Az egykori parasztházakban nemhogy fürdőszobát, de még csak olyan helyiséget sem találunk, ami tisztálkodásra szolgált volna. Nem fürödtek sem kádban, sem dézsában, holott vizük volt bőven, hiszen szinte minden ház udvarán állt egy kút. Ha már fürdés, inkább élővizekben mártóztak meg az emberek, azt sem feltétlenül tisztálkodás céljából, hanem, mert jó volt lehűteni magukat, vagy éppen gyógyvízben kúrálták valamilyen nyavalyájukat. Mai szemmel furcsálhatjuk ezt, felmerül a kérdés: tényleg ennyire igénytelenek voltak néhány évtizede?
A kérdés kibontásához össze kell vetnünk a ma és a tegnap emberének világát. Nézzük meg röviden táplálkozási kultúránkat! Ma az évnek majdnem minden szakában ugyanazokat az ételeket, élelmiszereket fogyasztjuk, köztük kifejezetten sok hús-,iparilag előállított-, és tartósított terméket. A régi ember táplálkozása nem csak az évkörrel és természet ritmusával volt nagyobb összhangban, de a tartósításnak is csak a természetes formáit használta. Sokkal több gabonafélét fogyasztott és jóval kevesebb húst. Hasonlóan fontos eltérés, hogy míg ma kifejezetten az édeset, a sósat, vagy még inkább a „finomat” fogyasztjuk, addig régen a savanyú és a keserű ételekből is sok fogyott. Száz szónak is egy a vége,
a mai ember szervezetének folyamatosan az élet természetes menetével szemben kell dolgoznia,
rossz időben, rosszul elfogyasztott, rossz „tápanyagokat” kell feldolgoznia és hasznosítania. Nincs ideje megpihenni, megújulni, éppen ezért a szervezet lassan megtelik azokkal az anyagokkal, melyeket szerveink kiválasztanak és sóként, salakként megkötnek. Mindez pedig jócskán összefügg a tisztálkodással!
Régen általában naponta kétszer mosdottak, házilag készült szappannal, melynek a pH-értéke 7,5 - 8,5 között mozgott. Ezzel meg is érkeztünk oda, hogy miért nem érezték szükségét a napi fürdésnek, és mi miért érezzük! Az emberi vér pH-ja 7,3-7,4 körül mozog, azaz enyhén bázikus. A régi ember, életmódjából adódóan képes volt ezen a vékony határon belül maradni, így nem savasodott el szervezete, mint korunk emberének.
A testünk a bőrön keresztül választja ki a mérgeket, sókat, salakanyagot – mindazt a már közömbösített savas maradékanyagot, mely a mozgás, táplálkozás által szervezetünkben keletkezett. Ha bőrünket a ma divatos 5,5-ös pH-val bíró szappannal „ápoljuk” akkor újabb savval „sokkoljuk” szervezetünket, amire ugyan először hatékonyan reagál, mivel fokozott lúgosításra, közömbösítésre törekszik, azonban hosszútávon tönkretesszük testünk természetes védekezőképességét. További bonyodalmakat okoz, hogy a fokozott lúgosítás elvonja az ásványi anyagokat a test más részeiből, például a hajból és a fogakból.
A lúgos, vagyis 7,4-8,5 közötti pH-val rendelkező szappan használatakor közömbösíthetjük a kiválasztott savakat. Ilyen módszerrel élve – illetve táplálkozásunkban törekedve a kiegyensúlyozottságra és a természettel való összhangra – valóban nem feltétlenül volt szüksége a múlt emberének a mindennapos fürdésre.
Persze én is tudom, hogy mindez ma igen furcsán venné ki magát, nem is gondolom, hogy el kellene felejtsük a fürdőkádakat. Viszont ha már fürdünk, jó észben tartani, valójában mire is van szüksége a szervezetünknek: akár kívül, akár belül. Nézzük meg, a jelenlegi életvitelünkben kell-e változtatni valamit a táplálkozási vagy tisztálkodási szokásainkon, és ha igen, első körben egészséges tápanyagokkal, gyógyteákkal erősítsük meg szervezetünket és immunrendszerünket, illetve bázikus fürdőkkel segítsük levegőhöz jutni bőrünket. Pár hét után érdemes lehet elkezdeni egy-egy szervünket célirányosan „méregteleníteni” és megerősíteni.
A böjti időszak különösen alkalmas arra, hogy gyógyteákkal igyekezzünk feloldani a már lerakódott salakanyagokat, így később, már megerősödött szerveink, a böjti – azaz húsnélküli, de zöldségekben gazdag – táplálkozás mellett készek lehetnek közömbösíteni az újra feloldott savakat. Mindezek után a bázikus fürdőkúrák segíthetnek kivezetni szervezetünkből azt, ami már nem szolgálja használt.
Éppen úgy, ahogyan a szaunák is segítségünkre lehetnek!
