Kardon Annamari | life coach, viselkedéselemző
Látássértültként nőttem fel, de ez soha nem akadályozott abban, hogy kiteljesítsem a lehetőségeimet. Francia szakon végeztem bölcsészként, később pedig pszichológia szakon folytattam a tanulmányaim. Nyolc éve publikálok, 2017 óta szemléletformáló foglalkozásokat tartok látássérültség témakörében minden korosztálynak. 2019 óta vagyok vakvezető kutyás, így a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola önkéntese. Idén kezdem a pszichológia mesterképzést tanácsadás- és iskolapszichológia specializáción. Emellett fő érdeklődési területem a zeneterápia, illetve a zenészek mentális egészsége.
A kamu-nárcizmus diadala: többet ésszel, mint címkével!
Ha annyi nárcisztikus személyiség élne közöttünk, ahány embert ezzel a diagnózissal illettek már, igencsak nagy bajban lennénk. Nagyobban, mint most – pedig a jelenlegi helyzet sem túl rózsás.
Lélekgyógyászattól coachingon át a pszichoterápiáig: mit csinál a segítő?
Ha az ember krízishelyzetbe kerül, elakad az életében, akkor az egyik legnehezebb feladata annak felismerése, hogy külső segítségre van szüksége. Ám innentől még hosszú út vezet a megoldásig, ugyanis a következő dilemma gyakran a jó szakember kiválasztása az adott élethelyzethez igazítva. Ez természetesen egyénenként változik, de mint coach és leendő pszichológus, megpróbálok egy kis eligazítást adni azoknak, akik nem tudják, mikor kihez forduljanak.
Látva vagy vakon, sírva és nevetve: mozogni jó!
Amikor valaki megkérdez, mit sportolok, és én azt mondom, hoopdance-elek, általában visszakérdeznek, hogy az meg mi? Én pedig elmagyarázom, hogy hulahoppos tánc, amit szerintem mindenkinek ki kellene próbálnia. Nagy koncentrációt igényel, egész újszerű mozdulatok megszokását kívánja meg az embertől, miközben kellemesen visszarepít minket gyerekkorunk egyik elfeledett játékának emlékéhez. És nem is ez a legjobb benne.