Mérgező munkahelyek: van megoldás, ha változtatnál!

Pszicho

Mérgező munkahelyek: van megoldás, ha változtatnál!

Minap kávézás közben mosolyogva hallgattam, ahogy a barátnőm csillogó szemmel, szinte levegőt sem véve mesél a munkahelyéről. Nem magáról a munkáról, hanem a közösségről, kollegákról, vezetőségről, akikkel már lassan egy éve együtt dolgozik: „Tündi, el sem hiszem, hogy egy ilyen helyen dolgozhatok, ahol figyelembe vesznek minket”. Néhány nap múlva már egy másik ismerősömmel kezdtünk diskurzusba, amikor megjegyezte, ha így folytatódik, ő elhagyja Erdélyt, mert egyre több energiáját emészti fel az, hogy nap mint nap be kell menjen abba a közösségbe, ahol dolgozik.

Magam is (ismét) elgondolkodtam ezen beszélgetések hatására: mitől lesz jó egy munkahely? A szakirodalom szerint az ördög a részletekben rejlik, sok apró tényező hozzájárulhat, hogy miért nem jó a munka, mégis: négy pontban összegyűjthetjük a leggyakoribb tényezőket, amik mérgezik a munkahelyi légkört.

  1. Pletykák

A munkahelyi pletykálkodás egy nagyon gyakori jelenség, aminek előbb vagy utóbb, de mindenki részese lesz valamilyen formában; lehet elkövető, lehet a hallgatóság egyik tagja, de a pletyka tárgya is. A rosszindulatú, folyamatos pletykálkodás nemcsak a szóbeszéd tárgyává tett személyre, hanem magára a munkahelyre is káros hatással van. Rombolja a munkamorált és a bizalmat, hisz egyre nehezebb lesz eldönteni, hogy mi igaz és mi nem, emellett egyre nehezebb lesz felmérni, hogy ki az, akiben meg lehet bízni. Mivel pletykálkodó emberek között nemigen működik a nyílt és hatékony kommunikáció, a folyosói összesúgások, illetve a „fagyos levegő-szindróma”, gátolja azt, hogy a problémákat könnyedén megoldhassuk, illetve butaságokból kerekednek óriási félreértések. 

  1. Megfélemlítés (mobbing)

A munkahelyi mobbing, másnéven pszichoterror egy olyan folyamat, amiben a kollegák vagy maga a vezető, különböző inzultusoknak, zaklatásoknak teszi ki egy vagy több társukat. Az ellenségeskedéseknek nagyon sok esetben nincs racionális oka, sokkal inkább érzelmi jellegű; ellenszenv, irigység miatt alakul ki.

Babs Ryan, amerikai szerző, az American’s Corporate Brain Drain című könyvében állítja, hogy az elkövetőknek csupán egy százalékát bocsátják el a munkahelyről, a sértett pedig mindaddig ebben a szerepben marad, amíg fel nem áll az asztaltól.

  1. Mikromenedzsment

Ray Williams, vezető coach, A vihar szeme: Hogyan alakítják át a kaotikus munkahelyet a tudatos vezetők című könyvében, a mérgező légkörért a diszfunkcionális vezetőket teszi felelőssé. Úgy véli, ha ilyen helyzettel kell megküzdeni egy munkahelyen, az arra utal, hogy a menedzsment részéről hiányzik a konstruktív visszajelzés, helyette marad a kritizálás és a cinizmus. Ha a vezetőnek nincs szilárd értékrendje, a ráhagyós és a diktatórikus vezetésmód között lavírozik, még nehezebb vele dolgozni. 

Ilyen munkahelyeken jellemző az is, hogy a beosztottaknak ritkán emelik ki az erősségeit, amitől méginkább elbizonytalanodhatnak, erre pedig még egy lapáttal rátehet, ha a munkát úgy szervezik, hogy a munkavállalók versenyezzenek egymással. Ennek a csatának a teljesítménymutató az egyik fő támogatója, ami által a figyelem az egyénre kerül, nem a csoport teljesítményére, viszályt szítva ezzel az alkalmazottak között.

