Balatoni munkák: mire számítsunk reálisan? – Munkaadókat kérdeztünk

Néhány évvel ezelőtt végigdolgoztam egy nyári szezont a Balatonnál. Az északi parton egy kisebb településen, felszolgálóként június elsejétől szeptember legvégéig. Rengeteg hirdetés közül válogattam ki a számomra legszimpatikusabbakat, időben kezdtem a keresgélést, májusban három helyen voltam próbanapon. Végül letettem a voksomat annál, ahol a legjobban éreztem magam – szerencsém volt, mert egy jó csapat tagja lehettem, egy rendkívül korrekt és szimpatikus főnökkel.

Már az elején kiderülhet, jól választottunk-e, például az első helyre, ahol próbanapon voltam, utólag kellett telefonálgatnom az üzletvezetőnek, hogy az eredeti megállapodásunk szerint legyen szíves fizesse ki azt a két végigdolgozott napot. Néhány hét késéssel, de kézhez kaptam azt a körülbelül 20 ezer forintot – azt mondta, biztos volt benne, hogy júniusban náluk kezdek, akkor akarta kifizetni.

A második helyen sem kérdezték, szeretnék-e ott dolgozni vagy sem, a próbanap estéjén már a május végi beosztást mutogatta a tulajdonos, majd nagyra kerekedett szemekkel vette tudomásul, hogy néhány nap gondolkodási időt kérek, mert van még egy hely, amit megnéznék. Nem mintha olyan profi lennék, hogy válogathassak, korántsem, hiszen nem szakmám a felszolgálás, de tudtam: a több éves tapasztalatommal, a munkához és az emberekhez való hozzáállásommal azért kereshetek jobbat is. Úgy gondoltam,

ahogyan ők is a legjobbat szeretnék maguknak, úgy én is a magam számára.

Megérte kivárni: a harmadik hely a csapat, a környezet, a fizetés és a szállás szempontjából is magasan győzedelmeskedett.

A reális fizetések

A balatoni szállodák, éttermek, kisebb-nagyobb vendéglátóhelyek és üzletek jellemzően áprilisban elkezdenek hirdetni, általában fokozatosan, már májustól alkalmaznak egy-két új munkatársat. A legtöbben mégis a június elsejétől augusztus legvégéig tartó időszakra keresnek munkavállalókat. Idő kell, mire mindenki megszokja a másikat, ráadásul a munkavállalónál ki kell alakulnia annak a rutinnak, aminek révén a szezon legnagyobb hajtásában is megállja majd a helyét.

Jelentkező bőven van, diákok és nem diákok egyaránt, ami a munkaadók számára jó és rossz hír egyben. „Sokan igencsak elrugaszkodott igényekkel állnak elő, azt hiszik, hogy a harmadik hónap végén majd több millióval a zsebükben mehetnek haza. Lehet, hogy van olyan étterem vagy szálloda a Balaton körül, ahol ezt megfizetik, de ahhoz azért már komolyabb tudást és tapasztalatot is elvárnak” – vágott a közepébe az egyik balatonalmádi strandi büfé üzemeltetője. Kérdésünkre elmondta, hogy ő

a szakácsoknak napi 30 ezer forintnál, vagyis 500-600 ezer forintos havi bérnél többet nem tud fizetni úgy, hogy a szállást ingyen biztosítja.

Ezért a fizetésért napi 12 órát kell dolgozni, hetente öt napot. „Mint mindenhol, a pultosok nálunk is kevesebbet keresnek ennél. Volt, aki 25 ezer forintos napi bért szeretett volna, ennyit sajnos nem tudunk fizetni. Szerintem a 18-20 ezer forint a reális” – magyarázza a fiatalember hozzátéve, hogy az általa üzemeltetett büfékben körülbelül negyvenen dolgoznak az idei nyáron, ezek közül várhatóan tizenöt főnek kell szállást biztosítania, ami fejenként körülbelül százezer forintos – havonta összesen másfél millió forintnyi – plusz költséget jelent a számára.

Egy másik, balatonfenyvesi strand büféjében többségében diákokat alkalmaznak, akiknek 14-15 ezer forintot fizetnek naponta. Az üzletvezető azt mondta nekünk, képesítés és tapasztalat nélkül ennél többet nem tud adni, szerinte a napi 18-20 ezer forintért már jogos elvárás a komolyabb tudás és hozzáértés. „Mi a fizetés mellett ingyen szállást, étkezést és üdítőitalt is biztosítunk a dolgozóknak. Páran évről évre visszajönnek hozzánk, őket szívesen látjuk. Sok jelentkező azonban

egész évben nem csinál semmit, csak a májust várja, és azt hiszi, hogy majd három-négy hónap alatt megkeresi azt a pénzt, ami kitart a következő tavaszig.

Ráadásul sokan már alapból bizalmatlanul közelednek. Biztosan vannak olyan helyek, ahol nem korrekt a munkaadó, nem vitatom, de ebben a néhány hónapban különösen fontos a kölcsönös bizalom” – magyarázta.

