A lélekgyógyász
Bajban vagyok ezzel a szakmával kapcsolatban, hiszen azok az emberek, akik ekként hirdetik magukat, írnak csakrákról, energiákról, oldásról, mindenféle hangzatos dolgokról, csupa olyasmiről, amivel könnyedén bevonzhatják a segítő szakmákhoz nem értő, kapaszkodót kereső, leendő klienseiket. Amennyire tudom, nincs erre hivatalosan elismert képzés.
Ismerek olyan embert, aki úgy nevezi magát lélekgyógyásznak, hogy egy érettségije van, mások természetgyógyász végzettséggel használják a megnevezést, megint mások pedig semmit sem árulnak el arról, mit és hol tanultak. Többször is megpróbáltam beszélgetni e szakma képviselőivel arról, mit is csinálnak pontosan, és milyen tudományos hátterük van, de a nyilvános kommentjeim rendszerint törlésre kerültek, privátban pedig a legtöbben nem válaszoltak, vagy ha mégis, gyakran csak bemásolták azt, amit a honlapjukon írnak magukról.
Nekem nincs bajom azokkal az emberekkel, akik az alternatív gyógyászatban hisznek, azokkal sem, akik azt mondják, vannak emberek, akik tehetséggel születnek, és végzettség nélkül is jó segítők, de mielőtt bárki felkeresne egy ilyen szakembert, fontos utánanézni a hátterének. Az azonban szinte biztos, hogy a lélekgyógyász legtöbbször nem pszichológus vagy terapeuta, és nem is szabad akként tekinteni rá.
Coach
Nos, ez volnék én is. Sokan nem veszik komolyan a coachokat, hiszen nagyon sokan vagyunk, és a salátatörvény előtt gyakorlatilag bárki nevezhette így magát, ettől függetlenül ez is egy a sok segítő szakma közül. A néhány hónapostól az egyetemi képzésig mindent lehet találni a témában, és némelyiket viszonylag könnyű elvégezni. De ha az ember szétnéz egy magát coachnak mondó személy honlapján, könnyedén kiszúrhatja, ki az, aki valóban ért ahhoz, amit csinál. (Vagy ha a honlapról nem is, az első beszélgetés közben mindenképp.)
A coach ugyanis a tévhitekkel ellentétben nem életvezetési tanácsadó. Nem fogja megmondani, és nem is mondhatja meg, mit csinálj. Segítő kérdésekkel vezet a közösen kitűzött cél felé. A folyamat általában 6-10 ülésből áll, és a jelenre, illetve a jövőre koncentrál. A coach nem foglalkozik a múlttal, főleg nem traumafeldolgozással és hasonlókkal, viszont sok-sok hasznos gyakorlati feladattal segíti a kliensét anélkül, hogy konkrét tanácsot adna. Visszajelzést kapnak tőle a kliensek, de ebben se szerepelhet arra vonatkozó utasítás, hogy mit csináljon a hozzá forduló ember. Egy jó coach folyamatosan képzi magát, előadásokra, workshopokra jár, olvas, tanul. Persze ezt nem lehet számon kérni rajta, de ha a végzettségére rákérdezve csak homályos mellébeszélést kapunk, akkor valószínűleg rossz helyen vagyunk.
Mediátor
Az előzőhöz hasonlóan ők is a legkülönfélébb tanfolyamokon képződhetnek. A coach is tanul mediációt, de ettől még nem lesz mediátor, ahogy a mediátor se lesz coach attól, hogy tanul róla. Sokan azonban párhuzamosan űzik a kettőt, hiszen nagyon szépen kiegészíti egymást a két szakma.
A mediátor olyan esetekkel foglalkozik, amikor két vagy több ember között merül fel konfliktus. Ez akár indulhat a szomszédok virágcserepei és macskái miatt kitörő ellenségeskedéstől, jelentheti a szülő-kamasz konfliktust, érintheti egy válás békés elrendezését. Ők is többnyire a jelennel foglalkoznak, gyakran specializálódnak különböző területekre, mostanában egyre többen foglalkoznak párkapcsolatokkal. A párkapcsolati mediáció azonban nem párterápia, hiszen utóbbihoz legalább végzettség szükséges.
