Segíteni sokféleképpen lehet, és nehéz is megtalálni, mi a legjobb megoldás egy adott helyzetben. De azt biztosan tudjuk, mi nem működik. Vizsgázók tapasztalatai alapján készítettünk gyűjtést arról, mit NEM szeretne hallani egy megmérettetés előtt álló diák sem.

Nemrég írtam arról, milyen segítő szakember milyen kompetenciákkal rendelkezik, ki mit csinálhat, mit nem csinálhat. A cikk után több olvasó feltette a kérdést: ha már pszichológushoz fordul, honnan tudja, ki lesz a számára megfelelő segítő? 

A célkitűzések fontosak, ám nem mindegy, miképpen próbáljuk megvalósítani álmainkat. Ha azt szeretnénk, valóban teljesüljön, amit elterveztünk, nem árt egy működő technikát ismerve elindulni az úton.

Ha annyi nárcisztikus személyiség élne közöttünk, ahány embert ezzel a diagnózissal illettek már, igencsak nagy bajban lennénk. Nagyobban, mint most – pedig a jelenlegi helyzet sem túl rózsás.

Ha az ember krízishelyzetbe kerül, elakad az életében, akkor az egyik legnehezebb feladata annak felismerése, hogy külső segítségre van szüksége. Ám innentől még hosszú út vezet a megoldásig, ugyanis a következő dilemma gyakran a jó szakember kiválasztása az adott élethelyzethez igazítva. Ez természetesen egyénenként változik, de mint coach és leendő pszichológus, megpróbálok egy kis eligazítást adni azoknak, akik nem tudják, mikor kihez forduljanak.

Amikor valaki megkérdez, mit sportolok, és én azt mondom, hoopdance-elek, általában visszakérdeznek, hogy az meg mi? Én pedig elmagyarázom, hogy hulahoppos tánc, amit szerintem mindenkinek ki kellene próbálnia. Nagy koncentrációt igényel, egész újszerű mozdulatok megszokását kívánja meg az embertől, miközben kellemesen visszarepít minket gyerekkorunk egyik elfeledett játékának emlékéhez. És nem is ez a legjobb benne.