5+1 hiba, amit selejtezés közben a legtöbben elkövethetünk

Körülbelül félévente elfog a vágy, hogy rendet tegyek valahol a lakásban. Nem a mindennapos takarításra gondolok, hanem azokra a „nekikészülős” rendrakásokra, amikor veszek egy nagy levegőt, kipakolok mindent a szekrényből, válogatok és rendszerezek, majd szépen, rendben visszapakolom azokat a dolgokat, amikről úgy hiszem, hasznomra lehetnek még a jövőben. A többit odaadom valakinek, eladományozom, vagy ha olyan állapotban van, megy a kukába.

Ilyenkor rendre elhatározom, hogy „mostantól odafigyelek a rendre”, és akkor többször nem kell így nekiveselkednem... aztán néhány hónap elteltével megint ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy rendet kell tennem valahol a lakásban.

Vannak dobozaim, zsákok és praktikus tárolók, mégis képtelen vagyok a rendet fenntartani. De ennél is bosszantóbb az, amikor végre elhatározom magam, hozzákezdek a szortírozáshoz, valahogy mégsem megy. Nem kap el a lendület, unom és mást csinálnék, két órával később hagyom is az egészet. Ha mégis van kedvem, akkor sem mindig jutok el a sikerélményig: olykor úgy érzem, valahogy kudarcba fulladt az egész,

nincs kevesebb cucc, nincs nagyobb rend, csak eltöltöttem az időt fölöslegesen.

Kiderült, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal: léteznek olyan általános hibák, amiket hozzám hasonlóan sokan elkövetnek, amikor nagy rendrakásra vagy nagytakarításra adják a fejüket.

„Azt sem tudom, hol kezdjem”

Különösen nagytakarítás előtt voltam régebben bajban, mert nemigen tudtam eldönteni, hol kezdjem. Ez akkor volt még frusztrálóbb, amikor a tervezettnél kevesebb időm marad a lakás tisztára varázsolására, vagy a konyhaszekrény, a kamra, a gardrób vagy más tárolók egymás utáni rendberakására.

Próbáltam kitalálni egy tökéletes tervet, hogyan lenne praktikusabb a selejtezés, idővel azonban rájöttem, hogy ilyen terv nem létezik. A legjobb, ha kiválasztjuk az egyik helyiséget és nekifogunk: zsákokba pakolunk mindent, amire már nincs szükségünk, és rendezzük azokat a dolgokat, amiket megtartunk. Ha végeztünk, jöhet a következő szoba – a kedvenc zenénkkel szinte észrevétlenül elrepülhet az idő.

Előbb selejtezzünk, utána tároljunk

Gyakori hiba egy nagyobb selejtezés esetében, hogy az elhatározás után nyakunkba vesszük a várost, vagy elugrunk a kedvenc lakberendezési üzletünkbe és bevásárolunk mindenféle tárolóból, dobozból és fiókból. Pedig még fogalmunk sincs, hogy mit kell majd elpakolnunk, pláne nem tudjuk, hogy mennyi holminak kell új helyet találni. Sokkal ésszerűbb lehet az a megoldás, hogy első lépésben összeszedjük leselejtezett és a megtartandó cuccokat, majd amikor már látjuk, hogy miből mennyi maradt, s hová, hogyan lenne a legpraktikusabb elpakolni a dolgokat, majd csak második lépésben indulunk vásárolni. Így nem veszünk újabb fölösleges tárgyakat, és nem zsúfoljuk tele (ismét) a helyiséget.

Elveszünk a részletekben

A dobozok és egyéb tárolók jól mutathatnak a szekrényen, a szekrényben, az ágy alatt – már csak ki kell találnunk, hogy melyikbe mit teszünk. Mivel éppen egy nagy elhatározás kellős közepén vagyunk, amikor nagyon praktikusan szeretnénk tárolni a megtartott dolgainkat, elkövethetjük azt a hibát, hogy túl specifikusan rendezzük el azokat. Ha nincs elég hely, vagy nincs különösebb okunk rá, nem feltétlenül kell például a fehér zoknikat elválasztani a feketéktől, vagy a színes bögréket a mintásoktól. Pakoljunk úgy, hogy használni is tudjuk, ne vesszünk el ennyire a részletekben!

A szomszéd fűje, meg ilyesmik

Az egyik legnehezebben elkerülhető hiba – amit a különböző alkalmazások még nehezebbé tesznek manapság –, hogy irreális képekhez viszonyítva méregessük otthonunkat. Egy-egy unalmasabb pillanatunkban, amikor csak pörgetjük a hírfolyamot, nézegetjük a képeket, akár csak inspirációt keresünk, hogy átrendezzük a bútorokat, máris azon kaphatjuk magunkat, hogy mi is olyan hálószobát, nappalit vagy konyhát szeretnénk, mint amilyet lájkoltunk. Vagy vendégségből hazaérve határozzuk el, hogy a mi lakásunk is olyan lesz, mint az ismerősünké.

Úgy érezzük, a látott otthonok sokkal szebbek, barátságosabbak, modernebbek, vagy az ismerősünké sokkal világosabb, rendezettebb, letisztultabb. És megpróbáljuk ezeket leutánozni. Ilyenkor emlékeztessük magunkat arra, hogy minden lakás, életforma, igény más és más, ami valakinek praktikus, az lehet, hogy számunkra bosszantó és fölösleges. Keressünk inspirációt, ötleteket, de a megvalósítás legyen a sajátunk.

Olyan rendet alakítsunk ki, amiben jól érezzük magunkat.

Túlvállaljuk magunkat

Előfordulhat, hogy a nagy elhatározást tett követi, és a következő hétvégét teljes egészében rászánjuk a feladatra. Megtervezzük, hogy melyik helyiséget hogyan tesszük rendbe, mindent számba veszünk, egy szekrény vagy polc sem maradhat ki. Ám ha túlvállaljuk magunkat, időközben elmehet a kedvünk: ilyenkor ott állhatunk félúton, kétségbeesve kapkodva a fejünket, mert nem sikerült a rendrakás, mégis képtelenek vagyunk folytatni azt. Mintha kiégtünk volna menetközben.

Ezt elkerülendő ütemezzünk inkább kis lépésekben, egyik nap az egyik helyiséget vegyük listára, de az sem baj, ha csak egy szekrényt szeretnénk rendbe tenni. Így kevesebb időt vesz igénybe a feladat és nagy esélyünk lehet a sikerélményre. Ha pedig van kedvünk folytatni a selejtezést, jöhet a következő szekrény!

„Tökéletes a terv, mi híja sem látszik”

S ha már a tökéletességnél tartunk: a nagy tervek és világmegváltó elhatározások helyett próbáljunk meg arra koncentrálni, hogy leválogassuk a dolgainkat és rendet is tegyük őket még aznap. Nem baj, ha nem lesz tökéletes az eredmény… Nincs tökéletes terv, nincs tökéletes kivitelezés. Különben is, mi az, hogy „tökéletes”?! Amíg arra várunk, hogy kitaláljuk és megszervezzük a tökéletes nagytakarítást lépésről lépésre, beszerezzünk hozzá mindent, megtaláljuk a legalkalmasabb időpontot és megálmodjuk a tökéletes tervet a végső rend kialakításához, talán sosem jutunk el oda, hogy hozzá is kezdjünk. Vagy ha belevágunk, elég kicsinek tűnik az esély, hogy meg is tudjuk valósítani. Ha érezzünk magunkban a kedvet és az energiát egy nagy átválogatáshoz, kezdjünk bele a hétvégén, szelektáljuk le a ruháinkat vagy a konyhaszekrényben az edényeket. Nem kell túlgondolni – ha megnyugtató rendet hagyunk magunk után, az már szinte tökéletes, nem igaz?

Higgyétek el, minden egyes rendbe rakott (fél)polccal egyre több kedvetek lesz a lakás többi részét is egyszerűsíteni, rendszerezni. Mert azt a felszabadító érzést, hogy végre átlátható, jól működő és tiszta a környezetetek, még sokszor szeretnétek majd érezni – és ez csak egy indok a millióból, amiért megéri belefogni!