Ismered az ősi szokást, amit az indiánoktól tanultunk újra?

Megosztó

Ismered az ősi szokást, amit az indiánoktól tanultunk újra?

Farkasordító hidegben egy szál alsónadrágban állok a hortobágyi pusztán, egy félgömb alakú kis kunyhó ajtaja előtt. Az esti órán nem vagyok egyedül, még tízen várjuk a bebocsátást a kunyhóba, hogy végre elbújhassunk a süvítő szél elől. Egy izzasztókunyhóban tartott szertartás önkéntes résztvevői vagyunk, ahol a testi, lelki, szellemi egészségünk a tét. Mondjuk, elég mélyről indulunk a Celsiusok tekintetében, de annál magasabbra fogunk érni. Elmesélem, hogyan.

Ha ma hazánkban leírom a szauna, vagy a gőzkabin szavakat, akkor szinte mindenki tudja, hogy mire gondolok, sőt valószínűleg közvetlen tapasztalatai is vannak. Ezekhez képest az „izzasztókunyhó” szóról nem gondolom, hogy a lakosság nagyobb része tudna bármit is. Pedig míg az előbb említett szokások importtermékek, addig a kunyhózás valószínűleg a Kárpát-medencében is őshonos szokás volt. De nem csak itt. Indián kultúrákban a mai napig fennmaradt szokásról beszélünk, melynek nyomai a mi hagyományunkból teljesen kikoptak. Az ezredforduló táján kezdett ismét népszerűvé válni hazánkban, épp indián közvetítéssel. A történetbeli szertartás levezetője is egy hazánkban vendégeskedő feketeláb indián volt.

A kunyhó nem más, mint egy viszonylag vékony,  faágakból hajlított és összekötözött félgömb alakú, alkalmi sátor, melyet ki-ki a rendelkezésére álló anyagokkal fed be, lehetőleg úgy, hogy minél jobb maradjon a hőtartó képessége. Rongyszőnyegektől a vastag pokrócokig minden elképzelhető, felülre pedig valamiféle ponyva szokott kerülni. Benn, a kunyhó közepén van egy kb. 70 cm átmérőjű gödör, amibe felforrósított kövek kerülnek. Ezeket egy nagy máglya belsejében izzítják forróra, általában egy vasvillával adogatják be a kunyhóba, többedszerre. Ezeket a fényesen izzó köveket locsolgatják aztán a szertartás során, melynek hatására a forró gőz felszabadul, csakúgy, mint egy szaunafelöntésnél. A testre gyakorolt jótékony hatásai is egészen hasonlóan működnek, ám az egész mégis teljesen más, mint a szaunázás, ez pedig épp a szertartásosságának köszönhető.  

Mivel indián közvetítéssel került vissza hazánkba a kunyhózás, ezért itt nem csupán a test felfrissítéséről, méregtelenítéséről van szó, inkább a lelkületről. A kunyhószertartást ugyanis átszövik a szimbólumok, az analógiák, minden apró részletnek jelentősége van. Noha ezek a szimbólumok, sőt akár a hozzájuk kötött jelentések is változhatnak némileg, attól függően, hogy a szertartásvezető pontosan melyik hagyománykörből tanulta, illetve mit tett hozzá maga is a szertartásokhoz. Ez épp olyan, mint a néphagyomány; él és változik, igazodva az adott befogadóközeg igényeihez, anélkül, hogy a lelkiségéből, illetve annak fontosságából veszítene.

 
Fotó: Földi Ádám
 

Itt is léteznek tehát alapszimbólumok:

A kunyhó félgömbje maga az anyaméh burka, melyben teljesen sötét van, és a hely odabent épp csak annyi, hogy a tűzgödör körül ülők magzati pózban, vagy meditációs ülésben elférjenek. Itt történik a szertartás alatt az újjászületés, amely szimbolikusan az esemény végeztével, a meglehetősen szűk, kis ajtónyíláson való kibújással valósul meg.

A kunyhó bejárata előtt kb. 7-12 méterrel van a hatalmas máglya, melynek a belsejében a vulkáni eredetű, folyami kövek izzanak. Ezek az izzó kövek a férfimag, illetve a fénymag szimbólumai, melyek benn, a sátorban várakozó életet „megtermékenyítik” a szertartás során.

A máglya és a kunyhó közötti képzeletbeli egyenes mentén, valahol félúton van az oltár, ami lehet kövekből, fából, bármiből. A máglyából kivett köveket ehhez érintve adogatják be a kunyhóba. Erre az oltárra helyezik el a résztvevők felajánlásaikat, személyes tárgyaikat, de főleg jó szándékukat, szeretetüket, melyek így részévé válnak a kövek=fénymag általi teremtésnek.  

Nem csak a tér osztott, hanem az idő is, azaz egy szertartás több (3-4) „körből” áll, ezek között kap a kunyhó újra és újra meghatározott számú követ. Minden körnek meghatározott témája van, tehát a részvevők nem némán ücsörögnek a forróságban, hanem meditálnak, énekelnek, dobolnak, de persze ez mind a szertartásvezetőn múlik. A kunyhóban töltött idő változhat, de általában legalább egy óra a szertartás. 

Bátran ajánlom az izzasztókunyhó kipróbálását mindazoknak, akik nyitottak egy, a szaunázástól mélyebb, spirituális jellegű élmény átélésre. Az, hogy ez milyen élmény lesz, szinte kizárólag a szertartásvezetőn múlik. A Faluhely majorban mi is szoktunk kunyhózni minden nyáron. Szeretem látni, ahogy az embereket megérinti valami különleges varázs, ami egy ősi szokás révén csúszik át a jelenkorba.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X