ADHD, ODD és egyéb diagnózisok: mit jelentenek az iskolai betűszavak?

Pszicho

ADHD, ODD és egyéb diagnózisok: mit jelentenek az iskolai betűszavak?

Pszichopedagógusként dolgoztam, sokféle diagnózishoz és még több gyerekhez volt szerencsém. Bátran állíthatom: a cikkben felsorolt betűszavak, tünetegyüttest leíró szakkifejezések nem a gyerekek ellen vannak. A helyén kell őket kezelni, tudni kell, mit jelentenek és mi a teendő, ha – velünk egyetértésben, vagy éppen akaratunk ellenére – ilyennel illetnék gyermekünket. De elsődlegesen ehhez tudnunk kell, mi mit jelent.

Közel sem ritka jelenség, hogy a gyerekek felrúgják a szabályokat, és rosszalkodnak. A gyerekeknek ez a dolga. Annak azonban számos oka lehet, hogy egy gyerek miért nem viselkedik vagy tanul az elvárásainknak, a korosztályának megfelelően.  A dac mellett leggyakrabban sajátos nevelési igényről (SNI) és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTMN) megjelenéséről beszélhetünk. 

Kezdjük az alapoknál: SNI vagy BTMN?

Sokaknak ismerős lehet a sajátos nevelési igény (SNI) fogalma, ahogyan az is, hogy léteznek úgynevezett beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyerekek. A kettő közötti különbség a kiváltó okokban mutatkozik: míg a sajátos nevelési igény, a neurológiai eredetű zavarokat foglalja magába, a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségek kategóriájába azok tartoznak, akiknek problémás viselkedése pszichológiai eredetű.

Neurológiai eredetű SNI zavarok például a diszlexia, a diszgráfia, a diszkalkulia, a figyelemzavar, a viselkedészavar, a magatartászavar, az ADHD, másnéven a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, valamint az oppozíciós zavar, más néven ODD.

A pszichológiai eredetű BTMN általában a problémás környezettel vagy valamilyen egyszeri, traumatizáló esettel állnak kapcsolatban. Az ilyenkor megjelenő tünetek lehetnek az életkorhoz képest való alulteljesítés, a társas kapcsolati problémák, a beilleszkedési nehézség és a sajátos személyiségfejlődés. Ezeknek hatására ugyanakkor felléphetnek tanulási zavarok, amelyeket laikusként könnyen összekeverhetünk valamilyen neurológiai zavarral – holott a BTMN-es gyermek nem sajátos nevelési igényű! A megfelelő kezelési mód kiválasztása érdekében szükséges a differenciált diagnózis felállítása, ami által el tudjuk dönteni, hogy melyik az elsődleges probléma, mi váltja ki a zavart, a gyengébb teljesítményt, a kirívó viselkedést: egy idegrendszeri zavar, vagy egy pszichológiai eredetű hatás.

Mi történik, ha felmerül valamilyen probléma?

A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat kritériumai szerint első lépésként vizsgáljuk meg, hogy a jelek és a tünetek, amit a gyerek produkál, mennyire szándékosak. Ezt követi annak vizsgálata, hogy a jelek és a tünetek mennyire függnek össze szerhasználattal, más testi betegségekkel, fejlődési konfliktussal vagy fázissal, illetve vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy esetleg nem is áll fenn mentális zavar.

Amennyiben sajátos nevelési igényről beszélünk, a gyerekkel gyógypedagógus foglalkozik, ha pedig beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség lép fel, akkor elsősorban a pszichológus az, aki kezeli a problémát.

Míg a sajátos nevelés igény esetében a tanulási zavar, az ADHD, és az ODD valamilyen szinten mindig hatással lesz a gyerek hétköznapjaira, addig a pszichológiai probléma hatása megszüntethető. 

És hogy mi micsoda? Tisztázásképp összeszedtem a leggyakoribb diagnózisokat:

1. Speciális tanulási zavar

A tanulási zavar alapja, hogy az ép értelmű, ép érzékszervű gyermekek esetében használjuk, akik az iskolában szellemi képességeikhez mérten alulteljesítenek. Egy olyan neurológiai zavar, amely nehezíti az információk felfogását, feldolgozását, és tárolását. A speciális tanulási zavarok közül gyakori a diszlexia, vagyis az olvasás zavara, a diszgráfia, ami az írás zavara, és a diszkalkulia, azaz a matematikai ismeretekben való elmaradás. Az apró lépések elvére alapozva, fontos az új ismeretek mértékkel való adagolása, a változatos körülmények megteremtése, valamint igyekezni kell, hogy az olvasás, írás, számolás élmény legyen ezeknek a gyerekeknek is. Ezért fontos a kompenzálás, a pozitív megerősítés. Figyeljünk arra, hogy mi az, amiben a gyereknek sikerélménye van a tanulás során, és próbáljunk minden alkalommal beépíteni abból is egy keveset, hogy ne kudarccal telítődve hagyja el az íróasztalt a gyermek. Nemrég kaphattunk kézbe egy teljes kötetet Horgas Tamásnétől, amiben sikeres magyar diszlexiások történetét ismerhettük meg. Ez nagyon jól bizonyítja, hogy megfelelő feltételek mellett történő tanulással, ezek a gyerekek később igen szép eredményeket tudhatnak maguknak az életben.

2. Figyelemzavar

Egyes gyerekeknek komoly nehézséget okoz a figyelés megtanulása. Gyakran nem figyelnek megfelelően a részletekre, gondatlan hibát vétenek. Nehézséget jelenthet emellett a figyelem megtartása is egy adott feladaton belül, gyakran nem követi az instrukciókat, elmaradnak a feladatok elvégzésével. A tevékenységekben gyakran feledékeny, elveszíti a feladatokhoz szükséges dolgokat, könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek. A figyelemzavar társulhat egy vagy egyszerre több tanulási zavarral is. 

A figyelemzavaros gyerekek folytonosan igénylik a struktúrát, a kereteket és az azonnali visszajelzést. Elsődleges cél egy jó napirend kialakítása, következetes szabályok megfogalmazása – és ezek betartása. Tanulás során fontos az állandó visszajelzés, a jól végzett feladatok utáni dicséret, és kifejezetten nem ajánlott a hiányosságok fókuszban tartása. A tananyagot egyszerűen, rövidebb mondatokkal érdemes megfogalmazni, színes képekkel illusztrálni, változatos környezetet teremteni. A speciális terápiák közül hatékony lehet a TSMT torna (Tervezett Szenzo-Motoros Tréning), ami a finom- és a nagymozgások fejlesztésével érleli az idegrendszert. Mivel már egyéves kortól ajánlott, így már akkor el lehet kezdeni, ha csak felmerül a zavar gyanúja. Emellett érdemes megismerni az Ayres terápiát, amit szenzoros integrációs terápiának vagy okosító tornának is neveznek. Célja többek közt a finom és a nagymozgások fejlesztése, a ritmus és a tempó tudatossá tétele, a szabálytudat és a figyelem kialakítása. Ez a módszer elsősorban a tapintásra és az egyensúlyérzékre alapozva fejleszti az idegrendszert. A TSMT-hez hasonlóan már egész korán el lehet kezdeni a terápiát, ami által a gyerek később sokkal hatékonyabban tud intergrálódni az óvodai, iskolai közösségbe. 

3. Figyelemhiányos hiperaktivitászavar (ADHD)

Azok a gyerekek, akik az ADHD diagnózist kapnak, jelentős problémát mutatnak a figyelmi funkciók terén, amelyhez jellegzetesen impulzív viselkedés és fokozott aktivitás társul. Előfordulhat a főleg figyelemhiányos, főleg hiperaktív-impulzív, illetve a kombinált típusú.

A hiperaktivitásként ismert fogalom nemcsak mozgékonyságot, egy helyben ülésre való képtelenséget jelent, hanem legalább ennyire fontos tünete a huzamosabb ideig fennálló, legalább fél évig otthon és az iskolában is tanúsított figyelemzavar, a kitartó összpontosításra való képesség hiánya is. Lejellemzőbb vonása az impulzivitás, a szertelenség, a viselkedéskontroll zavara, illetve a motoros nyugtalanság.

Egy ilyen gyerek jellemzően nem hallgatja meg, amit mondanak neki, képtelen hosszan csendbe maradni, beleszól mások beszédébe, nehézséget jelent számára a szabályok betartása. Fontos tudni, hogy nagyobb körültekintést igényel egy ilyen gyerek nevelése, oktatása, hiszen pont a nagyobb aktivitás és a kevésbé megfelelő figyelem-, koncentrációs képesség miatt könnyebben érheti őket játszótéri vagy utcai baleset.

