervezett időben történő lefekvést akkor, amikor semmilyen külső tényező nem kényszerít erre.”

A „bosszú” szó már csak később került bele az elnevezésbe, de mindegy, hogyan nevezzük, ugyanarról a jelenségről van szó. Egy, az emberi teljesítmény korlátaival foglalkozó szakértő, Alessandra Edwards szerint az éjszakai halogatók azok az emberek, akiknek „nincsen megfelelő kontrolljuk a nappali életük felett és így kategorikusan megtagadják a korai lefekvést azért, hogy cserébe egy kis szabadságélményben legyen részük a késő esti órákban.”

Magyarul csakazértsem fekszünk le időben, hogy megmutassuk: nekünk aztán senki nem mondja meg, mikor lövik fel a pizsit!

A fentebb már említett holland tanulmányon dolgozó egyik kutató, Dr. Floor Kroese arról is beszámol, hogy a lefekvést halogató emberek között többen vannak azok, akik nem képesek az önszabályozásra és nem tudnak egy napi rutint sem követni. 

Természetesen (ahogy ez minden pszichológiai probléma esetében lenni szokott), az ok nélkül fennmaradók sokszor nem vallanák be maguknak, hogy valamiféle kontrollvesztés miatt nem hagyják abba a telefon nyomogatását hajnali háromig, helyette olyasmikkel nyugtatják magukat, hogy „csak ilyenkor van idejük saját magukra”, és kész. Ami még érthető is lenne abban az esetben, ha tényleg valami hasznos, vagy legalább élvezetes tevékenységgel ütnék el ezeket az éjszakai órákat – azonban többnyire nem ez a helyzet, mert a végtelenített facebookozás és az ötvenedik vicces/állatos/drónos/timelapse-es videó megnézése 

inkább tűnnek kőkemény pótcselekvéseknek, mint boldogsághormonokat felszabadító tevékenységeknek.

Sajnos a tudomány és a technika fejlődése ebben az esetben nemhogy segítene az alvást halogatóknak, de még ront is a helyzetükön. Ahogy Dr. Kroese fogalmaz: „Az elektronikus eszközök fejlődése és a 0-tól 24 óráig üzemelő szórakoztatóipar miatt az embereknek több, a figyelmüket elvonó tényezővel kell szembenézniük, mint néhány évtizeddel ezelőtt.”

Szerencsére azért van kiút a hajnalig tartó időpocsékolás poklából, és ehhez természetesen a legjobb módszer az, ha rájövünk, miért is nem fekszünk le időben és tudatosítjuk magunkban, hogy mekkora károkat okozunk magunknak azzal, hogy „csakmégegy” sorozatrész kedvéért másnap kialvatlanul, szédelegve csináljuk végig az egész napunkat, gyakorlatilag kávészünettől kávészünetig. Persze ez nem megy magától, és lehet, hogy egy terapeuta segítségét is igénybe kell majd vennünk a tartós eredmények eléréséhez.

Alessandra Edwards viszont ebben a videóban ad egy gyors tippet is azoknak, akik még nem tartanak itt, de szeretnének végre egyszerre időben és kialudtan ébredni: Edwards emlékeztet minket, hogy szedjünk rendesen magnéziumot, mert amikor éppen halogatjuk az alvást, a szimpatikus idegrendszerünk a túlstimuláltság állapotában van, a magnéziumhiány pedig sokat ronthat ezen a helyzeten – márpedig magnéziumot még jó ételekből is szerezhetünk!

Azt már csak én teszem hozzá, hogy a telefonjainkon található applikációk megritkítása is rengeteget segíthet az elalvásban...

Ajánljuk még: