Irisről elsősorban azt kell tudni, hogy más, mint a többiek. Szinte mindenkitől különbözik, és ezt szívesen hangsúlyozza is. Bloggerként arra biztatja a közönségét, hogy merjenek különlegesek lenni és merészeljenek eltérni a szigorú vonalaktól, a konfekciótól – azt mondja, legyen bátorságunk kilépni a komfortzónánkból.
Ő az én emberem, ezt biztosan tudom. Ha van olyan blogger, aki jó példát tud mutatni nekem, akit szívesen nézegetek, lopok tőle kis trükköket, színpárosításokat, akitől örömmel tanulok extravaganciát, nos az éppenséggel ő.
Egy olyan nő, aki tavaly ünnepelte a 100. születésnapját és aki energikusabbnak tűnik számomra, mint sok húszéves. Nemcsak én követem azonban, rajtam kívül még van néhány követője: több mint kétmillió ember kíváncsi a stílusára és arra, hogy mivel rukkol elő már megint, így túl a százon.
A sajtó is sokat cikkezik róla, szerepelt már a Harper’s Bazaar-ban, a Vogue-ban, a The New York Times-ban és egy sor egyéb felületen, sőt még egy dokumentumfilmben is (amelynek címe egyszerűen IRIS: így adóznak kivételes stílusérzékének). A New York-i Metropolitan Szépművészeti Múzeumban saját, róla készült fotókból válogatott kiállítást nyitottak a tiszteletére 2005-ben.
Ha egy szóval kellene jellemezni Irist, azt írnám: extravagáns. Semmi többet, de ebben szinte minden benne van, az ikonikus, óriási kerek szemüvegétől kezdve, ragyogó, strasszoktól, színes kövektől nehéz, merész szabásmintákból szabott, fidres-fodros ruháin át, a hegyes orrú csizmáin keresztül minden.
Iris egy igazi divatboszorkány, akiért ér rajongani. És hiába hord extrás, szokatlan ruhákat, amik máson lehet, nevetségesen hatnánk, ez a száz feletti matróna mindenben jól mutat.
Ő leginkább fityiszt mutat ennek a nagyvilágnak, magasról tesz az elvárásokra, és arra, hogy mit gondolnak róla mások. Nemcsak arra biztat másokat, hogy legyenek bátrak és találják meg a saját stílusukat, de jó példával is elől jár. Ráadásul mindent, amit csinál, akkora adag életörömmel és vidámsággal tesz, amitől legszívesebben táncra perdülnénk.
Ki is az az Iris Apfel?
Apfel az USA-ban született 1921. augusztus 29-én. Édesapjának, Samuel Barrelnek üveg- és tükörüzlete volt (nem véletlen talán, hogy ennyire bátor a viszonya a tükrökkel). De a divat felé irányította talán az is, hogy édesanyjának, az orosz származású, Sadye-nek divatbutikja volt akkoriban. Ugyan egy farmon töltötte a gyermekkorát szüleivel és nagyszüleivel, gyakran időzött a városban is, nem félt a metrózástól, fel is fedezte Manhattant. Imádta a régiségüzleteket, az ott talált kis kincsekkel alapozta meg világraszóló ékszergyűjteményét. Egy kicsit irigylem ezért, de mivel meg is dolgozott a sikerért, nem igazi ez az irigység bennem.
Iris ugyanis a New York Egyetemen tanult művészettörténelmet, majd a Wisconsini Egyetemen folytatta művészeti tanulmányait. Vagyis nagyon is jól tudja, mit csinál.
Egy ideig belsőépítészettel is foglalkozott, de mivel már nagyszülei házában beleszeretett a textilekbe, amelyekből jótékony célokra készültek csodás holmik, végül a textilipar felé fordult, amelyen férjével együtt több mint negyven évig dolgozott.
2019-ben, 97 évesen szerződést kötött az IMG modellügynökséggel is, vagyis hivatalosan is a modell szakma tagja és színes képviselője.
Nagyon sok stílus- és divattanáccsal szolgált már felénk, ő mondta többek között azt is, hogy a csinos unalmas, illetve, hogy a stílusunkat megtalálni az egy hosszú folyamat, ami tele van próbálkozásokkal és hibalehetőségekkel. De megéri dolgozni rajta. Neki ezt el is hisszük, hiszen már 11 évesen az akkoriban elérhető divatmagazinokat tanulmányozta, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából.
Egyetlen kijelentése azért igazán megosztó lett: ez pedig a sportholmikkal kapcsolatos. Szerinte a melegítőnadrág otthonra való viselet, és pont. Ha valaki azt húzza magára, ne menjen ki az utcára. Tőle származik az a mondás is, hogy „A több több, a kevesebb unalmasabb”. Vagyis szerinte nincs olyan az öltözködésben, hogy sok, vagy túl sok, hiszen ennél szabadabb terület aligha van az emberi életben, ahol ennyire ártatlanul, mégis szemet gyönyörködtetően lehet kifejezni egyéniségünket.
Persze Iris sincs egyedül: számos más, hatvan feletti divatikon próbál ösztönözni mindenkit: merjünk élni (a színekkel is!), kortól függetlenül!
Nyitókép: MiamiFilmFestival/ Flickr
Ajánljuk még:
„Ne dobj ki semmit!” – így öltöztek liszteszsákokból az amerikaiak a nagy világválság idején
A jelentéssel teli jobb, mint a tökéletes – interjú a Popartbox alkotóival, akik régi holmikból varrnak újat
Adidas – a stílus és a mozgás összhangja
