Kürti Tünde

Kutatások – és tapasztalatok – szerint szinte mind kaptunk már olyan ajándékot, aminek valójában nem örültünk. A jó ajándékozás azonban három pilléren áll, s ezekre alapozva nem tévedhetünk nagyot. Pláne, ha az ajándékozott szeretetnyelvére is fordítunk figyelmet. 

Minap kávézás közben mosolyogva hallgattam, ahogy a barátnőm csillogó szemmel, szinte levegőt sem véve mesél a munkahelyéről. Nem magáról a munkáról, hanem a közösségről, kollegákról, vezetőségről, akikkel már lassan egy éve együtt dolgozik: „Tündi, el sem hiszem, hogy egy ilyen helyen dolgozhatok, ahol figyelembe vesznek minket”. Néhány nap múlva már egy másik ismerősömmel kezdtünk diskurzusba, amikor megjegyezte, ha így folytatódik, ő elhagyja Erdélyt, mert egyre több energiáját emészti fel az, hogy nap mint nap be kell menjen abba a közösségbe, ahol dolgozik.

Egyáltalán nem egyszerű eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek, és sokszor bele sem gondolunk, hogy mennyivel nehezebb dolga van a pályaválasztás tekintetében egy mai fiatalnak. Elmondom, nekem éppen, miért. 

Ez az írás nem a nők ellen van, sőt. Oldalakat írhatnék tele azzal, miket tanultam a nőtársaktól és mi mindent adnak az életemhez számomra fontos asszonyok. De a nők méltó elismerése mellett nem szabad elfelejtkeznünk a férfiakról sem, akiknek szintén ezer dolgot köszönhetünk. Ezekből gyűjtöttem most össze néhányat.

Pszichopedagógusként dolgoztam, sokféle diagnózishoz és még több gyerekhez volt szerencsém. Bátran állíthatom: a cikkben felsorolt betűszavak, tünetegyüttest leíró szakkifejezések nem a gyerekek ellen vannak. A helyén kell őket kezelni, tudni kell, mit jelentenek és mi a teendő, ha – velünk egyetértésben, vagy éppen akaratunk ellenére – ilyennel illetnék gyermekünket. De elsődlegesen ehhez tudnunk kell, mi mit jelent.

Amikor egy család gyereket vár, a szülőket és hozzátartozókat egyaránt boldogság tölti el. Álmokat szőnek, a legjobb tulajdonságokkal ruházzák fel, szép és sikeres jövőt álmodnak neki. Mi történik azonban akkor, ha ez a kép idejekorán szertefoszlik? Mi történik akkor, ha a megálmodott gyerek minden előjel nélkül, vagy akár előre sejthetően, valamilyen speciális nevelési igénnyel érkezik meg a családba? Hogyan tovább? Gyógypedagógusként szerzett tapasztalataim által járom körbe a témát, a bevezető esettanulmányt pedig Szabolcs Judit és Singer Magdolna Sorsfordító gyerekek című könyvéből kölcsönöztem.

„Élénken él még most is bennem az utolsó perc, amit leigazolt játékosként éltem meg a pályán. Egy hirtelen irányváltoztatás után, a földön feküdve mosolyogtam. Még nem éreztem a fájdalmat az adrenalin miatt, csak hálát és beteljesedést éreztem, mert álltam a szavam: addig játszottam, amíg a szervezetem bírta, és nem bántam semmit” – meséli Matei Linda erdélyi testnevelőtanár, egykori válogatott rögbijátékos, aki kérésünkre felidézte, mi vitte a pályára, majd mi tartotta ott, és mindeközben mennyi mindent tanult az élettől, az életről.