Ezért kell néha önzőnek lenni

A legtöbbünknek van az ismerősei között legalább egy olyan ember, aki olyan önző, hogy kerüljük a társaságát, és végképp nem jut eszünkbe szívességet kérni, várni tőle. Ők azok, akiknek fel sem tűnik, milyen fájdalmat vagy kárt okozhatnak másoknak a szavaikkal vagy tetteikkel. Nem véletlenül nem ők a legnépszerűbbek a környezetünkben.

Tehát az önzetlenség népszerűbb tulajdonság, mégis érdemes olykor magunkra gondolni és úgy cselekedni, hogy az nekünk legyen jó – persze, közben nem bántva másokat. Egy kicsit olyan ez, mint amikor valaki nem tud, nem akar nemet mondani, mert attól tart, hogy akkor mások majd rosszat gondolnak róla. Pedig a saját kiegyensúlyozottságunk és test-lelki egészségünk érdekében fontos, hogy ne mosódjon össze az önzetlenségünk a „baleksággal”. Ha sosem mondunk nemet, ha másokra szánjuk az időnket és energiánkat,

fennállhat a kiégés veszélye, ami még a fizikai és mentális egészségünk kárára is mehet.

Ha azonban gondoskodunk saját magunk jólétéről is, könnyebben és hatékonyabban tudunk a továbbiakban mások segítségére is lenni.

Lehet kérni is

Mindenkinek van olyan helyzet az életében, amikor segítségre van szüksége. Ennek ellenére gyakran érezhetjük úgy, hogy emiatt gyengének, alkalmatlannak néznek majd bennünket, és inkább nem szólunk senkinek, próbáljuk egyedül megoldani a problémánkat. Bezzeg, ha más kér segítséget tőlünk! Máris azon gondolkodunk, hogyan húzhatnánk ki a pácból. Nem szégyen segítséget kérni, főleg, ha alkalomadtán visszaadjuk azt akár annak, aki nekünk segített, akár másnak. Fölösleges ezek miatt a helyzetek miatt stresszelni magunkat – egyszer adunk, máskor kapunk. Ez így van rendben!

Mindenkinek kötelező a pihenés

Amikor úgy érezzük, elfáradtunk, csak le szeretnénk ülni és nem csinálni semmit: lelkifurdalás nélkül tegyünk a kedvünkre. Néha erre is szüksége van a szervezetünknek. Szakítsunk időt a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra is, munka után ne vállaljunk el újabb munkát, és nem kell minden találkozóra, bulira igent mondani, ha fáradtnak érezzük magunkat. Kivéve természetesen, ha éppen egy vacsora tölt fel! 

Az a bizonyos énidő

Az előzőből is következik: mindenkinek szüksége van arra, hogy egy kicsit magában legyen és olyasmikkel töltse a szabadidejét, amiben örömét leli. Ez lehet a sportolás, olvasás, valamilyen szépségprogram, egy nagy séta, vagy csak egyedül bezárkózni a lakásba és élvezni a magányt, amikor végre azt csináljuk és úgy, ahogyan nekünk jólesik.

Mérgező emberek, mérgező kapcsolatok

Talán éppen eljött az ideje, hogy véget vessünk egy kapcsolatnak, egy munkának vagy egy kellemetlen élethelyzetnek. Soha nem könnyű szakítani egy számunkra korábban fontos személlyel vagy helyzettel, esetleg új városba költözni vagy felmondani a munkahelyünkön. Ha azonban rosszul érezzük magunkat egy kapcsolatban vagy gyomorgörccsel lépünk be a munkahelyünkre, talán régen eljött az ideje a változásnak. Ez a változás pedig azt jelenti, hogy magunkat helyezzük az első helyre, megnézzük, ki és mi a jó nekünk.

Adok-kapok

Az emberi kapcsolatok egyik fontos jellemzője a kölcsönösség és az együttműködés, amelynek során adunk a másiknak és kapunk is tőle: méghozzá úgy, hogy az utóbbit nem kell külön kérni. Ha azonban azt vesszük észre, mindig csak mi adunk, de vissza nem kapunk semmit, talán nem a megfelelő emberre szánjuk az időnket és az energiánkat. Például a lakás kitakarítása vagy a vacsora megfőzése nem egyszemélyes projekt, az mindkét fél érdeke. Beszéljük át a házirendet, tegyük tisztába, hogy kinek mi a feladata, ki hogyan veszi ki a részét az otthoni teendők közül. De igaz ez az élet más területeire is, legyen az barátság, munkatársi kapcsolat vagy bármilyen érzelmi adok-kapok. Ne hagyjuk, hogy kihasználjanak bennünket, nekünk is jólesik kapni, még ha udvariasságból mindig csak annyit mondunk: „ugyan már, erre tényleg semmi szükség”… Pedig bizony nagyon is van.