Birs-bőségben nem csak a dióval gazdagon megrakott birsalmasajtra gondolhatunk. Ha a kamrában már sorakoznak a birsbefőttek, felcímkéztünk jó néhány üveg birslekvárt, jusson eszünkbe, hogy a birs más szerepet is kaphat. Lehet sós, lehet csípős, egybekelhet hússal, keleti fűszerekkel, válhat levessé, sülhet desszertté. Különleges zamata az őszi, sőt, a téli konyha gyümölcsparádéjában érvényesül igazán.
Hajdanán apai nagynénéimnél – ősz hajú, piros arcú, nyájas beszédű anyókák – találkoztam rendre a zöld dióval. Kompótos tál díszeként jelent meg, máskor a gesztenyepüré tejszínhabján billegett egy szelet szirupban feketére érett, míves rajzolatú zöld dió. Aztán a karácsonyi diótortát is ezzel tetézték be. Gyermekként én sem tudtam, mi is ez az egzotikus dolog: gyümölcsféle lehet-e vagy valami más? Aztán, mint oly sok-sok finom süteménynek, likőrnek és befőttnek, ennek a receptjét is örökségül kaptam az aranyfedeles kis könyvben.