Sokszor gondolok arra, hogy elég fura időket élünk. Türelmetlenek vagyunk, rohanunk, mi akarunk lenni az elsők, minden apróságon ki tudunk akadni, különlegesek akarunk lenni, mindenből mi akarjuk a legínycsiklandóbb falatot és sokszor másokon (tudatosan vagy tudattalanul) gázolunk át. Nem létezik két egyforma sorsú ember, és bizony van, akinek sokkal több nehézséggel kell szembenéznie a mindennapok során. Nagyon fontos, különösen a mai, rohanó és önérvényesítő világban, hogy odafigyeljünk a másikra, segítsünk egymásnak, és akár kéz a kézben (szó szerint) valósítsuk meg számukra is a mindennapi csodákat, a mosolyokat, és elérjük, hogy jól érezzék magukat. Hiszen mi is bármikor kerülhetünk nehéz helyzetbe, és a pozitív hozzáállás, a saját erő mellett még így is mások segítségére szorulhatunk.
Az utóbbi években egyre nagyobb volumenű mozgalmak indultak az integráció jegyében, idén pedig már az első kerekesszékes modell is felvonult a New York-i divathéten. Mégpedig az elfogadás és a szeretet égisze alatt, és hogy felhívjuk rá a figyelmet:
a szépség és a divat nem csak az egészséges, hagyományos értelembe vett modellalkattal megáldott embereknek jár.
Jár azoknak is, akik kicsit mások, már csak azért is, mert igazán sokat tanulhatunk tőlük, leginkább azt az életigenlést, pozitív életszemléletet, valamint humort, amivel rendelkeznek. Amivel áthidalják mindennapjaikat, és számukra a várakozás vagy egyéb más bosszantó dolog már fel sem tűnik. Egy látás- és hallássérült lány, Gabi például önmagát csak „szemfülesnek” hívja, olyannyira megbékélt magával, és próbál előnyt kovácsolni a hátrányaiból. És a legfontosabb: hogy ő is hálás mindenért, legyen az bármilyen apróság. Ezek az emberek türelemre, szeretetetre és elfogadásra tanítanak minket, és ezekre óriási szükség van ezen a bolygón.
Magyarországon az Ability Fashion közössége 2012. április 12-én látott napvilágot, amikor hatan úgy határoztak, hogy legyen egy olyan alulról építkező összefogás, amely lehetőséget biztosít legfőképpen a különböző fogyatékossággal élő, daganatos, transzplantált lányoknak és fiúknak arra, hogy megmutathassák, ők is tudnak szépek, csinosak lenni.
Mit jelent ezeknek az embereknek egy hasonló eseményre való készülődés?
Egyrészt izgalom és nagyon jó érzés tölti el őket, sokan addig csak a tévében és videókban láthattak ilyen eseményeket, de természetesen mindez nem adja át azt a légkört, amit a helyszínen érezni lehet. Ilyenkor kíváncsian járnak ruhapróbákra a divatbemutatók előtt, hiszen sokan a hétköznapokban egy kényelmes, gyorsan és könnyen felvehető viseletet hordanak, ami legtöbbször egy farmer-póló-pulcsi kombóból áll.
De ha már van lehetőség, hogy az ember kipróbáljon egy új stílust is, miért ne élhetne egy ilyen remek lehetőséggel? Ilyenkor a hölgyeknek például természetesen furcsa érzés a lezser helyett igazi, nőies ruhákat viselni, de mindenképpen önbizalommal tölti el őket.
A divatfotózások viszont már dupla kihívást és izgalmakat jelentenek, hiszen ott helyben tudják meg a modellek, mit fognak viselni a kamera előtt, „élesben”.
Mi jelent számukra a smink és az frizuraigazítással járó előkészület?
Egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy megmutassák a hölgyek és az urak, hogy elsősorban NŐK és FÉRFIAK, és csak legeslegutolsó sorban látás- és hallássérült, mozgássérült, vagy más egyéb fogyatékossággal rendelkező emberek. Elképzelhető, hogy sminkelés közben hatványozottabban oda kell figyelni, mint normál esetben, hiszen hirtelen mozdulatok, türelmetlenkedés vagy kíváncsiskodás, esetleg fokozottabb bőrérzékenység fordul elő. Aki ezekhez nincs igazán hozzászokva, nem is tudja felmérni a következményeket. Így
mindenképpen lassabban, türelmesebben és figyelmesebben kell dolgozni.
Megtapasztalható, hogy a férfiak számára idegenebb ez a közeg, és ők félszegebben is viselkednek a készülődés során. Azonban ami a legfontosabb, hogy a testi állapotnak nem szabad(na) számítani a divat és a szépség világában. Ezeknek az embereknek ilyen és ehhez hasonló események hatalmas önbizalomtuningot is jelentenek, hiszen előtte lehet, hogy elégedetlenek voltak magukkal, a külsejükkel, ám hamar kiderülhet, hogy erre nem volt igazi okuk: egy ruhatervező, egy sminkes, egy fodrász és egy profi fotós igenis meglátja bennük a valódi szépséget. Az előnyös vonásokat, a jó profilt, a hozzájuk illő frizurát és a legjobb pózokat is. Ezáltal valósággal kinyílnak, mosolyognak, sokkal életvidámabbakká válnak. És a tükörbe belenézve a kezdeti enyhe ledöbbenés után sokszor a könnyeikkel küszködnek, hogy „ez is én volnék, hát tényleg sikerült nekem is?” Ilyenkor kell finoman jelezni, hogy csak óvatosan, mert a smink el tud ám mosódni, ha nem vigyáznak rá.
Egy-egy ilyen integrált bemutató után, amikor
az egészséges modellek segítik sérült társaikat a megvalósult álmaik felé,
amikor állva tapsol a közönség, és mindenki libabőrös lesz az érzelemáradattól, akkor bizony smink ide vagy oda, elkerülhetetlen, hogy meghatódjon az ember.
A szépség mindenkié, és testi állapottól függetlenül is ki lehet hozni a maximumot mindenkiből. Csak nyitottnak kell lenni, merni kell kipróbálni új dolgokat ezen a téren is, csakúgy, mint az élet más területein. Ilyenkor nyugodtan kérhető a szakemberek segítsége, abban az esetben, ha bizonytalanok, ők segítenek abban, hogy mit érdemes kihangsúlyozni, illetve elrejteni. Az utóbbi főleg látássérülteknek ajánlható, mivel ők lehet, hogy másképp érzékelik a saját külsejüket, mint ahogy egy jól látó érzékeli saját magát.
A jelmondat pedig adja magát:
Elsősorban éld meg a szereped, legyél NŐ/FÉRFI, és csakis a legeslegutolsó sorban fogyatékossággal élő.
Jó lenne, ha mi is megtanulnánk így tekinteni rájuk.
További cikkek, amik érdekelhetnek:
ÉREZHETED-E NŐNEK MAGAD MÁSFÉL KÉZZEL?
MIT SZERETNE EGY SÉRÜLT EMBER? ELFOGADÁST, SAJNÁLAT NÉLKÜL...
TABUTÉMA TABUK NÉLKÜL – SZEXUALITÁS AZ AMPUTÁCIÓ UTÁN
