A jó cél félsiker: a SMART-módszer tényleg segít a terveid megvalósításában

Tegye fel a kezét az, aki soha nem tett még újévi fogadalmat! Nem igazán akad ilyen, jól sejtem? Tapasztalataim szerint a téli napokban ebbe legalább annyian beleesünk, mint annak a gondolatnak a kényszerébe, hogy szilveszterkor mindenáron bulizni kell, menni kell valahová, vagy hogy karácsonykor azokat a családtagokat is nagyon kell szeretni, akikkel egyébként egész évben nincs semmiféle kapcsolat, vagy ha van, abban sincs sok köszönet. A különbség mindössze annyi, hogy a karácsony három, a szilveszter pedig egyetlen nap, aztán mindenki megy a dolgára. Az újévi fogadalmunk megvalósítására viszont egy teljes év áll rendelkezésünkre, ami sokunknak egyszerre megnyugtató és ijesztő.

Korábban szilveszterkor én is, mint sok-sok más ember, megfogadtam, hogy jól lefogyok és végre elérem az álomalakomat, de most már tényleg. Erre mit csináltam? Rögtön az év első napján dupla adagot ettem sült malacból meg lencsefőzelékből, közben pedig a karácsonyi sütik maradékaira jártam rá aktívan. Ezt csináltam nagyjából egy hétig, de itt még nem volt minden veszve, mert egy csomó idő maradt az évből. Ám ha január és egyetem, akkor vizsgaidőszak. A sok éjszakai tanulás miatt pedig újabb meg újabb evésrohamok jöttek rám és nyilván egyszerűbb előszedni az édességet, mint csinálni egy jó kis salátát.

A karácsonyra kapott féléves edzőbérletem persze ketyegett, de a vizsgák miatt nem jutottam el, aztán mire mégis el bírtam kezdeni, már február volt, aztán meg március, és valahogy minden visszahúzott, miközben egyre több helyről jött a nyomás, hogy ha bombázó akarok lenni nyárra, akkor kezdjek el ilyen-olyan szuperdiétákat. Mondanom se kell, hogy nem lettem szupermodell a strandszezonra, és nem voltam ezzel egyedül.

Aztán következő évben jött a coach képzés, ahol megkaptam azt az eszközt, aminek köszönhetően most már könnyebben teljesítek különféle magamnak tett fogadalmakat, akár időszakosan. Ez pedig nem más, mint a célkitűzés: a jó cél megfogalmazásának képessége, és a hozzá vezető út felvázolása.

CÉLÁLLÍTÁS ELŐTT

Mielőtt bármibe belevágnánk, fontos megnézni, miért, kinek, minek a hatására akarunk egy célt elérni. Nem mindegy, hogy azért akarok lefogyni, mert az újságban azt írták, hogy most már itt az ideje, különben senkinek se fogok kelleni, vagy azért, mert jelenlegi formámban nem érzem jól magam a testemben és ha ez változna, akkor több lenne az önbizalmam, könnyebben mennék emberek közé. Azon is el lehet gondolkodni, tényleg a testem megváltoztatása vezet-e a szorongásom csökkenéséhez, de ez már bőven egy másik cikk témája lehet....

Könnyebben teljesítünk olyan célt, amit nem kizárólag külső nyomásra tűztünk ki. Persze ha van valami kis ráhatás, külső motiváció, az nem szokott rosszul elsülni, így én, ha belefogok valami új cél elérésébe, keresek magam mellé egy embert, akivel együtt tudunk dolgozni, és aki időnként rákérdez, mit csinálok, hogy állok. A támogató személy jelenléte azért is lehet hasznos, mert együtt könnyebb átgondolni, mi egy esetleges elakadás oka. Mert elakadások még a legjobban eltervezett cél elérése közben is előfordulhatnak, és sokan ilyenkor hajlamosak feladni, ha nincs valami vagy valaki, aki segít átlendülni a holtponton.

EGY MŰKÖDŐ MÓDSZER: A SMART-MODELL

A SMART-modell lényege, hogy a célt ne egy hatalmas hegyként lássuk, aminek valamikor, valahogy fel kell jutni a tetejére, hanem kisebb szakaszokra bontva tegyük megfoghatóvá, leküzdhetővé az előttünk álló feladatot.

A cél a modell szerint:
S - specifikus
M - mérhető
A - akció-orientált, elérhető
R - reális
T - időhöz kötött.

Ilyen szemlélettel közelítve a „Jól akarok kinézni” mondat egész konkrét lépésekbe fordulhat, pláne, ha megválaszoljuk ezeket a kérdéseket:

- Mit jelent nekem az, hogy jól kinézni?
- Ha teszem azt, fogyást, akkor mennyit akarok fogyni?
- Mit kell tennem ahhoz, hogy sikerüljön?
- Milyen határidőt adok magamnak?

A válaszok mentén nem is olyan nehéz eltervezni a lépéseket, ám fontos szem előtt tartani, hogy mivel életkörülményeink folyamatosan változnak, időnként szükség lehet kisebb változtatásokra. Ezek nem jelentik azt, hogy minden elveszett, sőt, ha a változtatások mentén tovább tudunk haladni, az később nagyobb örömforrást fog adni, mint egy teljesen egyenes, zökkenőmentes haladás.

Ám akármilyen jól építjük fel a célunkat és az ahhoz vezető utat, néha van, hogy egyszerűen semmi sem úgy sikerül, ahogy terveztük. Ahhoz, hogy ilyenkor ne veszítsük lendületünket, jó lehet már korábban átgondolni, mi múlik azon, hogy elérjük-e a kitűzött célt, és mi a legrosszabb dolog, ami történhet, ha nem. Ha tudatosítjuk, hogy bármikor közbejöhet valami, és nem dől össze a világ, ha elhibázzuk céljainkat, akkor némileg csillapítható az a negatív érzelemáradat, amibe ilyenkor mind belekerülünk.

Nem egyszerű megtanulni, hogyan kell megvalósítható célokat kitűzni, sok-sok önismereti munkát, próbálkozást igényel, de azt gondolom, bőven megéri belefektetni az energiát, ha cserébe nem kell többet a lejárt edzőbérlet fölött zokogni és arra gondolni, hogy talán majd jövőre.