A kastélyt körbeölelő park nem kevesebb, mint 22 hektár, és maga Miksa tervezte meg. Az eredetileg kopár kőszirtet trópusi növényekkel népesítették be, számos botanikai faj és egy üvegház is helyet kapott benne, csakúgy mint a tavak, amelyek hattyúk és lótuszvirágok népes csapataitól voltak hangosak.

Ezen a festői helyen fogadta Miksa 1864. április 10-én a mexikói küldöttséget is, akik felkérték őt országuk császárává.

Ennek az időszaknak őrzi emlékét a kis kápolna is, amelyben a Novara zászlóshajó maradványaiból készült keresztet őrzik. Miksa ezen a hajón indult útnak, hogy Mexikó császára legyen, azonban igen hamar: 1867-ben letaszították a trónjáról, és kivégezték.

A kastélyt 1955-ben államosították, ma múzeum működik benne. A látogatók megtekinthetik Miksa különleges lakószobáit, amelyek inkább hasonlítanak hajókabinokra, ugyanis a herceg az osztrák haditengerészet főparancsnoka is volt. Betekintést nyerhetünk Sarolta szobáiba, a téli és nyári étkezőkbe, és megismerhetjük a kastély történetét is. Minden egyes szoba az eredeti, 19. század közepéből származó tárgyakkal van berendezve: Sarolta zeneszobájától kezdve a tróntermen át egészen a lakószobákig.

A történészek szerint maga a park egyben a főherceg kísérleti állomása is volt, ugyanis itt tapasztalta ki, mely ritka fajokat tud sikeresen megtelepíteni a területen.

Egy olyan parkot szeretett volna létrehozni, ami a legkülönfélébb természeti kapcsolódásokra ad lehetőséget, és a maga egyedülállóságában hozza közelebb egymáshoz az embert és a természetet. Munkáját a kezdeti időszakban Josef Laube kertész segítette, akit később Anton Jelinek, a Novara fregatt híres világ körüli expedíciójának egykori résztvevője váltott fel.

A hivatalos iratok szerint a kert kiépítéséhez nagy mennyiségű földet hoztak Stájerországból és Karintiából, emellett Lombardia-Velence területéről érkezett ide a legtöbb fa- és cserjefajta (bár ezeknek nagy része nem a kontinensről származott).

Miksa mexikói utazása során sem feledkezett meg a parkról: számos növényfajt küldött haza távolléte során is.  

A park keleti területein egyfajta „erdős” elrendezés uralkodott: fák váltották egymást a füves részekkel és kanyargós ösvényekkel, és itt kaptak helyet a pavilonok és tavak is, amelyek a kerttörténészek szerint újraértelmezték az angol tájképi kert romantikus normáit.

A széltől védett délnyugati rész egy teljesen más esztétikumot tár elénk: geometrikusan elrendezett területeket, a „Kaffeehaus” előtti olasz stílusú kertet és a kis kikötő körüli jól tagolt virágágyásokat. A parkban helyet kapó üvegházak egy részét a közelmúltban felújították: ma már ősi citrusféléknek adnak otthont, a többi rész felújítása még ma is zajlik.

Miramare egy gondosan ápolt és karbantartott kert, amelynek minden szeglete elmúlt századok történeleméről mesél. Ötvözi az európai finomságot a trópusi izgalmakkal, miközben a pompa és fényűzés helyett inkább a természettel történő kapcsolódásokra helyezi a hangsúlyt.

Nyitókép: 123RF

Kapcsolódó tartalom

Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | 2025. augusztus 16

Málta zöld oázisa: a Palazzo Parisio kertje

„Erős, vállalkozó szellemű nők generációinak leszármazottai vagyunk. Mindig is arról álmodtunk, hogy megnyitjuk a Palazzót az emberek előtt.”