Ha egy tinédzser szobájára gondolunk, lelki szemeink előtt azonnal megjelenhet a csukott ajtó, ami mögött képzeletbeli kamaszunk hatalmas kupi közepén nyomkodja a kütyüjét. A kütyün pedig nem mást néz, mint a kedvenc előadója minden egyes megnyilvánulását, akinek a poszterei beborítják a falat is, és akiről sok szülő úgy érezheti, túl nagy helyet foglal el a gyerek, vagy akár a család életében. Miért csinálják ezt a tizenévesek, és hogyan lehet erre jól reagálni? Persze, ez a jelenség létezett a nagyszüleink, szüleink életében is, és mi is éltünk át hasonlót. Ahogy egyre többet dolgozom kamaszokkal, azt látom: van, ami nem változik...