Ha azt kérdezik tőlem, hogy a tengerpartot vagy a hegyeket szeretem jobban, akkor azt mondom, ez attól függ, épp hol vagyok. Amikor a partról nézem, ahogy felkel a nap, azt érzem, hogy ennél gyönyörűbbet és megnyugtatóbbat el sem tudok képzelni. Ha hegyet mászunk, átélem, hogy ennél csodálatosabb kilátás és szabadságérzés nem létezhet. Most hegyen-völgyön át szeretnélek elkalauzolni titeket Erdély szívébe. Olyan helyeket mutatok, ahol szinte minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelő kikapcsolódást.

Az első nagysikerű könyve után nemrég jelent meg Steigervald Krisztián generációkutató legújabb munkája: Generációk harca a figyelemért — hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? címmel. Szerinte a 21. század legfontosabb képessége az önismeret lesz. Többek között arról beszélgettünk vele, hogyan fog megváltozni az emberi agy, hogyan váltja fel a lineráis gondolkodást a szakadozott, és milyen generáció követi az alfát.

A nyári szünet elkezdődött, így felmerült a kérdés: hogyan tölthetnék a gyerekek hasznosan (is) ezt az időszakot. Szabó Róbert Csaba marosvásárhelyi íróval, szerkesztővel többek között arról beszélgettünk, mit tehetnek ez ügyben a szülők, és hogy mit olvashatnak a fiatalok a kötelező háziolvasmányok  ̶h̶e̶l̶y̶e̶t̶t̶  mellett – igazi örömmel.

Bármire is gondolhatott Karinthy, amikor a nyelv megújításáról beszélt, valószínűleg vitába szállna egyszer-egyszer a fiatalokkal az után érdeklődve, hogy ezt mégis, hogy gondolták? 

Sokszor biztonságosabbnak tűnhet távol tartani a gyerekeket a konyha veszélyes eszközeitől. Nehéz rászánni magunkat arra, hogy az adott feladatot kétszer annyi idő alatt, iszonyatos piszok árán végezzük el, de a gyerekkel együtt. Ha azonban őket is bevonjuk a főzés folyamatába, a fejlődésük számos területére hatni tudunk. Arról nem is beszélve, hogy ez egy közös program. Tarr Anita fejlesztőpedagógussal együtt kerestük a választ arra, pontosan milyen területek fejlődésére hathat ez a közös munka.

Azt már minden bizonnyal mind tudjuk, hogy amit gyerekkorunkban a „kutya fája”-ként emlegettek, az nem a kutyának a fája, hanem egész más gondolatok szülték a felkiáltást. Nemrégiben ismét nosztalgiaórát tartottunk a családban, és kiderült, hogy a szüleink még mindig meg tudnak lepni új kifejezésekkel, amelyekkel gyerekkorunkban bolondítottak minket, hogy ne értsük, miről beszélnek.

Ha egy gyermeknek nehéz a külvilágból érkező információkat feldolgozni (pl. a hallást, látást, ízlelést, bőrérzékelést, egyensúlyt érintő ingereket), elképzelhető, hogy szenzoros feldolgozási zavara van. Különböző életkorokban más-más tünetek jelentkezhetnek – nem árt odafigyelni az intő jelekre.

Ha egy fesztiválon még nincsenek helyén a sátrak, nem állnak készen a standok, nincs agyonterhelve a wifi, és nem kell várnod majd’ egy órát, hogy zuhanyozni tudj, akkor valószínűleg a mínusz egyedik napon vagy, és a szervezők csapatát erősíted. És annál kevés jobb érzés van.

Szülőfalum, Bogdánd, „koordinátáit” egyszer már ismertettem. Ha valaki Szért, községünk másik magyar faluját is meg szeretné látogatni, nem kell sokkal messzebbre mennie. De érdemes! Itt örvendezteti meg a múlt a ma emberét is; mert amikor újrajátsszák a régi lakodalmakat, annak mindenkor közösségépítő ereje van.

Az ősbizalom a testet és a lelket átitató hit abban, hogy a világ megtart bennünket, számíthatunk magunkon kívül másra is. Ha a gyermekben megvan ez az elemi biztonságérzet, akkor bátran fog elindulni az emberek és a világ felé egyaránt. Ha pedig sérül ez a bizalom, nemcsak a párkapcsolatban, de az élet minden területén nehezebb dolgunk lesz. Jó hír, hogy a mesék abban is segíthetnek, hogy ezt az erőt a gyermekek megtapasztalják, elhiggyék. 

Sokaknak ismerősek lehetnek az Esőember vagy a Nevem Sam című filmek, de elég csak Monkra, a flúgos nyomozóra, vagy Sheldon Cooperre, az Agymenők című sorozat szereplőjére gondolni. Közös bennük, hogy az autizmus-spektrumzavar széles skáláján helyezkednek el mindannyian. Bár egyre többet tudunk az autizmusról, mégis (részben pont ezeknek a filmeknek köszönhetően) számos tévhit él a köztudatban az érintettekről. 

A közösségi munkának, kalákának régi hagyománya van a családunkban. A munka szeretete mellett még egy fontos tudásra tettünk szert a felnőttek között: a jóízű étkezéshez a kulcs a közösség – a közös sütés-főzés, evés-ivás, amelyben nap végére kiteljesedik a jól végezett munka öröme.