„Miért nem eszel? Egyél! Hogy-hogy nem ehetsz? Butaság! Ez csak ilyen divatbetegség! Az ismerősöm mesélte a múltkor, hogy...” Néha mindenki lehet eddig-eddig-eddig a sok önjelölt „szakértővel”. Mert úgy tűnik, az étkezéshez mindenki ért. És mintha nehéz lenne megérteni, hogy ez nincs rendben.

Ha kipróbáltál mindenféle diétát, ha érzelmi evő vagy, ha titokban vagy nem is olyan titokban folyamatosan gyűlölöd a testedet, ha problémás az étkezéshez és az önmagadhoz való viszonyod, ha soha nem tudsz kiélvezni egy evést anélkül, hogy bűntudatod ne lenne utána, akkor tudom, min mész keresztül. Az intuitív evés viszont visszavezethet téged egy testileg-lelkileg egészségesebb ösvényre! Hadd meséljem el, mi is ez valójában!

Aki zenél, az kiélheti benne kreativitását, nagyobb lesz az önbecsülése. Ráadásul a zenélés általában összehozza az embereket. De ha eddig nem tanultunk meg játszani egy hangszeren se, akkor vajon már késő? Érdemes még belefektetni azt a sok-sok órát? Milyen hamar lesz látszatja? Mi lesz, ha ráununk, ha túl sok áldozatot kíván? Milyen módokon tanulhatunk zenét felnőttkorban? 

Veled is előfordult már, hogy egy fogyatékos emberrel nem tudtál kapcsolatba kerülni, mert nem voltál biztos benne, hogy jó a megnevezés, amit használnál a problémájára? Ha igen, nem vagy egyedül. Sokan azért nem mernek kérdezni minket, mert félnek, hogy sértő szavakat használnak. Nem olyan bonyolult ez, mint amilyennek tűnik, azonban van néhány szempont, amit érdemes észben tartani, így jó esetben elkerülhetők lesznek a szóhasználati tanácstalanságból adódó kínos esetek.

Sírni elvileg sohasem szégyen. A sírás az egyik legtermészetesebb módja, hogy kifejezzük a túláradó érzelmeinket, és levezessük a bennünk felgyűlt feszültséget. 

Minden év április negyedik szerdája a vakvezető kutyák világnapja. Kétségkívül elképesztő okosak, kedvesek, fegyelmezettek. Nem szabad őket simogatni, ezt is tudjuk. De milyen az életük, mi van a munkájuk mögött, hogy telnek a hétköznapjaik, és milyen kihívásokkal kell szembenézni, ha az ember egy ilyen kutya gazdija lesz?

Szövevényes emberi viszonyainkban sokszor az vezet kenyértöréshez, hogy nem figyelünk eléggé a másikra, erőltetjük a véleményünket, vagy mi nem adjuk jól tudtára, ha nem tetszik nekünk valami. Így könnyen félremennek a dolgok a legjobb szándék ellenére is. Viszont néhány jó kommunikációs stratégia elsajátítása minőségi változásokat hozhat kapcsolatainkba. 

Nem vagyok még anya, viszont néhány párkapcsolattal a hátam mögött, fogyatékos, vak emberként sok mindent megéltem, tapasztaltam. A személyes élményeim talán tudnak némi támpontot adni azoknak a szülőknek, akik hirtelen nem tudják, mit tegyenek hasonló helyzetben.

Tudod-e, kicsoda Ana, Mia, Cat, Deb és Sue? Ártatlan beceneveknek tűnnek, ha meghalljuk ezeket egy kamaszlány szájából, de a legtöbb esetben nem sorozatszereplőkről beszélgetnek ilyenkor, ha egyáltalán beszélgetnek róla hangosan. Legtöbbször ugyanis nem teszik. Az ilyesmit jobb anonim módon megtárgyalni más anonim lányokkal, olyan fórumokon, ahová a szülők nem igazán jutnak el.

Szeretek cikket írni, de nem szeretem, ha minden cikkemből kiderül, hogy látássérült vagyok. Nem véletlenül: nem akarok én lenni a sokadik vak bloggerlány. Egyszerűen csak ember akarok lenni. Megmutatni, hogy pont ugyanazok a problémák foglalkoztatnak, mint bárki mást, aki jól lát. Persze nem azt mondom, hogy ugyanolyan egyszerűen is oldom meg a mindennapjaimat, mint a látó társaink, de a vakokkal kapcsolatos mítoszokat, tévhiteket, felnagyított legendákat nem szeretem, mert nem érzem magaménak őket – és nem vagyok egyedül ezzel.

Sokat hallunk az iskolai bántalmazásról, talán minden évben egyre többet, és úgy gondolom, nem ok nélkül. Örülök ennek a tendenciának, hiszen nagy szó, hogy az áldozatok mernek beszélni. Kár, hogy ilyen sok időnek kellett eltelnie, ennyi tragédiának kellett megtörténnie, mire a társadalom lassacskán elkezdte komolyan venni az érintett gyerekek segélykiáltásait. Pedig számos szépirodalmi művünk is foglalkozott a témával már jóval korábban is – milyen kár, hogy az ott olvasottak nem csak a fantázia szüleményei... 

Segíteni sokféleképpen lehet, és nehéz is megtalálni, mi a legjobb megoldás egy adott helyzetben. De azt biztosan tudjuk, mi nem működik. Vizsgázók tapasztalatai alapján készítettünk gyűjtést arról, mit NEM szeretne hallani egy megmérettetés előtt álló diák sem.