Így válassz pszichológust (és így hagyd ott, ha azt szeretnéd)

Pszicho

Így válassz pszichológust (és így hagyd ott, ha azt szeretnéd)

Nemrég írtam arról, milyen segítő szakember milyen kompetenciákkal rendelkezik, ki mit csinálhat, mit nem csinálhat. A cikk után több olvasó feltette a kérdést: ha már pszichológushoz fordul, honnan tudja, ki lesz a számára megfelelő segítő? 

A válasz sokrétű és sok oldalról lehet megközelíteni a kérdést: első körben ezért arról írok, milyen nehézségekbe ütközhetünk, amikor szakembert keresünk, a későbbiekben pedig írok majd a különféle irányzatokról, módszerekről, amelyekkel találkozhatunk és arról, melyik milyen típusú probléma esetén lehet jó megoldás.

Mindenek előtt: gratulálok!

Először is, ha eljutottál addig, hogy segítséget kérj, légy nagyon büszke magadra! Talán ez az egyik legnehezebb lépés, amit megteszünk az önismereti utunk, gyógyulásunk során. Sokan évekig várnak, halogatják, hogy terápiába induljanak, pedig tudják, hogy menni kéne – ha egyelőre ebben a cipőben jársz, tudd: ez is természetes.

Az időhúzásnak számos oka lehet, az egyik legerősebb az, hogy aki nem vett részt terápiában korábban, nem feltétlenül tudja elképzelni, mire számíthat, miben lesz ez más, mint egy baráti beszélgetés azonkívül, hogy itt még fizetni is kell azért, hogy valaki meghallgassa a bajunkat. Mások attól félnek, hogy a pszichológus egy agyturkász, aki kiolvassa a gondolataikat és belemászik az életükbe. Megint mások pedig nem tudják elképzelni, miért állhat érdekében egy szakembernek az ő gondjukkal-bajukkal foglalkozni, ha ő is csak emberből van és megvan neki a maga problémája. Aztán ott vannak az anyagiak, az időhiány és még sorolhatnám... Ezeken túljutni nem könnyű, úgyhogy aki eljutott odáig, hogy tényleg elmenjen egy pszichológushoz, már jó úton jár. Mert természetesen nem olyan lesz ez a kapcsolat, mint egy barátság és nem is egy gondolatolvasóval beszélgetünk majd. Csak egy emberrel, aki segíteni akar nekünk, aki a hallgatásával és kérdéseivel kísér, támogat bennünket. 

Azt azonban nem könnyű megtalálni, ki a nekünk való szakember, vagyis ki az, akivel elég jó a kémia ahhoz, hogy a gyógyuló kapcsolat kialakulhasson.

Mi alapján válasszunk?

A választás első körben történhet lakóhely, vagy éppen árazás alapján, esetleg megismerhetünk egy terapeutát ismerősök ajánlása útján, vagy csak az interneten böngészve, ha sokat olvasunk az adott pszichológus cikkei közül és szimpatikussá válik.

Sokan az ilyen utánaolvasásos módszert és/vagy az ismerősi ajánlást részesítik előnyben, de ekkor is előfordulhat, hogy aki a legjobb barátomnak jó volt, az engem idegesíteni fog, vagy teljesen más módszerrel dolgozik, mint amire nekem szükségem van, vagy előfordulhat, hogy a terapeuta élőben nem azt a benyomást kelti, amit a cikkeiben, és csalódunk. 

Az igazság az, hogy nincs tuti módszer, mindenkinek más válik be. Jó lehet egy „körzetes” terapeuta is, a barátunk javaslata is működhet és persze a saját kutakodás is eredményre vezethet. De egyik megközelítés sem garantálja a sikert. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, ha elindulunk, beszélünk valakivel, akár beválik, akár nem, előrébb leszünk: megismerjük magunkat is egy új helyzetben, és tisztább képet kapunk arról, mire is van szükségünk egy pszichológustól, így ha úgy hozza a helyzet, hogy új szakembert kell keresnünk, már előbbről indulunk. 

Honnan tudjuk, hogy váltani kell? 

