Semmiből is jót főzni: ez az igazi gasztronómiai tehetség

Otthon

Semmiből is jót főzni: ez az igazi gasztronómiai tehetség

A régi kor embereinek egyik leglátványosabb tehetsége abban rejlik, hogy szinte a semmiből is képesek voltak főzni. Ez a képesség valójában nemcsak a konyhaművészetre korlátozódik, de ott nagyon jól megmutatkozik. Aztán az élet minden területén segítségünkre van háború előtt, alatt és után is.

Sok idős embert ismerek, akik a semmiből is csodát tudtak csinálni. Dédó is ilyen volt: a semmiből főzés neki meg se kottyant. Szerencsés embernek érzem magam, hogy elleshettem tőle sok apró praktikát, jobban mondva nemcsak praktikákat, hanem azt a működésmódot, ami túlélő üzemmódba kapcsol, ami vészhelyzet idején is előre visz, ha arra van szükség. Egy mentalitást, ami minden nehézségen átsegít.

Fiatalkoromban, ha kiürült a hűtő, kaptam magam és indultam is, hogy feltöltsem újra a raktárakat, legyen itthon mindenből bőségesen. Mostanában azonban felerősödött bennem a Dédótól átvett minta, és nem akaródzik útnak indulni. Azon jár inkább az agyam, hogy abból a kevésből, amim van, mit lehetne csinálni – mert tudom, az idősebbek, a nálam tapasztaltabbak simán megoldanák az egésznapi étkezést a család számára. Dédó is így tett mindig, máig csodálom, hogy tudott egyetlen apró lábaskából jóllakatni egy egész családot.

Mutatok egy példát, bár remélem, hogy mindenki ismer néhány embert abból a boszorkányügyességű korosztályból, akinek a kisujjában van a semmiből jót főzni tudománya (is). Tehát: mit kezdünk akkor, ha csak 3 szem krumpli, pár centi kiszáradt kolbász, egy pici hagyma, egy darab paprika, fél kiló liszt és három tojás van otthon? (Az természetesen nyilvánvaló, hogy só, kis zsiradék, kevés fűszer, egy-két kanál cukor azért minden háztartásban akad).

Az alapanyagok láttán adja magát, hogy egy kis paprikás krumplit kell főzni – egy étkezésre az pont elég is lehet, de vacsorára már nem maradna semmi, ahogy reggelire se adja magát a paprikás kolompér. Vagyis nem az a jó megoldás. Mert a szinte semmit is lehet több részre osztani, s úgy már több ételt tehetünk az asztalra. A fenti hozzávalók felhasználásával több ételvariáció is elképzelhető, legalábbis a régi öregek már milliméterre pontosan osztanák-szoroznák ezt a keveset, és állítom: tucatnyi megoldást tolnának elénk.

Ami nekem eszembe jutott legutóbb, mikor ilyen szegényes feltételekkel találtam magam a konyhában:

  • A liszt egy részéből reggelire lehetett volna egy nagy tenyérnyi  cigánykenyeret pirítani serpenyőben (vagy platnin), ahhoz ugyanis nem kell más, mint kevés liszt, só és zsír – a pirospaprika is elhagyható. Én cigánykenyérnek hívom, de valójában egy pitaszerű, ropogós lepénykét kapunk, amit akár meg is tölthetünk, például egy kis rántottával. De süthetünk hagymás paprikát is reggelire, ha egy szem tojással nyakon ütjük, máris ízletesebb, bőségesebb a reggeli. Főleg, ha pár csipetnyi kolbászt is alápirítunk – a pitával elegendő mennyiségű reggelit kapunk.
  • Ebédre is jó ám a sült paprika, pitával, de ha mégsem, akkor a paprikás krumpli nagyon is szuper választás, és többszörös adagra duzzaszthatjuk, ha a lisztből nokedlit szaggatunk bele. Úgy például már a vacsora is megvan, vagy vendéget is kínálhatunk belőle. Ez persze egy szénhidrátbomba, és nem is a legelegánsabb étel, elismerem: de egyszer-egyszer az életben (örömmel) ki lehet bírni. Ha nem használtuk el a paprikát reggelire, akkor azt csíkokra vágva kis ecettel tálalva savanyúságként is adhatjuk mellé.
  • Itt van aztán a jó öreg, minden alkalomra szuper palacsinta. Mehet reggelire – tojással töltve, sósan. De lehet belőle ebéd is, ha elé a hagymából pikáns, ecetes hagymalevest adunk, vagy tojáslevest, amibe belefőzzük a kolbász ízét, aromáját.
  • A palacsintatésztában az a jó, hogy akár metéltre is csíkozhatjuk, és kevés cukorral, de akár lepirított kolbásszal összeforgatva másodiknak is jó lehet „pastaként”.
  • A lisztből és tojásból gyúrható klasszikus tészta is, ami szintén ízesíthető sósan és édesen, és ha elé egy tányérka krumplilevest kínálunk, máris jóllakik az éhes gyomor.
  • Három szem krumpliból főzeléket is lehet készíteni, csak kell bele lisztes habarás (tekintsünk el most a diétás irányvonalaktól), a tetejére pedig mehet a karikázott, pirított kolbász.
  • De a takarékosság jegyében, és mert ebben a helyzetben minden falat számít, meg is főzhetjük héjában a krumplit, mert úgy nem veszik el belőle semmi. A főtt krumplit aztán kolbászos zsiradékon ízletesre piríthatjuk. Kész is az ebéd vagy a vacsora.

Most nem sorolom fel az összes megoldást, de a régi öregek még sorolnák, mert annyi túlélést segítő recept volt/van az agyukban, hogy azoknak se szeri, se száma. Az azonban talán ennyiből is kitűnik, hogy ilyen kevés hozzávalóból is meg lehet oldani egy-egy napot, ha úgy hozza az élet; ha eltaktikáztuk a beszerzést, vagy hó vége van, és fogytán van a pénz.

Természetesen ezek a megoldások nem alkalmazhatóak a hónap minden napjára, mert a szervezetnek változatos és többféle ásványi anyagot, vitamint tartalmazó élelmiszerre van szüksége. Sok friss zöldségre, gyümölcsre, tejtermékre és húsra. De ez a mentalitás okosan használ fel majd mindent, ami a konyhára kerül.

Megoldást keres, ötletel, variál – a lehető legjobbat hozza ki a táplálkozásból, akár sok, akár kevés a hozzávaló.

Mert sokan tudják még, hogy bizony a semmiből is lehet főzni, akár ízleteset, laktatót is. 

Nyitókép: Fortepan / Szekrényesy Réka

Ajánljuk még:

Tényleg a jövőt veszem el az unokáimtól, ha ezután is kézzel mosogatok?

Egy ideje a különféle mosogatógépek reklámjai szándékosan azt az érzetet keltik az emberben, hogy hibás… hibás akkor, ha nem veszi meg a kínált terméket. Sőt, ez nem is hiba, hanem orbitális felelőtlenség, méghozzá olyan, ami az emberiség egészének jövőjét fenyegeti. Mit fenyegeti... egyenesen elveszi! De tényleg így van ez? 

 
X
Már követem az oldalt