Ismerős az amikor hetek vagy hónapok telnek el úgy, hogy reggel munkába rohanunk, napközben gyorsan bekapunk valamit, zsúfolásig telített napi programsorozatokat hajtunk végre, majd este fáradtan folytatjuk a háztartás fenntartását, végül ránézünk az éjjeli szekrényen kinyitott könyvre, de inkább félájultan bekapcsoljuk a tévét, átpörgetjük a híreket és elalszunk? És mégis, amikor a hétköznapi rohanást megtöri valami, amikor az ember szerelmes lesz, gyászol, remél, fél, vagy éppen boldog - mindannyian azon kapjuk magunkat, hogy idézeteket, verseket keresünk, amelyek elmondják helyettünk azt, amit érzünk, azt amiről nehéz beszélni, vagy éppen azt, ami hasonlatos ahhoz, ami bennünk zajlik.
A vers segít kimondani azt, amit másként nem lehet
Ezért is születik annyi vers minden korban: mert megfogalmazza helyettünk az egyetemes emberi tapasztalatokat, érzéseket.
A költészet ott kezdődik, ahol a hétköznapi nyelv már kevés -
mondják, és valóban, sokszor egyetlen verssor többet tud adni vagy mondani, mint egy hosszú beszélgetés.
A gyerekeknek a vers az első kapu a nyelvhez. A mondókák, rigmusok, altatók nemcsak játékok, hanem nyelvi és érzelmi tanulás is egyben. A ritmus biztonságot ad, a rím örömet, a szóképek fantáziát ébresztenek. Aki gyerekként megszereti a verseket, az felnőttként sem fél az érzéseitől – és tudni fogja, hogy a nyelv több, mint közlés: varázslat.
A versek segítenek csendet teremteni egy zajos világban. Megtanítanak néhány percre befelé figyelni, elidőzni, megérteni. És amikor megérint bennünket egy költemény, nemcsak a műveltségünkhöz teszünk hozzá, hanem önmagunkból is többet megérthetünk.
Mindannyiunk életében vannak sorok, amelyek velünk maradtak. Egy vers, ami egy nehéz pillanatban kapaszkodó volt, vagy egy sor, ami egyszerűen csak örömet jelentett. Megjegyeztük, mert egy adott pillanatban visszatükrözte a lelkiállapotunkat.
Van egy versed?
Létezik olyan költemény az életedben, ami pont akkor talált el, amikor a legnagyobb szükséged volt rá? Ha igen, küldd el nekünk a kedvencedet az
címre, hogy mi is tudjuk, melyik vers kísért végig téged, miért fontos neked, és ha segített, hogyan segített! A tárgymezőbe azt írd hogy: van egy versed?
A legszebb történeteket és verseket - a beküldő engedélyével - rovatunkban is bemutatjuk. Oszd meg velünk azt a költeményt, ami hozzátett az életedhez - vagy akár megváltoztatta azt. A beküldött verseket és történeteket közösen gyűjtjük, hogy megmutassuk: a költészet nem valami távoli dolog – ott van mindannyiunk élettörténetében.
Ezért indítjuk el ezt a rovatot. Hogy újra legyen helye a versnek a mindennapokban. Hogy inspiráljunk, kapaszkodókat adjunk egymásnak, hogy azt közvetítsük, senki sincs egyedül. Egy vers csak egy vers, de lehet ennél sokkal több is. És hogy kedvet kapjatok a közös történetmeséléshez, mostantól rendszeresen olvashattok verseket az oldalunkon a “Van egy versed?” rovatunkban.
Íme az első:
Farkas Árpád: Ének
Élni kell, ugye,
gyönyörűm!
kötélen repked az ing.
Ropog a levegő köröttünk:
Nőnek a gyermekeink.
Ők írják dalunk is maholnap;
Megfagy az ing odakint.
Karjával integet ő -
Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.
Élni kell, ugye, gyönyörűm,
Szigorú télben az ing.
Ropog a levegő köröttünk.
Nőnek a gyermekeink.
Matt viharkék
Stílus és funkcionalitás a modern otthonban