Ha azt is éreznénk az első találkozáskor, nem vált be a terapeuta, nem érdemes az első ülés után váltani, egyszer még mindenképp célszerű visszatérni és feltenni bizonyos kérdéseket. Meg lehet kérdezni, milyen módszerrel dolgozik az illető, és azt is el lehet mondani neki, ha egyelőre nem érezzük az összhangot, hogy nehezen nyílunk meg. Tudni fogja, hogy abban a módszerben, amit ő használ, ez jelent-e akadályt. Van ugyanis olyan irányzat, ahol a pszichológus kötődést alakít ki a klienssel, hogy ezzel a kötődéssel tudjanak később dolgozni, de van, ahol ennek nem vagy nem feltétlenül kell megtörténnie. Ám ha a sokadik alkalommal is úgy érzed, hogy nem ő az, akkor érdemes elgondolkodni a váltáson. 

Ugyanígy a másik oldalon: a szakembernek kötelessége jelezni, ha úgy érzi, az ő módszere nem a megfelelő, és elmondania, mit ajánl, esetleg a továbbiakhoz egy másik kolléga elérhetőségét is megadhatja.

Ha továbbküld az első pszichológus, vagy ha te döntesz úgy, hogy továbbállsz, az nem szégyen, nem ciki, nem a te hibád, nem az ő hibája. Nem lettél kidobva, reménytelen esetnek titulálva, és nem is vagy gyáva, szerencsétlen!

Előbb-utóbb mindenki megtalálja a maga segítőjét. Ritka az az eset, hogy egy embernek egyszerűen nem lehet segíteni, ha az illető tényleg ki akar jönni abból, amiben van.

Milyen módszerek érhetők el? 

Az analitikus terápia
akkor lehet jó neked, ha nem félsz attól, hogy az alkalmak során elmélyedj a múltadban, a gyerekkorodban.

A DREAM-terápia az álmokra, az álommunkára koncentrálva fejti ki a hatását, így akkor lehet a te irányod, ha nyitott vagy arra, hogy ezekkel dolgozz.

Az integratív pszichoterápiában számos nemzetközileg elismert módszer kapcsolódik össze, valamint jelentős szerepet kap a módosult tudatállapot.

Családterápiát akkor célszerű választani, ha a családban olyan konfliktusok állnak fenn, amiknek a megoldásához szükség van külső fél bevonására. Fontos kiemelnem, hogy ez akkor tud hatékonyan működni, ha a család minden tagja aktívan jelen van a terápiában, így mindenképpen csak közös megegyezés után érdemes elkezdeni.

A csoport-pszichoterápia gyakran jó elindulás lehet azoknak az embereknek, akik tartanak egy egyéni terápiától, hiszen itt egy biztonságos közegbe érkezünk, és a folyamatban végig részt vesz egy szakember, aki tudja helyesen irányítani a csoporton belüli történéseket. Nagyfokú emberi nyitottság kell ahhoz, hogy az ilyen alkalmak működni tudjanak.

Csoportterápiának szokták nevezni a különféle művészetterápiás csoportokat, illetve bármilyen segítő közösséget, ahol terápiás munka folyik. A különböző relaxációs módszereket is gyakran ebben a formában lehet elsajátítani. A csoportos terápiák közé tartozik a pszichodráma módszere is. A spontán önkifejezés megélése által segíthet az élet számos területén, az önismereti út elkezdésének egyik kedvelt formája ez.

Az individuálpszichológia elvei szerint működő terápia a társadalomban való eligazodást, az abba történő sikeres beilleszkedést segíti. Az egyénre közösség részeként tekint, így fejleszthető vele az együttműködés az élet különböző területein.

A különböző relaxációs módszerek elsajátítása különösen ajánlott a szorongásra hajlamos, illetve stresszes életet élő emberek számára. A tévhitekkel ellentétben ezen módszerek elsajátításához a legtöbb esetben nincs szükség semmilyen vallási meggyőződésre, irányultságra.

A személyközpontú pszichoterápiában a hangsúly az emberen, mint egyéniségen van. Erre a módszerre jellemző a feltétel nélküli elfogadás és a pozitív szemléletű megközelítés. Gyakran használják szervezetfejlesztésben, a coaching-irányzatok pszichológiai hátterében is jelentős szerepe van.

A kognitív viselkedésterápiát legtöbbször klinikai környezetben alkalmazzák, legismertebb területe a különféle fóbiák kezelése. Fontos kiemelnem, hogy a terápia során mindenképpen szembe kell nézni a fóbia tárgyával, így nagyfokú elhatározás kell hozzá. A terápiás keretek betartásával azonban ez teljes biztonságban történik, a szakember végigkíséri a klienst a folyamaton.

Összességében csak bátorítani tudok mindenkit, aki még hezitál, hogy elküldje-e azt a bizonyos e-mailt, vagy felhívja-e azt a telefonszámot, amit már annyiszor felírt!