Mentálhigiénés szakember
Ez a megnevezés már egyetemi végzettséghez kötött. Általában az erre képződő emberek már valamilyen segítő szakmából jönnek: pszichológusok, szociális munkások, tanárok, lelkészek gyakran választják például ezt az irányt. A mentálhigiénés szakember korábbi képzésében megszerzett tudásra alapozza a lelki egészség megőrzését szolgáló segítő beszélgetéseket. Nem diagnosztizál, nem gyógyít.
Művészetterapeuta és társai (zeneterápia, irodalomterápia stb.)
Sokan pszichológus diplomával végzik el ezeket a képzéseket. Ám számos képzés van, amely más, a bölcsészet, vagy a pedagógia, szociális szféra valamely ágához kapcsolódva is elvégezhető. Így
hallottam már például vegyészmérnökből lett zeneterapeutáról és tanárból lett biblioterapeutáról is.
Az általuk tanult módszerrel végezhetnek terápiát, de nem hirdethetik magukat pszichológusként, és nem is láthatnak el pszichológusi kompetenciákat igénylő feladatokat. Éppen ezért gyakran pszichológusokkal együttműködve dolgoznak.
Pszichológus
Talán róluk hallunk a leggyakrabban, mégis velük kapcsolatban terjed a legtöbb mítosz. Magyarországon a képzés legalább öt év. Az első három év után viselkedéselemző diplomát szereznek a hallgatók, és a kétéves mesterképzés után lesz belőlük pszichológus. Itt már különböző irányok felé orientálódnak, mint például a tanácsadás vagy a klinikai vonal, ám a szakpszichológus megnevezésig még hátravan nekik egy két-, illetve klinikai irány esetén négyéves szakképzés. Mentális betegségekkel a klinikai szakpszichológus foglalkozhat, de gyógyszert ő sem írhat fel, azt a pszichiáter teheti meg, akinek orvosi diplomája van és erre épült a további képzése.
Pszichoterapeuta
Az a szakorvos vagy klinikai szakpszichológus használhatja ezt a címet, aki letette a pszichoterapeuta szakvizsgát, amelynek feltétele egy már meglévő szakvizsga, sok-sok gyakorlati tapasztalat és különböző pszichoterápiás módszerek ismerete, ezekben szerzett gyakorlati és elméleti tudás. A pszichoterapeuták szaknévsora megtalálható az interneten, itt ellenőrizhető, ki az, aki esetleg jogosulatlanul használja ezt a címet.
Pszichiáter
A pszichiáter orvosi egyetemet végzett, majd szakvizsgát tett pszichiátriából, ami a lelki betegségek biológiai hátterével foglalkozó ágazat. Pszichiáter is végezhet pszichoterápiát, de csak valamilyen pszichoterápiás módszerben való jártasság és pszichoterapeuta szakvizsga után.
Persze a listám tökéletlen. Ha minden egyes módszerről, minden létező specializációról írnék, soha nem érnék a végére. Ráadásul nem is mindig olyan egyszerű ez, amilyennek tűnik, hiszen van coach alapvégzettségű pszichológus, pszichológus alapvégzettségű coach vagy mediátor, bölcsész alapvégzettségű művészetterapeuta. Aztán ott vannak a különféle módszerspecifikus képzések, amelyeket sok pszichológus elvégez, mint például a pár- és családterápia, különféle relaxációs technikák, és még sorolhatnám. Ám nem biztos, hogy mindegyikük feltünteti az összes megszerzett képzettségét a neve mellett, úgyhogy a legjobb, ha nyíltan rákérdezünk arra, amit tudni szeretnénk.
Nagyon sok esetben egyébként sem a végzettség lesz a döntő, hanem az emberi tényező, a bizalom megléte, hiszen enélkül az egész nem ér semmit.
Ajánljuk még: