A lehető legegyszerűbb pesztó az, amelynek alapanyagait az éppen aktuális kerti séta közben gyűjtjük össze. Bátran legyünk kreatívak a magaságyások szemrevételezésekor: megfelelő ízesítéssel bőven elfér egymás mellett a rozmaring, a zsálya, a majoranna, a metélőhagyma és a szurokfű is.
Ha teleszedtük kosarunkat, nincs más dolgunk, mint megtisztítani a begyűjtött növényeket, és alaposan előkészíteni az alig pár percig tartó turmixoláshoz – ügyelve arra, hogy az olyan intenzívebb növényekből, mint a zsálya vagy a rozmaring, csak kevesebb kerüljön bele! A borsikafűvel már bátrabban bánhatunk, ahogy egy enyhébb aromájú majorannával is, metélőhagymából viszont bőven kerülhet a mixünkbe.
A zöld vegyes pesztó titka a jól eltalált fűszerezésben rejlik: ne sajnáljuk belőle a fokhagymát és a kicsit több színes borsot se!
A hidegen sajtolt olíva olajat mindig érzésre adagoljuk: turmixolás közben látni fogjuk, mennyit vesz még fel a keverékünk. Ez a fajta pesto kevésbé igényli a fenyőmagot és a sajtot, ezek nélkül is tökéletes krémet készíthetünk belőle.
Másik nagy kedvencem a petrezselyem pesztó, ami szintén jobb, ha sajt és mag nélkül készül. Ehhez nem kell mást tennünk, mint az egészséges, megmosott és lecsöpögtetett petrezselyem leveleket összeturmixolni extra szűz olíva olajjal, némi fokhagymával, sóval és borssal.
Izgalmasabb ízharmóniát kapunk, ha nem nyersen adjuk hozzá a fokhagymát, hanem előtte kicsit megpirítjuk.
A petrezselyem pesztót ajánlott egy kicsit kevésbé krémesre készíteni: a magasabb olajtartalom és a hígabb állag sokkal több felhasználási lehetőséget adhat számunkra, például hús sütésekor. Mindenképpen érdemes kipróbálni a petrezselyem pesztóval megkent sült húst: tartalmas nyári főfogás.
Különleges, de mindenképpen figyelemreméltó változat a korianderes pessztó is. Ehhez 2:1 arányban készítsünk elő koriandert és petrezselymet, és mosás után aprítsuk össze. Tegyük félre, hogy óvatosan megpiríthassunk egy adagnyi diót a tűzhelyen, majd mikor ezzel megvagyunk, az aprított zöldeket, a diót, egy kevés citromlevet, fokhagymát és olívaolajat tegyünk az aprítóba, végül ízlés szerint sózzuk, borsozzuk!
Az így kapott pesztót pirítósokhoz, tésztákhoz és húsokhoz is felhasználhatjuk, de ha csak egy kevés marad majd az üveg alján, akkor azzal a vegyes leveles zöldségekből készített salátát is felturbózhatjuk.
Az idei évben nálunk a rukkolából készített pesztónak volt nagy sikere: ennek elkészítéséhez a fenyőmagot és a parmezánt, illetve a pecorino sajtot is kipróbáltuk. Ugyanúgy készül, mint minden más rokona: a megmosott rukkola leveleket összeturmixoljuk az olívaolajjal, a fokhagymával, a reszelt kemény sajttal és a fenyőmaggal, majd sóval és borssal ízesítjük. Hogy kinek melyik változat ízlik jobban, azt egyéni ízlés válogatja: nálunk a pecorino sajtos volt a befutó. Kipróbálhatjuk a fokhagyma mellett a metélőhagymával is: ez egy plusz aromát ad a keverékünknek – szerintem kifejezetten előnyére válik.
Végül ne hagyjuk ki a piros változatot sem, aminek alapja mi más lehetne, mint a paradicsom. Ehhez szükségünk lesz aszalt paradicsomra, egy kevés paradicsompürére, apróra reszelt parmezánra, fokhagymára, fenyőmagra és olíva olajra.
A hangsúly az aszalt paradicsom ízén lesz, ezért ebből vegyünk két maréknyit! Ehhez a mennyiséghez körülbelül tíz dekagramm parmezánra lesz szükségünk, maximum két evőkanál paradicsompürére, 5 dekagramm pirított fenyőmagra és három-négy evőkanál olíva olajra. Mehet hozzá egy kevés fokhagyma, egy kávéskanálnyi cukor vagy méz, végül a só és a bors. Alaposan összeturmixoljuk, majd – figyelve az állagát –, szükség szerint adunk még hozzá olajat. Kiváló feltét pirítósokhoz, melegszendvicsekhez, de tésztaszószokhoz is felhasználhatjuk.
Nyitókép: 123RF