Fontos: akár tanulási zavar, akár figyelemzavar, akár ADHD érintettsége van gyermekünknek, személyre szabott segítségre van szüksége. A kognitív viselkedésterápiával nagy fejlődést érhetünk el; ilyenkor a szakember egyrészt a családot segíti abban, hogy miként viselkedjen a gyerekkel, másrészt a gyereket tanítja meg arra, miként uralhatja saját állapotát. A gyerekek számára

a legfontosabb a pozitív megerősítés, a szeretetteljes türelem, az elfogadás, a rendszeresség, és a kiszámítható, biztonságot nyújtó környezet.

Tanárként fontos a nyitottság és a rugalmasság velük szemben.

4. Oppozíciós zavar (ODD)

Az oppozíciós zavar kisebb gyerekekre jellemző magatartászavar, kiskamaszkorig szokás ebben a kategóriában gondolkodni. Jellemzője a nyílt, agresszív cselekedetek, az ellenségesség, tartós és erős ellenszegülés, dacolás főként a felnőttekkel. A zavar fennállására abban az esetben gondolhatunk, ha legalább az elmúlt hat hónapban fennálltak a következők: gyakori vita, szembeszegülés, a felnőttek illetve a tekintélyszemélyek elvárásaival; önuralom elvesztése, düh, mások szándékos bosszantása, provokatív, bosszúálló viselkedés, illetve az, hogy az illető nem vállal felelősséget, így mindig valaki mást okol a viselkedéséért. Kizárólag akkor gondolhatunk oppozíciós zavarra, ha ezek a jegyek erősebbek, tartósabbak, mint ami az adott életkorú és fejlettségű gyerekeknél megfigyelhető, és károsítja a gyerek iskolai teljesítményét, illetve kapcsolatait.

Amennyiben ezek közül bármelyiknek gyanúja felmerül egy gyerek esetében, javasolt mihamarabb felvenni a kapcsolatot a legközelebbi szakemberrel. Megfelelő, időben kapott segítséggel elérhetjük azt, hogy az osztályközösség aktív tagjai tudjanak maradni az ODD-vel élő gyerekek is.

+ Viselkedés- és magatartászavar

A listában ez a tétel (szemben az előbbi néggyel) nem az SNI-hez, hanem a BTMN-hez kapcsolódik, hátterében rendszerint pszichológiai tünet áll. Ugyanakkor a magatartási zavarok gyakran tanulási nehézségekkel járnak együtt. Egy gyengébb tanulónál mindig fennáll annak a veszélye, hogy magatartási problémái lesznek, így a közösségbe való beilleszkedés is problémásabb lehet. És a viselkedés- és magatartászavar az ADHD-nak is velejáró tünete, mert a fokozott impulzivitás miatt sokkal nehezebb a beilleszkedés, nehezen vagy alig fogadják be a közösségbe, amire szintén reagálhat egy idő után agresszióval, vagy valami más szabálytól eltérő magatartással. Még egyszer: a kulcs mindig az, mi volt előbb!

Ranschburg Jenő megfogalmazása szerint a viselkedészavar gyermekkorból a serdülőkor felé haladva különböző formákat ölthet, melyek közül a leggyakoribbak az antiszociális magatartás és az agresszió más személyekkel, a következetes és durva szembenállás a szülőkkel, gondozókkal, nevelőkkel, a hazudozás, lopás, az iskolakerülés és az indokolatlan rombolás, vandalizmus. Jellemző az agresszív magatartás, az autoagresszió, valamint a fiatalkori bűnözés. 

Ezek a diagnózisok elsőre talán sokkolóan hathatnak, azonban számos alkalommal hallottam a szülőktől, hogy a legrosszabb az, amikor még nem tudják, mivel állnak szembe, csak érzékelik, hogy valami az átlagostól eltérő. Ők amint megkapták a diagnózist megkönnyebbültek, hisz aminek már van neve, azzal lehet kezdeni valamit, lehet kutatni a megoldásokat, el lehet kezdeni a fejlesztést. Bár sok türelmet, szervezést és átszervezést igényel együtt élni valamelyik fent említett tünetegyüttessel, ma már számos módszer létezik, aminek segítségével később ezek a gyerekek a közösség aktív, jól működő részeseivé válhatnak. Ezek a betűk nem valaminek a végét jelentik, hanem valami más, sokszor egész egyedi életút kezdetét.

Ajánljuk még: