„Önmagam ellen játszottam, míg nem volt önismeretem” – egy erdélyi lány, aki a román rögbiválogatottban tanulta az életet

„Élénken él még most is bennem az utolsó perc, amit leigazolt játékosként éltem meg a pályán. Egy hirtelen irányváltoztatás után, a földön feküdve mosolyogtam. Még nem éreztem a fájdalmat az adrenalin miatt, csak hálát és beteljesedést éreztem, mert álltam a szavam: addig játszottam, amíg a szervezetem bírta, és nem bántam semmit” – meséli Matei Linda erdélyi testnevelőtanár, egykori válogatott rögbijátékos, aki kérésünkre felidézte, mi vitte a pályára, majd mi tartotta ott, és mindeközben mennyi mindent tanult az élettől, az életről.

Lehet-e mindig a tanárnak igaza, és ha igen, miért nem?

Többnyire nagyszerű tanáraim voltak, akik mertek hibázni. És akadt olyan is, aki sosem ismerte be, ha esetleg rontott. Mindegyikőjüktől tanultam valamit az emberségről és a tanárságról, aztán igyekeztem ezt a sok-sok tudást akkor sem feledni, mikor a katedra túloldalára kerültem. Szükségem is volt rá. 

„Elfutott az anyajegyem, pedig szeretem anyát” – egyszeri csodák az óvodánkból

Néhány hete épp a gondjaimra bízott emberpalántát kisértem haza az óvodából, miközben zúgolódni kezdett, hogy mennyire éhes. Hát igen, ez történik, ha valaki egész nap nem eszik szinte semmit – tettem hozzá. „De megettem mindent, csak véletlenül egy legyet is, ami kiette az egészet a pocakomból. Ezért vagyok éhes!” – magyarázta, én pedig megértően bólogattam. Akinek ilyesmit kellett elszenvednie a nap folyamán, az szó nélkül megérdemel bármit, amit kíván.

Bezzeg a mi időnkben így szerettünk
Épp az esti szaladásunkat teljesítettük nemrég, amikor egy idős párra lettünk figyelmesek, amint előttünk sétálnak: kézen fogva, beszélgetve, kacarászva. Úgy tippeltük, hogy talán hatvan-hetven év között lehetnek. Mosolyogtunk, majd egyetértően egymásra néztünk a lakótársammal: ezt jó volt látni. Olyan sokszor halljuk idős emberektől, hogy „bezzeg a mi időnkben”, viszont azt csak ritkán látjuk, hogy mit is jelent ez a nagy tudás a gyakorlatban. Egy biztos: valamit csak tudhatnak egyes szépkorúak a szerelemről, amit eltanulnék tőlük. Felkerestem hát egy számomra hiteles bácsit, Ferenc bácsit Kolozson, és igyekszem átadni nektek, amit tőle hallottam.
Torockótól Vajdahunyad váráig: öt kihagyhatatlan látnivaló Kolozsvár vonzáskörzetében

Ha azt kérdezik tőlem, hogy a tengerpartot vagy a hegyeket szeretem jobban, akkor azt mondom, ez attól függ, épp hol vagyok. Amikor a partról nézem, ahogy felkel a nap, azt érzem, hogy ennél gyönyörűbbet és megnyugtatóbbat el sem tudok képzelni. Ha hegyet mászunk, átélem, hogy ennél csodálatosabb kilátás és szabadságérzés nem létezhet. Most hegyen-völgyön át szeretnélek elkalauzolni titeket Erdély szívébe. Olyan helyeket mutatok, ahol szinte minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelő kikapcsolódást.