A bárokban az órabérek kétezer forintnál kezdődnek, az egyik helyen az üzletvezető elárulta, hogy akár a 3500 forintos órabért is megfizeti, de ezért a pénzért nemcsak az italokat kell kiválóan elkészíteni, hanem a vendégeket is a lehető legjobb kiszolgálásban részesíteni. Nem flörtről van szó, de beszélgetni kell velük, barátkozni, jó fejnek lenni és további italrendelésre ösztönözni őket. Tehát hatékony forgalomnövelő tevékenységet végezni.

Hiába a hiány, kirúgták

A bizalom fontosságát több munkaadó is kihangsúlyozta a beszélgetésünk közben. „Nagyfokú bizalom kell mindkét oldalról, hiszen nekem is el kell hinnem, hogy valóban dolgozni jönnek hozzánk, nem fognak lébecolni és lelépni, de a munkavállalónak is hinnie kell, hogy nem verem át, és mindent megkap, amiben megállapodtunk” – meséli az egyik étterem üzletvezető-tulajdonosa a Balaton déli oldaláról.

„Tavaly például volt egy lány, aki mindenre esküdözött, hogy van tapasztalata, de még úgy is remegett a tálca a kezében, hogy két kézzel kapaszkodott bele, egyszerre két tányérnál nem tudott kivinni többet. Végül úgy döntöttünk, megválunk tőle, ami nagy érvágás volt július közepén, mert akkor kezd beindulni az igazi szezon. Mégsem akartam csak azért tovább alkalmazni, hogy eggyel többen legyünk, miközben szinte a többiek dolgoztak helyette. Miután elment,

a fizetését szétosztottam az itt maradt felszolgálók között, akik így már nem vonakodtak a plusz munka miatt”

– emlékszik vissza a tavalyi eseményekre a vállalkozó, aki szerint azért alapvetően mégsem jó, ha kevesebb ember végzi a munkát, mert az könnyen a minőség rovására mehet.

„Közhely, hogy a szabad felszolgálók és szakácsok közül a legjobbak külföldre mentek dolgozni, tehát nehéz jó munkaerőt találni. De nem lehetetlen. S hiába dolgozom csak szezonálisan valakivel, munkaadóként is érdemes hosszú távban gondolkodni, mert sokan visszajönnek a következő évben is. Idén ezért már elég jó csapatnak nézünk elébe” – mondja elégedetten a vállalkozó. Náluk a felszolgálók jellemzően 20-25 ezer forintos napi bért visznek haza, a szakácsok 700-800 ezer forintot kapnak havonta. Ezért napi 12 órát kell dolgozniuk, hetente öt napot, augusztusban előfordulhat, hogy hatot. A borravaló pedig az üzletvezető zsebében marad.

Az alja

Ahogy tartós munkaviszonyra készülve, a szezonális munkák esetén sem érdemes nagyot füllenteni, mert a tapasztalat vagy a nyelvtudás hiánya gyorsan kiderül. Betanulási idő szinte alig van, s ahogyan a munkavállaló is számít a jó fizetésre, úgy a munkaadó is a jó bevételre – ez utóbbi azonban nem valósul meg, ha a dolgozó nem tud vendégközpontú és hatékony munkát nyújtani.

A hagyományos munkakereséshez képest egy nagyobb különbséget fedeztem fel a balatoni szezonális munkák esetében, hogy a munkavállalók olykor saját magukat hirdetik meg – többségük meglehetősen szűkszavúan. „Párommal/barátnőmmel keresünk szezonra munkát szállással, mindent meghallgatunk” – ilyen és ehhez hasonló hirdetésekbe is bele lehet botlani a közösségi oldalakon. Meglepő módon azonban még ezekre is érkezik egy-két munkaajánlat, többségük konyhai kisegítő, fagyiárusító vagy takarítói állás, esetleg egy-egy ajándékboltba keresnek kisegítő munkaerőt. A fizetés ezekben az esetekben szerényebb, találtunk olyan szállodákat, ahol a szobaasszonyi pozícióért 250-300 ezer forintos havi bért ígértek.

„Hányszor elmúlt már, de újra vár”

Nem lehetetlen jó munkaadót találni, ahogyan a jó munkavállaló sem ritka, csak jól kell tudni szelektálni, amire az idő szűkössége miatt nincs mindig lehetőség sem az egyik, sem a másik oldalon. Talán éppen ez az egyik oka azoknak a rossz tapasztalatoknak, amelyekről olyan sokat hallani. Ráadásul nem is minden munkavállalónak való a balatoni szezon, ami a strandolás és a pihenés helyett kizárólag a munkáról, a pörgésről és a vendégekről szól.

Nem mondom, hogy minden percét élveztem, de a szezon után visszatekintve megtalálja az ember azokat a pillanatokat, kollégákat, visszajelzéseket és a csak pár percig tartó, mégis hamisítatlan balatoni élményeket, amikért őszintén mosolyogva azt tudja mondani,