Dezodor nélkül élem az életem, és sem hippi, sem büdös nem vagyok

Pontosan nem emlékszem, hányadikos voltam, de abban biztos vagyok, hogy már gimnáziumba jártam, amikor életemben először használtam izzadásgátló stiftet. Azt a kék színűt, amit mindenki más is. Nemigen szerettem az illatát, és olykor olyan nyúlós, ragacsos érzést hagyott maga után, mégis rendületlenül kentem a hónaljamat vele minden nap, hogy megóvjon az izzadságfolt szégyenétől. Hiába.

Teltek-múltak a hónapok, az évek, és sajnos rá kellett döbbennem, hogy az izzadásgátló nem csodaszer – nem találtam ugyanis olyat, amitől tényleg száraz maradt volna a hónaljam. Ideig-óráig talán. De például egy tavaszi-nyári vizsgaidőszakot sajnos nem lehet spagettipántos trikóban „végigtolni”, akkor pedig izzad az ember rendesen. Vagy a villamoson, a buszon, és ha nagyon nyár van, akkor bárhol máshol is. Légkondi ide vagy oda. Sőt, amikor a harmincakárhány fokról hirtelen belépek a huszonakárhány fokos helyiségbe – ha addig nem is, de akkor biztosan folyik rólam a víz. Egy-egy fontosabb helyzetben még arra is vetemedtem, hogy a stiftre dezodort fújjak az „ezerszázalékos” biztonság kedvéért. S hogy használt-e? Volt egy elméletem: egy-egy újonnan kipróbált izzadásgátló valameddig jónak tűnik, kisebb hibafaktorral véd. Majd hozzászokik a bőröm/szervezetem.

Az izzadság és a dezodor versenyében pedig végül az előbbi amolyan darwini módon alkalmazkodik az új helyzethez, majd megnyeri a csatát.

Mikor beláttam, hogy nem használ, kerestem egy másikat.

Emlékszem, több lányt is láttam régebben, aki úgy barnult le, hogy a hónaljánál körben megmaradt egy keskenyebb vagy éppen vastagabb, de mindenképpen világosabb sáv – az izzadásgátló sávja. Ott ugyanis nem úgy barnul(t) a bőr. Azért a zárójel, mert nem tudom, hogy manapság mi a helyzet. Igaz, nemigen láttam mostanában ilyen szépségbakit, ezért azt gondolnám, hogy ezek az újabb dezodorok már engedik a bőr egyenletes barnulását. Azért nem vagyok biztos benne, mert három vagy négy éve nem használok izzadásgátlót. Semmifélét.

Egy kis „alapbarnaság” reményében elmentem párszor szolizni. Munka után ugrottam be a néhány perces programra. A mosdóban lemoshattam volna a dezodort, de nem szerettem volna, hogy egy kicsi is maradjon valahol, ezért már reggel sem használtam az izzadásgátlót. Ezt megtettem néhány alkalommal, majd azon kaptam magam, hogy már egyáltalán nem használom a golyós dezodort. Elkezdtem figyelni magamat.

Napközben a munkahelyemen próbáltam észrevétlenül szagolgatni a hónaljamat, hogy nem vagyok-e büdös.

(Parfümöt sem használok.) A páromtól is többször megkérdeztem, sőt, kértem, hogy ha valami kellemetlen szagot érez, szóljon, hogy reagálni tudjak a helyzetre. De úgy tűnt, minden rendben.

Eleinte olyan érzésem volt, mintha jobban izzadnék. Ahogy telt az idő, ez a jelenség is elmúlt, és nem akarok butaságot állítani, de szerintem kevésbé izzadok, mint amikor izzadásgátlót használtam. Nem szűnt meg, de mintha csökkent volna a mértéke. Hiszem, hogy ha büdös lennék, valaki már szólt volna. De tényleg nem érzem magam annak én sem. Természetesen minden nap zuhanyzok, figyelve az alapszabályokra, mert nem mindegy, hogyan fürdünk! Egyszer-egyszer napközben éreztem, hogy kicsit jobban izzadok, ekkor egy nedves törlőkendővel áttörölgettem a hónaljamat, és ment minden tovább.

Manapság évente körülbelül kétszer használok golyós dezodort. Többnyire akkor, a nagyon fontos esemény előtt állok, és „tuti biztosra” akarok menni. Kissé zavar az illata, de segít, hogy ne, vagy csak észrevétlen mértékben izzadjak. Ahogyan

sokat segítenek a természetes anyagból készült, jól szellőző ruhák is ebben.

Nem mellesleg, régebben olyan káros összetevőket tartalmaztak egyes izzadásgátlók, amik ártalmasak lehettek az egészségre. Ilyen például az alumínium. Ugyan manapság odafigyelnek erre a gyártók, és az újabb termékek már nem tartalmaznak mindenféle veszélyes alapanyagokat, de érdemes így is elolvasni az összetevők listáját!

Én nem ezért, és nem is a környezetvédelem miatt hagytam fel a használatával, de nem szeretnék visszaszokni rá. Lévén hátránya nincs, és így valahogy mégiscsak szabadabbnak érzem magam.

Ajánljuk még: