Van túl sok a múltból, van túl sok a jóból – számít, milyen az időperspektívád!

Sokszor hallom pszichológusi munkáim során különféle témákkal kapcsolatban, hogy „én nem a múlt fele tekintek, nekem a jövő fontos”, vagy éppen azt, hogy „a múltam nagy hatással van rám”, esetleg, hogy „mindig az adott pillanatot próbálom megélni”. 

A méltán híres Philip Zimbardo 2012-ben publikálta időperspektívákkal kapcsolatos elméletét és kutatásának eredményeit. Ez alapján úgy tűnik, mindannyiunkról sokat elárul az, hogy merre tekintünk az időben: előre, a jövő felé, visszafelé, a múltra fókuszálunk, esetleg a jelenre koncentrálunk mindennapjaink során. Az időről való vélekedésünk ugyanis legtöbbször tudattalan, mégis befolyásolja döntéseinket. Ezért fontos körüljárni, te melyik kategóriába tartozol, és megismerni magadat erről az oldalról is.

ÚSZOM AZ ÁRRAL

Így lehetne leginkább összefoglalni a jelenfatalisták szemléletét. Ők jellemzően úgy érzik, külső tényezők (mint a szociális vagy anyagi helyzetük, esetleg egy felsőbb hatalom, a sors) irányítja életüket, így arra jutnak, nincs mit tenni, úszni kell az árral. Sokan közülük úgy vélik, felesleges minden befektetett energia, hiszen úgyis úgy fog történni minden, ahogy az el van rendelve.

A jelenfatalisták nem törekednek kontrollra, nem is gondolnak magukra úgy, mint akik nagy befolyással lennének a saját életükre, előbb bíznak a jó szerencsében és a babonákban, mint saját magukban. Gyakran alábecsülik az elért eredményeiket, a saját maguknak, képességeiknek és teljesítményüknek köszönhető sikereiket, emiatt kevésbé tudnak örülni és nem is kifejezetten életvidámak Zimbardo szerint.

IDE NEKEM A JÓ DOLGOKAT!

– mondja egy jelenhedonista, aki aktívan keresi azt, ami boldogságot, kielégülést okoz, és kevéssé hajlandó tudomásul venni mindazt, ami esetleg negatívan befolyásolhatná hangulatát. Az izgalmak hajtják, szívesen vesz részt akár kockázatos tevékenységekben is. Minden mindegy, csak jó legyen az élet!

Nem számít, hogy mi volt tegnap és az sem, mi vár rá holnap. A most és az öröm a lényeg. Mondhatnánk azt is, hogy kissé gyermeteg ez a működésmód: játékos, impulzív emberek élnek így, ez azonban együtt járhat azzal is, hogy ők önuralomra nehezen képesek, és a kitartásuk sem a legmagasabb szintű. Mivel nem számít, mit hoz a holnap, a mai mámor fokozása érdekében gyakran fogyasztanak túlzott mennyiségű ételt vagy alkoholt, esetleg drogokat.

AZOK A RÉGI SZÉP IDŐK

A múltpozitív időperspektívájú emberek kedvenc mondata ez. Sokszor nyúlnak vissza ahhoz, amit korábban jól csináltak, kedvelik a hagyományokat, szívesen nosztalgiáznak, emlékeikben a pozitív események dominálnak. Ez persze nem jelenti, hogy a negatív eseményeket elfelejtik, de tudnak rájuk úgy tekinteni, hogy túlélték, megküzdöttek a démonokkal, feldolgozták a traumákat, sőt akár még tanultak is belőlük.

Fontos számukra, hogy ismerőseikkel, barátaikkal és családjukkal aktív kapcsolatot tartsanak, sok energiát és időt fektetnek ebbe. Összességében nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog embernek érzik magukat – érdemes tanulni tőlük!

RÉGMÚLT IDŐK SÉRELMEI

A múlt felé tekintők másik csoportját a múltnegatív időperspektívájú emberek alkotják. Számukra az a sok-sok negatív, kellemetlen élmény és emlék a hangsúlyos, ami életük során történt velük. Aktívan él bennük minden kudarc, bántás, sérelem és elszalasztott lehetőség. Olyannyira, hogy sokszor el is takarják a szép emlékeket, múltbéli sikereket, sőt a jelenben ezek is negatív felhangot kaphatnak.

Az állandó „negatív-szemüveg”, amit viselnek, pesszimistává, frusztrálttá teheti őket és fokozza bennük a szorongást. Nehezen bíznak, mind önmagukban, mind másokban, átverésre számítanak, és nem hisznek a saját változási képességeikben sem. Mindezek persze nem segítik a boldog életvitelt, ezzel pedig könnyen egy ördögi körbe keveredhetnek...

MINDEN NAP EGY ÚJ LEHETŐSÉG

Céltudatosság, motiváció, előre tekintés – ez jellemezi azokat, akik a jövőorientált időperspektíva mentén élik életüket. Számukra mindegy, hogy mi volt tegnap és mi van ma, a lényeg az, amit a holnapért tesznek. Inkább bevállalják most a kellemetlenséget, ha ez a viselkedés a jövőbeni céljukat szolgálja.

Ez a fajta hozzáállás hatékony iskolai és munkahelyi előmenetelt tesz lehetővé, ugyanakkor hétköznapi helyzetekben kontrollra való törekvésként hathat – vagyis az ilyen emberekről gondolja azt a családjuk, hogy túlságosan vezéregyéniségek. Nehezen viselik, ha nincs lehetőségük kontrollálni a helyzetet, egy-egy esemény kimenetelét – mégis, általában egészségtudatos, magukra és környezetükre figyelő emberek ők, akiktől sokat lehet tanulni.

A SPIRITUÁLIS DIMENZIÓ – EGY KÜLÖNLEGES CSAPAT TAGJAI

Vannak, akik a fentiektől eltérően egy úgynevezett „transzcendentális jövő” felé haladnak. Ez már a spiritualitás területe, az ő hitrendszerünk szerint az idő végtelen, mert a halállal egyfajta spirituális létezés kezdődik – vagyis vannak emberek, akik a fentiek közül egyik csoportba se tartoznak, mert nem emberi idősíkok felől közelítik meg az idő fogalmát. És a spiritualitás nagy kapaszkodó és nagy motiválóerő is lehet: az időt ebből a nézőpontból figyelő emberekre jellemző lehet a békesség, a nyugalom és a bizakodás is. 

MIÉRT FONTOS MINDEZ? 

Amellett, hogy időperspektívánk tudattalanul befolyásolja életünket, még egy fontos tulajdonsága van. Bár nem lehetünk mindig múltpozitív hangulatban, ha mégis ez uralja életünket és a többi háttérbe szorul, az rontja a jelenben mutatott hatékonyságunkat és nem segíti a jövőnket sem. Ugyanígy, a jövő felé tekintés hangsúlya a gyökerektől való eltávolodást, így a talajvesztettség vagy elmagányosodás érzését hozhatja magával.

A megoldás az egyensúly megtalálásában van: Zimbardo szerint a boldogság elérésére – ebből a szempontból – akkor van a legjobb esélyünk, ha hangsúlyos a múltpozitív, mérsékelt a jelenhedonista és a jövőorientált, és gyenge a múltnegatív, valamint a jelenfatalista időperspektívánk.

Nem kis feladat, de ha már tudatában vagyunk mindennek, sokkal jobb esélyekkel indulunk!

És mit érdemes tenni, hogy mindez megvalósulhasson? 

• Nézzünk szembe a múltunkkal! Tudjuk elismerni, akár jó, akár rossz érzéseink kapcsolódnak egy-egy időszakhoz, és ne próbáljuk utólag megváltoztatni akkori érzéseinket. Nincs miért szégyenkezni az első szerelmünk miatt, akkor sem, ha ma sosem kezdenénk vele – akkor és ott valamiért ő kellett nekünk. Ugyanígy, nincs miért boldognak hazudni magunk előtt egy nyaralást vagy egy kalandot – az is rendben van, ha keserűek vagyunk egy-egy emlékünk kapcsán. Ha őszintén elszámolunk múltunkkal, felszínre kerülhetnek feldolgozatlan traumák – érdemes ezekkel szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, változtatni akarunk! 
• Éljünk a jelenben. Sokat halljuk ezt a már-már sablonos mondatot, de van ereje annak, ha valóban olyan tevékenységeket végzünk, amiben elkaphat bennünket a flow érzése. Ezek lesznek azok az percek, azok az órák, amik feltöltenek, segítenek oldani a feszültségünket és örömöt adnak a mindenkori jelenben!
• A jövővel pedig csak mérsékelten foglalkozzunk. Persze, tervezzünk, amit jólesik, de ne nyomjuk magunkat agyon teleírt naptárakkal, havi, éves és többéves tervezőkkel – inkább tervezzünk okosan. Legyünk rugalmasak, és reménykedjünk – olykor éppen ez az, amivel eleget teszünk a feladatainknak!

Forrás: Zimbardo, P. Boyd, J.(2012): Időparadoxon