  1. Ha mindenkit az ego vezérel

Ha a személyek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak önmaguknak, nehézzé válik a csapatmunka. Persze fontos, hogy ismerjük képességeinket, erősségeinket (és gyengeségeinket), ugyanakkor ha túlzottan énfókuszú, esetleg nárcisztikus kollégákkal van dolgunk, valószínűleg nem a legjobb a hangulat az irodában.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által megfogalmazottak szerint, a nárcizmus patológiásnak számít, ha az egyén tökéletességről, felsőbbrendűségről fantáziál, egyre fokozott az imádat és a figyelem iránti igénye, bármire feljogosítva érzi magát, hajlamos másokat kihasználni. Egy patológiásan nárcisztikus munkatárs vagy vezető káros hatással lehet környezetére azáltal, hogy magát feljebbvalónak kikiáltva, kevés figyelmet fordít a többiek mentális és lelki jólétére. Ezek az emberek szeretnek másokat vesztesként beállítani, míg ők maguk mindig a győztes szerepében tetszelegnek. Nem létezik velük kapcsolatban középút: vagy szövetségesek, vagy ellenségek vagyunk. Diagnózist felállítani persze nem a mi tisztünk, azonban sokat segíthet a mindennapokban az, ha rálátunk, miként működnek ezek az emberek.

MIT TEHETÜNK?

Sajnos sokszor nem rajtunk áll, hogy új munkahelyünkön milyen légkör fogad bennünket, azonban azt mi döntjük el, hogyan reagálunk egyes élethelyzetekre. Gary Chapman, Harold Myra és Paul White egy egész könyvet szentelt ezen túlélőmechanizmusok ismertetésére, a Mérgező munkahelyek című kötetben, amelyből jómagam most hat támpontot jegyeztem fel:

  1. Húzzunk világos határokat

Tegyük egyértelművé, hogy mire vagyunk hajlandóak és mire nem, és ezt adjunk a másik fél tudomására. 

  1. Ne engedjünk a hamis bűntudatnak

Előfordulhat, hogy a környezetünk minket okol másvalaki hibája miatt, vagy a szemünkre veti, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt a feladatunk elvégzésekor. A diszfunkcionális személyek gyakran próbálnak bűntudatot kelteni másokban, azonban ha tisztában vagyunk erősségeinkkel, gyengeségeinkkel és ezeken képesek vagyunk dolgozni fejlődésünk érdekében, akkor nincs miért szégyenkeznünk, ne engedjünk az efféle érzelmi zsarolásnak.

  1. Helyezzük tágabb perspektívába a dolgokat

Ha úgy érezzük, hogy a jelen helyzet fölénk tornyosul, és nem tudjuk a maga valóságában látni, ezáltal megfelelően kezelni, keressünk valakit a környezetünkben, akiben megbízunk, aki objektíven és bölcsen gondolkodik. Ismertessük helyzetünket, majd hallgassuk meg a másik fél véleményét, hogy mi magunk is friss szemmel tudjunk ránézni a történtekre.

  1. Nézzünk szembe a munkanélküliség lehetőségével

Felelős felnőttként elvárásnak érezhetjük, hogy csak egy új helyről származó munkaszerződéssel a zsebünkben adjuk be a felmondásunk, de ember tervez, Isten végez, nem mindig tudjuk terveink szerint kivitelezni a váltást. Mielőtt meghoznánk a döntést, mérlegeljünk: mi a nagyobb ár, maradni a munkahelyen és cipelni az ezzel járó terheket, vagy az átmenetileg munkanélkülivé válni?

  1. Ne akarjunk bosszút állni

Egy kínai mondás szerint a bosszúálló, a bosszú pillanatában két sírt ás meg, amiből egyet saját magának készít elő. Ne engedjük, hogy a csalódottságunk, dühünk ilyen formában törjön utat magának, ezt az energiát inkább fordítsuk a pozitív célok megfogalmazására.

  1. Szánjunk időt a testmozgásra

Ha a lélek összetörik, akkor csak idő kérdése és a test is megbetegszik. A sport energiát adhat, jó feszültséglevezető, ráadásul az énképünket is javíthatja! Egészségesnek az az ember mondható, akinek teste, lelke, elméje összhangban van, ezért fontos, hogy időt és figyelmet szenteljünk magunkra.

A legfontosabb: ne hallgassunk azokra a hangokra, amik azt mondják egy-egy kínos szituáció lefestése után, hogy „ez a munkával jár”„tegyél úgy, mintha semmi nem történt volna”„viselkedj felnőttként, ne problémázz annyit”. 

A megaláztatás, a tiszteletlenség egy munkának sem lehet a törvényszerű velejárója. Mérlegeld lehetőségeidet, hogy kitől kérhetsz segítséget, van-e hova menned, ha váltanál. Keresd a lehetőségeket a változásra, a légkör jobbá tételére, de soha ne hidd el azt, hogy egy ilyen helyzet rendben van!

Ajánljuk még: